Az akkori szalonautók helyett „valami régi, nagy kocka és kombi” volt a lány álma... Talán a Buick is így várt Pankára, aki két év állás után kapta karácsonyi ajándékként

„Már kis gyerekként is vonzottak az amerikai autók. Mindig is tátott szájjal néztem a Hazárd megye Lordjai, Petrocelli, San Francisco utcáin és egyéb amerikai filmeket. Mindig is csodáltam, amikor hölgyek vezették azokat a hatalmas autókat! Már kislányként éreztem, egyszer nekem is kell egy ilyen...” – kezdi, bármilyen furcsa, közel sem egyedi történetét Panka. Aztán elérkezett az idő, 25 évesen kijutottak a párjával Amerikába, két évet éltek New York Cityben. Akkor már tudta, nemsoká rá is mosolyog a szerencse, kipróbálhatja magát. S valóban nem kellett sokat várni, bár az autó nem amerikai, hanem már itthoni beszerzés lett.

Panka az amerikai autózás szerelmese, aki átlagos négykerekűről hallani sem akart. "Kismotoros" midsize kombija valamivel több, mint öt méter hosszú, nem egész két méter széles és az amerikai autózás első V6-osának továbbfejlesztett változata hajtja.

„Párom megszállottként bújta a hirdetéseket, és így talált rá egy kopott barna kombira a v8cars.hu-n. Egyből elindult, hogy karácsonyi ajándékot vegyen nekem. 2003. december 17-én állt be vele a ház elé, és fantasztikus élmény volt - megláttam és egy pillanat alatt meg is szerettem! A párom ugyanis egy 1980-as Buick Century Stationwagon márkájú (amerikai szemmel nézve) kis kombival állított haza, ami szerintem tökéletes választás volt. Tél, azaz holtszezon lévén szépen felújítottuk, s tavasszal könnyedén át is ment a műszaki vizsgán. Nagyon boldog voltam, ám nemsokára, egy szerencsétlen karambol után totálkárosnak minősítették. Az ütközés ereje sajnos nem csupán a lemezeket sértette meg. Az első nyúlványt 15 fokban elhajlította, tőből leszakította a lökhárítót, összetörte a kormányművet, a hűtőt és a klímahűtőt, kirepítette helyéről az akkumulátort. Az álmomat azonban nem zúzhatta csak úgy szét a busszal való találkozás! Egy kis időre elkeseredtem, ám hamarosan találtunk egy úgynevezett donorautót és saját kezűleg, barátokkal kiegészülve, emberi költségvetéssel gazdálkodva, a szülői ház udvarán fogtunk bele az újjáépítésbe. Természetesen mindenből a jobbik állapotú került felhasználásra, majd következett a lakatos-és fényezőmunka. Azóta, hogy elkészült, a különböző hazai és külföldi rendezvényeken öt kupát nyertünk vele. Büszke vagyok rá, és persze féltem, ezért jelenleg is téli álmot alszik. Tavasztól őszig azonban szinte napi használatban használjuk, de akkor is az a garázsban tartott... tudják, az a tipikus női autó lett belőle, amelyről a hirdetésekben is írnak, s sokan azt hiszik, nem létezik!” – zárja történetét.

Panka munkája egyben a hobbija is, párjával egy nosztalgikus amerikai termékeket kínáló retro bazárt üzemeltetnek, amely kapcsán elég sokat járnak autós-motoros találkozókra

Egy amerikai kombi karácsonyra? Remek ötlet!