Ha van valódi oltás az egész világnak, akkor ez a rali az. Fittyet hányva az életre, régi autókkal vágnak át Mongólia végtelen magas hegyein, és még élvezik is

Ilyen még létezik? Kérdeztem magamtól először, mikor megláttam a képeket, hogy milyen technikák állomásoztak most hétvégén az 56-osok terén. Legendák szólnak az egykori autóversenyekről, amik országokon, kontinenseken íveltek át, az autókat pedig úgy készítették fel, hogy bármit túléljenek. Sőt, nem is kell az autózás múltjának távoli csücskébe utazni, hogy találkozzunk ilyen autócsodákkal. Néha a mai napig megrendezik a legendás afrikai ralikat, ahol magasan ülő, motortérből kivezetett csővel felszerelt kutyacsontos Fordok és Datsunok indulnak. Ezt a korszakot próbálja visszahozni az immáron hatodik Peking to Paris.

Két kategóriában, az 1941 előtti és az 1975 előtti autók között folyik a verseny. Minden alkatrészt maguknak kell szállítani a résztvevőknek, de lehet kísérőautó, akár a mezőny részeként is

Időutazásnak lehettek részesei azok a kivételes emberek, akik tudtak a Peking to Paris 106 fős mezőnyének Budapestre érkezéséről. Sőt, több magyarországi állomás is volt, szombaton Gyöngyösről érkezett a mezőny, majd hétfőn kora reggel Veszprém felé vették az irányt, ahol a lőtér híres ralipályáin hajtották az öreg járgányokat. Mindezt sajnos csak a helyszínen sikerült megtudni. No, de mi is ez igazán? Nem bírtam magammal, és kilátogattam én is a belvárosi állomásra, ahol elzárt kordonok mögött fogadott a nem mindennapi autók látványa.

Kritérium volt, hogy az autókat csak a korának megfelelő kiegészítőkkel lehetett felszerelni. Van, akinek ez a 3. Peking to Paris és komoly csapatot épített a verseny köré

Kísérőautó is akad - őket a szervezőcsapat biztosítja

Leghitelesebb forrásnak magukat a résztvevőket találtam, így tőlük kérdeztem a versenyről. Egy brit szerelő elmesélte, hogy háromévente kerül megrendezésre ez a különleges rali, ami inkább verseny, mint utazás. Ezek a matuzsálemek tehát, amiket legtöbben az utolsó porszemtől védve egy steril garázsban tartanának, a mai napig versenyeznek. Megtudtam, hogy nagyon komolyan veszik a futamot a résztvevők. Az egészet a The Endurance Rally Association rendezi, és három év kemény szervezés után rakták össze az útvonalat a kínai fővárostól a francia fővárosig. Szerencsések lehetünk, hogy minket is érint a mezőny, mert ha valami tiszteletre méltó ma az autózás világában, az ez a különleges túra.

11 országon át, 13 695 kilométert fog megtenni ez a különleges mezőny. Elképesztő, és már a vége felé tartanak

Az eszméletlen fáradt és koszos technikus hozzátette, hogy szerelőként borzalmasan fárasztó ez az egész, de a sofőr és a navigátora nagyon élvezik. Elmondása szerint már nagyon szükségük volt a budapestihez hasonló "pihenőnapra", mert így volt idejük szerelni. Ezek az autók pedig igénylik a törődést, hiába a hihetetlen strapabíróságra utaló jelek, azért a kor eljárt felettük. Épp ezért néhány résztvevővel külön szerelőcsapat tart és a verseny szervezői is biztosítanak szervizautó arzenált a verseny idejére. Ezek az autók sem bírnak mindent maguktól. Mondjuk szívesen beszéltem volna egy olyan pilótával, aki maga szereli autóját, ez a verseny úgy lenne az igazi. Külön érdekesség, hogy mivel több orosz résztvevő is van, kísérőautóik között olyan orosz rendszámos autók is magyar utakra kerültek, amiket nálunk sosem forgalmaztak.

A 1941 előtti autók versenyét jelenleg két Chrysler 75 Roadster vezeti - összesen 230 óra vezetett órával, az 1975 előtti autók mezőnyének éllovasa pedig egy Datsun 240Z - 28 nap után 211 megtett órával

Volt itt rengeteg amerikai csapat Ford Mustangokkal, Porschéval, ausztrálok Leyland P76-al, olasz csapat tökéletesen felkészített, nagykerekes, szélesített Alfa Romeo Giuliával – mi sem aktuálisabb -, brit csapat szintén gyári rali szélesítéses Ford Escort Mexico Mk I-gyel, Minivel, hollandok Datsun 240Z-vel, írek Mercedesszel és rengeteg olyan autó is érkezett, amik annyira régiek, hogy kevés vagyok hozzá, hogy megállapítsam márkájukat. Még lánchajtásos "szekér" is van a mezőnyben. Egyébként a téren felsorakozott autók csak a mezőny felét jelentették. A másik fele a Kempinski Hotel 2. emeletén állt. Persze a résztvevők nem laktak mindig luxushotelben, Mongóliában például egy hétig sátraztak.

Egyértelmű kedvenceim voltak a brit Escort és az olasz Giulia. Tulajdonosaikat nem érdekli a mai versengés az autók világában, tudják, hogy országuk büszkeségei régen voltak az igaziak, és büszkén is használják őket. Nem tudok menőbb dolgot elképzelni

[BANNER type="1"] Ami nagyon tetszik benne, az a hangulata. Visszahozza az egykori valódi ralik világát, ahol csoda volt, ha az autó túlélte a versenyt, vagy épp a benne ülők. Ahol a szakaszok után büszkén fújja ki magát a koszos technika a parc fermében. Épp ezért teljesen átalakították az autókat, ahogy most is teszik. Nagyobb kerékjáratok, ballonos gumik, pótkerék és gumik a tetőn, plusz szellőzők, navigációk, térképek hada a műszerfalon, kivezetett kipufogók, és a kosztól sem riadnak el. Zseniális dolog, hogy ilyen létezik még ma is. Ezeket az autókat valóban használják, és ez így jó.

A legidősebb autó egy 1915-ös American La France

Az is biztos, hogy ez sokkal közelebb áll a szívemhez, mint Gumball 3000 magamutogatós ultragazdag mezőnye, ahol a résztvevőknek egyértelműen van pénze, ezért feleslegesen szórja is azt, lehetőleg az ablakon nagy vödrökből. Itt nem osztogatnak iPhone-okat a Bentley ablakából két szőke hölgy társaságában, viszont tisztelik, szerelik, használják autójukat. Nem mindegy. Az egész egy nagy fricska a mai autós világnak, ahol milliókat költenek a fejlesztésekre, holott a közel 100 éves felmenők boldogan végigcsinálnak egy ilyen versenyt. Rendkívüli élmény lehet egy ilyen rali és a mondanivalója is tetszetős.

Ezt nevezem versenynek! Peking to Paris 2016