Több mint 10 év és 400 ezer kilométernyi autózás után ültem át motorra: már kezdő motorosként is egyértelművé vált, hogy tévedésben éltem négy keréken

Sokáig magam sem értettem, hogy miért viselkednek - látszólag - őrültek módjára a motorosok az utakon. Ennek az elsődleges oka, hogy nem motoroztam, így csak abból indulhattam ki, amit autósként láttam, illetve amit a külvilág elmondásából szűrtem le. Mindez azonban ahhoz az általános emberi tulajdonsághoz vezet, hogy amit nem ismerünk, annak hajlamosak vagyunk csak a negatívumait látni.

Két közelebbi példát említve: amíg nem kellett heti szinten akár négyszer-ötször bejárnom az országot saját zsebből, addig én sem értettem, hogy miért járnak egyesek dízel autóval. Ugyanígy, amíg nem jöttem rá, hogy mennyire olcsó otthon tölteni egy elektromos járművet, vagy arra, hogy milyen kényelmes, amikor a fagyos télben a lakás áramáról felfűtött utastér fogad, addig csak a hatótávparát láttam a villanyautókban, még azokon a távokon is, ahol esélyem sincs lemeríteni az akkut.

A motorozással kapcsolatban is nagyon hasonló a sztori: amíg nem ültem át két kerékre, addig eszembe sem jutott, hogy szinte minden városon belüli utam menetidejét megfelezhetem, a fogyasztást negyedére csökkenthetem, mindenhol akad ingyenes parkolóhely, a dugók gyakorlatilag megszűnnek létezni, illetve minden lámpától garantáltan én lehetek a leggyorsabb, már akár egy 300 ezer forintos járművel is. És hogy mi köze a fentieknek a motorosok kiszámíthatatlan és veszélyesnek tűnő viselkedéséhez az utakon? Sokkal több, mint hinnéd, ráadásul az ok-okozati viszonyok megismerése után hirtelen kiszámíthatóvá és érthetővé válik a legtöbb manőver, amit eddig veszélyesnek ítéltél meg.

168 km/óránál készült ez a fotó városon belül, ráadásul valóban lakott területen: erre motoron sincs mentség, ám a valóban őrült motoros a kivétel és nem a szabály

Előtte viszont beszéljünk a kivételekről. Merthogy akadnak valóban felelőtlen motorosok, akiket nem szeretnék ebben a cikkben indokolatlanul védeni. Aki rövidnadrágban, pólóban és fél sisakban poénból hátsó kerékre emeli a körúti dugóban a Ducatit a mozgó autók között (saját szememmel láttam), vagy aki háromszoros sebességtúllépést követ el településen belül, az valóban kiszámíthatatlan és veszélyes, ám ilyen sofőröket négy keréken is találunk eleget, arányaiban még többet is. Ennek az egyik elsődleges oka, hogy aki a felelősségtudat és az alapvető intelligencia hiányából adódóan alkalmatlan az autóvezetésre, az még akár évekig is megúszhatja baleset nélkül a száguldozást és a szabályszegéseket.

Motoron azonban ezek a közlekedők nagyon gyorsan kihullanak: egy 2017-es statisztika szerint a motorbalesetek 92 százalékában a motorosnak friss jogosítványa volt az adott kategóriára, vagy egyáltalán nem rendelkezett rá vezetői engedéllyel.

Akadnak olyan motorosok, akik a jogosítvány megszerzése után azonnal ilyenekkel próbálkoznak: belőlük általában nem lesz öreg és tapasztalt motoros

Talán még durvább, hogy a balesetek több mint felénél kevesebb mint 5 hónapja szerzett jogosítványról van szó. Mindez nem azt jelenti, hogy 5 hónap után hirtelen töredékére csökken az esélye, hogy elcsapnak a robogódon boltba menet. Hanem azt, hogy aki valóban közveszélyes és alkalmatlan, az jó eséllyel 5 hónapon belül (vagy a jogosítvány megszerzése nélkül) balesetet szenved, aztán vagy soha többé nem ül motorra, vagy pedig megtanulja a leckét, és meglepő hirtelenséggel válik alkalmassá az értelmes közlekedésre. De akkor mégis miért tűnik úgy autósként, hogy folyamatosan a saját életük ellen dolgoznak a motorosok a forgalomban? A saját tapasztalataim mellett a kizárólag autót vezető ismerőseim egy részét is megkérdeztem, hogy milyen veszélyes dolgokat látnak rendszeresen motorosoktól az utakon. Íme néhány jellegzetes szituáció magyarázata motoros szemmel.

Motorosok a dugóban: biztonságos a sávok között "előretolakodni"?

Talán az egyik legtipikusabb, de viszonylag enyhe példa, amikor utasként ülök egy autóban, és a sofőr elkezdi szidni az álló, vagy nagyon lassan mozgó kocsisorok között elhaladó, esetleg éppen a mi autónk elé befurakodó motorost. A legszebb az egészben, hogy amíg ilyenkor a legtöbb autós azt állítja, hogy ő biztosan nem utánozná le ezt a "veszélyes mutatványt", 10 perc dugóban állás után mégis betolja az autója orrát egy akkora helyre, ahová már csak a többiek segítségével férne be, vagy átsorol egy olyan sávba, ahol ezzel más autósokat akár hirtelen fékezésre kényszerít. Mindeközben a motoros előrelopakodása valamiért fáj a legtöbb autósnak, édesanyám például rendszeresen azzal jön, hogy "Mi van, ha nem vettem volna észre, hogy betolakodott az autóm jobb elejéhez és elütöm?", vagy "Semmi hely nincs az autók között, a szervdonor meg nekiáll centizgetni mint valami őrült!", és így tovább. De hallottam már olyat is, aki kimondottan irigységből vágta rá: "Ha nekem nem lehet előretolakodni, akkor neki se lehessen, tanulja meg kivárni a sorát!"

