Habár itthon az F1 a legnézettebb versenysorozat, szerencsére jelentős számú rajongó követi figyelemmel az amerikai autósportok csúcskategóriáit, a NASCAR és az IndyCar futamait. Jómagam is azon különleges teremtmények közé tartozok, akik szeretik, sőt mi több, hétvégéről-hétvégére tűkön ülve várják az oválversenyeket, bár itt gyorsan hozzá is teszem: nem, nem csak oválon mennek ezek a szériák. Ugyanakkor európai nézőként a hagyományos pályákon lényegében szinte bármikor láthatok élőben autóversenyt, akár itthon, akár a közeli országokban. Ezért, ha már átutazom a fél világot, akkor ovált szeretnék látni. Ezért is jött jól a Desert Duel, tehát az arizonai félsivatagos környezetben rendezett IndyCar/NASCAR duplahétvége, hiszen így költséghatékony módon figyelhettem testközelből mindkét sorozat versenyeit, továbbá a NASCAR másodosztályának a szereplését is. Erről próbálok most dióhéjban mesélni kicsit a néző szemével, nem titkoltan azzal a céllal, hogy meghozzam az olvasó kedvét ehhez a különleges és végtelenül izgalmas világhoz. Egy kicsit a helyszínről: Phoenix Budapestnél területileg körülbelül háromszor nagyobb város, ám a lakosságának száma szinte ugyanannyi, kerekítve 1,6 millió fő. Határán, az Avondale nevű városrészben felszik a Raceway, az egymérföldes (1,6 kilométeres) ovál, amelynek vonalvezetését a Dogleg nevű kanyar teszi igazán különlegessé. Habár itt hozzá kell tennem azok számára, akik még nem ismerik az oválversenyzést, hogy nincs két egyforma pálya, mindegyikben van valami egyedi, ezért is érdemes megismerkedni ezzel a versenyformával. Phoenix a rövid oválok táborát erősíti, és a kanyarok dőlése sem túl meredek. Az 1-es és a 2-es kanyar 9 fokos, a 3-as és a 4-es 11 fokos, a „célegyenes” ugyancsak 9 fokos, míg a hátsó egyenes is 3 fokban döntött. A kanyarok száma pedig azért ennyi, mert az oválokon a kanyar bemeneti és kimeneti íve külön számolandó.

A pályát 2019-re teljesen felújították, módosítottak a lelátók elhelyezkedésén, a befogadó képessége jelenleg 45 ezer fő. És bárhova is szól a jegy, mindent látni! Ez a rövid oválok egyik varázsa, lényegében távcső nélkül is láthatod a legtávolabbi kanyart a lelátókról, folyamatos az akció a nézők előtt és távolabb is. A pit lane is kanyarodik, tehát a boxok egy része mindenképp megfigyelhető, bárhová üljön is az ember, ahogy a két hatalmas kivetítő is. Én a pit lane, avagy a boxutca kijáratához, a Dogleg fölé választottam jegyet, arra számítva, hogy itt lesz a legtöbb akció. A megérzésem nagyjából bevált, kétszer is az orrom előtt zúzták le a gépeket. Habár, ahogy említettem a pálya minden pontján folyamatosan történt valami érdekes, de ezt a Dogleg megspékelte azzal, hogy a NASCAR versenyzők legálisan „levágták” így többsoros csata alakult ki, illetve a kerékcserék/tankolások után is látványos, ahogy kirombolnak a pitből az autók. Az egyetlen hátulütője, hogy a lelátó szélére nem jut árnyék. Bizonyos szektorok fölé fedett VIP kilátóterek is épültek, amelyek a nap egy bizonyos pontjától árnyékot vetnek, és szemmel láthatóan ott nem maradtak üres sorok, ahol árnyékosabb a lelátó. Lehetségesnek tartom, hogy ezért nem volt teltház, de az amerikai versenynaptárak összeállításánál egyébként igyekeznek is figyelni erre. Ezt úgy értem, hogy azokon az éghajlatokon, ahol nagy a forróság, leginkább tavasszal és ősszel rendeznek versenyt, akár villanyfényes futamot.

