Stílusos, megemelt, körbeműanyagozott, és még zöld rendszámos is. Mi kell még?

Az alapáras LED fényszórók is jól mutatnak rajta elöl, de igazán a hátsó lámpatestek a menők

A Peugeot 3008 egy nagyon kényelmes, sofőrcentrikus autó, jellegzetes középkategóriás SUV tulajdonságokkal megfűszerezve. Beltérméreteit nézve hatalmas a hasonló áron kapható konkurensei közt, és 5008 névre keresztelt nagytestvérével ellentétben nem próbál másnak látszani, mint ami valójában. A Peugeot konnektoros hibrid rendszerét ráadásul téli körülmények közt is lehetőségünk nyílt vallatni egy keveset, mindezt egy az átlagvásárlók szerint tökéletes méretű szabadidő-autóban, így mindkettőt "kipipálhattuk" a ma hódoló divathullámok közül. A főbb dolgokban még túl is teljesíti az elvárt szintet a 3008, viszont vannak olyan idegesítő apróságai, amik miatt megértem, ha valaki elgondolkozik azon, hogy szeretne-e együtt élni a modellel. [BANNER type="1"]

Oldalról a sziluett igen szögletes, de attól még igazi SUV arányokat láthatunk

Elölről és hátulról nézve viszont szinte csak a zöld rendszám árulja el, hogy nem egy 5008-assal van dolgunk

De kezdjünk inkább az alapokkal. 4,45 méteres hosszával és 2,67 méteres tengelytávjával kicsinek semmiképp sem nevezhető, ám szerintem ahhoz nem elég nagy, hogy egy gyártó legnagyobb "valódi" SUV-ja legyen. Mert lényegében az, hiszen az 5008-cal minden mérete megegyezik a hosszát és a tengelytávját kivéve, teljesen elölnézetből szinte lehetetlen megmondani, hogy épp melyikkel van dolgunk. Csak épp az 5008 annyival hosszabb, hogy sokkal jobban emlékeztet az előző évtized egyterűire, mint a ma divatos szabadidő-autókra. Azt szerencsére egyik modellen sem érezni, hogy már nem mai konstrukcióban ülünk, a futómű, a motorok és a beltér is - az autó árához és kategóriájához mérten - a lehető legmodernebb első benyomást kelti.

A sofőrt a Peugeot többi modelljéhez hasonlóan egy elsőre megszokást igénylő, ám utána tökéletesen elrendezett pilótafülke öleli körül

Teljesen manuális a sofőrülés is, de legalább rengeteg módon állítható, és mindenhol jól tart

A sofőr köré összpontosuló i-Cockpit még mindig verhetetlen számomra, ennél jobban egy beltérben sem érzem magam: elsőre szokatlan lehet, de aztán rájössz, hogy minden kézre áll, minden közel van, az anyósülésről nézve pedig egyértelmű, hogy ott bizony utazni kell, és nem belenyúlkálni a vezetésbe. Az alacsonyan elhelyezett, kisméretű kormánykerék és a magasra kiemelt digitális műszeregység lehetővé teszi, hogy ne kelljen szélvédőre vetített kijelző, ez mindenképp egy okos megoldás. Kár, hogy hibridként nem mutat olyan jól az "óracsoport" analóg mutatókat imitáló módja, a szinkronban egymással szembe mozgó sebességmérő és fordulatszámmérő egy igen kellemes apró részlete a csak belsőégésű motoros változatoknak. Az ellentétes "forgásirány" így is megvan, ám mivel a Hybrid esetében a percenkénti motorfordulat helyett a leadott teljesítmény százalékos értékét láthatjuk, a mutatók egyszerre, pontosabban lineárisan ellentétes mozgása elveszik. [BANNER type="2"]

A közlekedéshez feltétlenül szükséges technika hibátlanul működik, ám az audiorendszer és a klímavezérlés továbbra sem az igazi

A tökéletes beltér-élményét - mint oly sok más Stellantis modellben - itt is az infotainment rendszer rontja el: maga a menü és a reakcióidő idegesítően lassú, a rendszer elfogadható hangminőségben, de gyakran meg-meg akadva csatlakozik össze bluetooth-on a telefonokkal, viszont még mindig kizárólag rádióval tud bekapcsolni, mert nem emlékszik, hogy milyen forrásból szólt utoljára a zene, illetve továbbra sem ismeri a "leállítottam a motort, de még az autóban maradnék" élethelyztet, azonnal kikapcsol és elfelejt mindent. Utolsó csepp a pohárban a klíma, amit egy gomb megnyomása után kell az érintőképernyőn állítgatni. Fontos viszont megjegyezni, hogy ezeken kívül tényleg nem igazán lehet belekötni az utastérbe. A logikus elrendezés mellett ugyanis az ülések kényelmesek és oldalirányban is jól tartanak, az anyagok pedig értelmesen variálva kemények és puhák, a soha meg nem fogott műszerfal helyett a legkellemesebb tapintású bevonat például a nap mint nap markolászott ajtóbehúzókra került.