Phoenixben a szombati Indy versenyen is szikrázó napsütés fogadott 25 fokkal, de enyhe, hűvös szél fújt, ezért végig kibírtam a lelátón. Ugyanígy a NASCAR O’Riley futamon is, ami késő délután, szinte a naplementében kezdődött és már este fejeződött be. Itt még a pulóver is előkerült. Viszont a vasárnapi NASCAR Cup, a kora délutáni 31 fokban már húzósabb. A lelátók mögött büfésor és hűs árnyék várja a nézőket, így sokan ide menekültek, ezért is látszódhatnak foghíjasnak a lelátók, amelyekkel szemben egy kaktuszos domboldal is várja a nézőket. Ám onnan már nem lehet annyira jól a pályára látni, és az árnyékról is a nézőknek kell gondoskodnia. Lehet még az infieldről is nézni a versenyeket, ez részben a paddock, hiszen a garázsok és a csapatkamionok is itt találhatók, de egy jó nagy része olyan, mintha egy fesztiválra csöppennénk, vendéglátó egységekkel megspékelve, főleg a kivetítők alatt. Innen nem lehet a teljes pályát belátni, de ide is sok néző gyűlt, hiszen itt sokkal közelebb lehet kerülni a versenyzőkhöz/csapatokhoz. Ám akad még egy lehetőség, méghozzá a lakókocsi, ugyanis az egyenesek mellett a lakókocsikkal érkezőknek alakítottak ki parkolót, olyan teraszokkal, ahol egy jó kis piknik, esetleg grillezés mellett lehet a versenyt követni.

A versenyek alakulásáról most nem magyaráznék sokat, ezek visszanézhetők az IndyCar és a NASCAR saját csatornáin, de az élmény az papíron lényegében visszaadhatatlan. Testközelből látni, hallani, szagolni ezeket az autókat, az valami igazi csoda. A természetes amfiteátrumként, dombok közé zárt pályát betölti a benzin szaga a versenyek alatt. Az IndyCar esetében ez E85-ös etanolt jelent, a NASCAR-nál már jóval inkább benzint, bár már ott is belekevernek 5 százaléknyi növényi eredetű etanolt.

Az IndyCar versenygépek 2,2 literes, V6-os ikerturbós, hibrid motorja gyönyörűen szól, ám a NASCAR V8-asai szó szerint rezgésbe hozzák még a belső szerveket is. A másodosztályhoz elkél a füldugó, a Cup egy hangyányit halkabb, talán a másféle kipufogó miatt, de a 3 órás versenyükre így is érdemes füldugót használni, vagy bérelni a fülest, amelyen szabadon követhető bármelyik csapat rádióforgalma, illetve az élő közvetítés hangja. A helyszínen ez 75 dollár és vissza kell adni a verseny végén, de aki sok versenyre jár, megvásárolhatja néhány száz dollárért a felszerelést. Ha már a piszkos anyagiak. A szombati jegy, ami tartalmazza az IndyCar időmérőjét, versenyét, a NASCAR Cup edzést és időmérőt, valamint a NASCAR O’Riley versenyt, 45 dollárba (jelenleg kb. 15 ezer forintba került). A vasárnapi NASCAR Cup versenyre 90 dollár a legolcsóbb belépő, ez kb. 30 ezer forint.

Az infield belépő, ahol bekukkanthatsz a garázsokba, összefuthatsz a versenyzőkkel, akik örömmel beszélgetnek a szurkolókkal pár szót a fotózkodás mellett, nos ez egész hétvégére 146 dollár, kb. 50 ezer forint. Ráadásul a csütörtököt még nem is említettem, mert nekem most kimaradt. Akkor az ARCA széria uralta a pályát, ami lényegében NASCAR nevelőszériának tekinthető. Pénteken, az első Indy edzésre délelőtt ingyen bemehetett bárki, utána kiterelték a népeket, és délutánra a másik edzésre, valamint az időmérőre már csak a belépősök jöhettek, de ez is egy ügyes módszer ara, hogy jegyvásárlásra csábítsák az embereket.

Valamiért itthon az a tévképzet él sok motorsport-rajongóban, hogy az oválversenyzés csak teligáz és balkanyar. Nos, részben igaz, de ez nem unalmat jelent, hanem folyamatos izgalmakat, folyamatos csatázást, folyamatos akciót. Hatalmas csattanásokat, feszült előzéseket. A lóversenyek, fogatversenyek sem véletlenül élnek és virulnak napjainkban. Az oválon rendezett autóversenyek ezeknek az egyenes ági leszármazottjai. Óriási élményt nyújtanak, élőben még inkább. Szerintem, aki egyszer élőben megtapasztalja, azután a képernyő előtt is a „rabjává” válik, ezért az USA-ba látogató, autósportért rajongó turistákat, arra bíztatom, úgy válasszanak helyszínt és időpontot, hogy beleférjen egy IndyCar, vagy NASCAR verseny. Főleg rövid oválon!

NASCAR versenyen jártunk. Visszamennénk!