Szigorúan 5 személyes, de legalább így a helykínálatra és a kényelemre sem lehet panasz

Hátul is kellő mennyiségű fejteret és bőséges lábteret kínál a 3008, én mondjuk inkább hagytam volna itt egy kicsit szűkösebbre, hogy a csomagtartója ne "csak" 395 literes legyen alapesetben. Persze ez a tér főként az akkucsomag miatt ment össze, anélkül 520 literes lenne. Az osztottan dönthető hátsó üléseket lehajtva viszont még így is sík padlót és akár 1357 literes rakteret kapunk. Ügyes megoldás továbbá a hátsó ülésekhez tépőzárazott csomagtérszőnyeg, az alatta található megannyi tároló és a középen hajló kalaptartó is. [BANNER type="3"]

A motorháztetőt felpattintva közel sem egyértelmű, hogy villanymotor is hajthatja ezt a 3008-ast

Az igazi különlegessége viszont ennek az autónak a konnektoros hibrid mivolta. Ez a rendszer számomra több okból is meglepetést okozott: nem elég, hogy mindkét motort használva 225 lóerős rendszerteljesítményével és 360 newtonméteres maximális forgatónyomatékával már-már feleslegesen erős, mellé mégis semleges és csendes. Ha valamiért mégis többre lenne szükséged, van ennél feljebb: a konfigurátorból már eltűnt, de az árlistában még ott figyel a 300 lovas Hybrid4. Váltója szépen teszi a dolgát és elég gyors is, nyilván nem annyira, mint amennyire egy duplakuplungos megoldás lenne, de egyáltalán nem feltűnő a késlekedése. Ráadásul amellett, hogy nyáron kényelmesen tudja hozni az ígért hatótávját, még télen, igazi havas-fagyos időben, fűtéssel, sietősebb tempót autózva is el tudott menni a belsőégésű motor indítása nélkül Szegedről Makóra országúton, ami több mint 30 kilométer. Tetszett, hogy mindezek ellenére nagyon pesszimista a műszeregységen kiírt hatótávot illetően, inkább kevesebbet mutasson és többet menjen el, mint fordítva.

Fagypont alatti hőmérsékleten, fűtéssel, és a tempó terén is kompromisszumok nélkül próbáltam ki a hatótávját

Bár induláskor, teli akkucsomaggal csak 26 kilométerre becsülte az elektromos hatótávot, majdnem meglett a 40 is, mire tényleg benzinmotort indított

Egyedül a benzinfogyasztását furcsálltam, miután lemerül az akkucsomag: egyáltalán nem nehéz vele a 8 liter környékét kóstolgatni (ami persze csöppet sem meglepő egy 180 lóerős, 1,6-os turbómotortól), éppen ezért nem éri meg a zöld rendszám ellenére pöfékeltetni a városban. Szerencsére kizárólag árammal is elég erős a mindennapi közlekedésre, 13,2 kWh kapacitású akkumulátora pedig kényelmesen teletöltődik otthon, egy teljesen hétköznapi konnektorról is az éj leple alatt (a 8 amperes gyári töltővel 6,5-7 óra kell neki). Mivel a fedélzeti töltő 16 amperes, megfelelő töltővel vagy oszlopról a töltési idő csupán 3,5 óra, 90 ezer forintért pedig a 32 amperes, 1 fázisú fedélzeti töltő is elérhető, azzal nem egész 2 óra a töltés.

Az anyagminőség az ajtókárpitokon, az üléseken és a kormányon is kiváló...

...ráadásul még a hátsó sorban sem találni fájó spórolást

Korrekt kocsi tehát a 3008 hibridként is, de nem szabad elfelejteni, hogy így már keményen zsebbe kell nyúlni érte: míg az alapmodellt egy 130 lovas benzinessel már 10 millió alatt odaadják a franciák, a konnektoros hibrid az Allure felszereltséggel indul, így 15,5 millió alatt nem áll meg. Az erősebbik zöldrendszámos változat pedig csak még eggyel magasabb, Allure Pack csomaggal kapható, így már 17,5 millió környékén nézelődünk, pár extrát rádobálva még akár meg is duplázhatjuk a modell indulóárát.

Csomagtartója még hibridként is közel 400 literes, a pakolhatóságával sincs gond

A padló alatt a különböző töltők helye bújik meg, ülésdöntéssel pedig egyenesen óriási a raktér, amit kapunk

Számomra ebből a konkrét autóból egyetlen apróság hiányzott: az extra 20 centi, amivel az 5008 hosszabb. Szerintem ez a méret, amit a 3008 képvisel, 5 személlyel már túlzás, 7 személynek pedig még kicsi, nyilván ezért is nem készítenek belőle állami támogatásra jogosult verziót. Az 5008-ból viszont konnektoros hibridet nem kapni, így a francia márka kedvelőinek választaniuk kell a zöld rendszám és a jelentős extra praktikum közt. Én mindenképp az utóbbit választanám, de ha valaki egy valódi SUV-t akar, és nem kell neki a plusz két ülés, akkor biztosan ez lesz a befutó a Peugeot kínálatában. Továbbra is tartom ugyanis, hogy az 5008 extra tengelytávja inkább egy megemelt egyterűvé változtatja gyakorlatilag ugyanezt a modellt. A 3008-nak viszont vannak bőséggel ellenfelei a piacon, ezen modellek közt szétnézve is remek ajánlat. Felmerül a kérdés: talán nem véletlenül volt annak idején az Év Autója?

Tényleg nagyon jó ez a konnektoros hibrid: kár, hogy az 5008 néven futó, hétüléses, hosszabb változathoz nem kérhető

Te kérnél zöld rendszámot 20 centi extra tengelytáv helyett?