Az autós perspektívája a dugóról: itt bizony tényleg szűk a hely!

Hasonló helyzet motoros szemmel: ugye, hogy simán el lehet itt férni?

Nos, mindenkit el kell, hogy keserítsek: ha a motoros (vagy robogós, vagy rolleres, vagy kerékpáros) nem tud előre férkőzni a pirosnál, akkor sokkal tovább fogsz állni a dugóban, hiszen "a sorát kivárva" egy teljes autónyi helyet elfoglalna a kocsik között, ami viszont a kétkerekű jármű előrehaladása után egészben felszabadul. Motorosok pedig nem csak mögötted vannak a sorban, hanem előtted is, így előretolakodás nélkül minimum két lámpával hátrébb tartanál ugyanabban a dugóban. A semmiből konkrétan eléd beférkőző motorosra visszatérve: ha zavar a jelenléte, akkor már észrevetted, ha pedig mégsem veszed észre és elütöd, az nem az ő felelőtlensége, hanem a te figyelmetlenséged. Ráadásul ilyen alacsony tempónál egy ütközéskor jó eséllyel csak feldöntöd a motorját, komoly sérülés nélkül megálltok, aztán kifizeted a kárt, amit okoztál.

Érdekesebb viszont a kicentizős vád, ami szintén egy perspektívából adódó tévedés.

Az autóban ülve a jármű méretei és holttere miatt teljesen megváltozik a térérzékelésünk. Mivel mi magunk egy nagy járműben ülünk, ezért elkezdünk nagy járműként gondolkozni, illetve a kocsisorok közötti réseket is egy előnytelen szögből látjuk. Nincs a szemünk előtt "az alagút vége", amitől még tovább szűkül a tér. Motorosként azonban egy sokkal életszerűbb, az oldaltávolságokat jóval reálisabban visszaadó nézőpontból látod a helyzetet, és az esetek 99,9 százalékában, ha úgy látod, hogy ott elférsz, akkor ott valóban el is fogsz férni. Persze, előfordulnak hibák, koccanások, akár kisebb esések is, de ezek elenyészők ahhoz képest, ahányszor ez a manőver gond nélkül zajlik nap mint nap. Ráadásul megfelelő védőfelszereléssel a komoly sérülés esélye is minimális ilyen alacsony sebességnél. A kisebb, anyagi káros balesetek pedig autóval még gyakoribbak a dugóban, mint a robogósok és motorosok balesetei.

Miért kell minden lámpánál versenyezni?

A piros lámpánál maradva a másik gyakori tévhit, hogy a motorosok minden lámpánál versenyeznek. Nekem is furcsa volt autósként, hogy szinte mindig nagy gázzal, ordító motorral, hirtelen hajtanak el a motorosok a lámpától, ám ez is egy olyan dolog, amit tudat alatt azonnal csinálni fogsz, amint két kerékre ülsz. Egyrészt tagadhatatlanul jó érzés a hirtelen gyorsulás, és a frissen kiürült kereszteződés szinte az egyetlen hely, ahol ezt városon belül, szabályosan és biztonságosan élvezheted, ám ennek az egésznek biztonsági oka is van. Ha ugyanis a motoros a nagyobb járművek között marad, akkor megvan az esélye egy olyan balesetnek, ahol ő fogja a rövidebbet húzni. Ha azonban "elmenekül" a sor elől, akkor egy teljesen üres útszakaszon motorozhat, zavaró tényezők nélkül. Te hol motoroznál szívesebben az alábbi két képen látható helyzetek közül? (A két kép ugyanazon az útszakaszon, ugyanakkora forgalomnál, pontosan 37 másodperc különbséggel készült)

Személyesen velem történt a következő eset, ami lényegében a fenti kettő keveréke: párhuzamos közlekedésre alkalmas úton, a piros lámpához araszoltam előre motorral a két sáv között. Amikor sárgára váltott a lámpa, akkor nekem balról egy a saját sávjában elsőként álló dobozos kisteherautó hátuljánál, nekem jobbról pedig a sorban második autó sofőrülésénél jártam. Ekkor én azonnal felmértem a helyzetem, és mivel szabad volt az út előttem, a többi jármű pedig még állt, teljes gázt húzva kilőttem a teherautó és a személyautó között, még mielőtt a két jármű meg tudott volna mozdulni. Ezt követően a belső sávba soroltam be, ahol a következő lámpa fogott meg, immáron a sor elején. Ekkor viszont utolért az első személyautó az előző lámpától, majd a sofőr kiabálni kezdett velem, hogy milyen veszélyes volt, amit csináltam. Ő ugyanis nem látta hogy jövök, a gyerek is megijedt hátul, meg egyébként is milyen kevés helyem lehetett, én meg száguldozok itt az autók között. A valóságban azonban nem is cselekedhettem volna biztonságosabban az adott helyzetben. Ha ugyanis az adott helyen nem kezdek gyorsításba, akkor több méteren keresztül egy mozgó teherautó dobozának a sarka és a kocsisor közé szorulok, ahol legalább két járműből nem látnak. A sor előtt azonban ismét üres az út, az indulásra készülő kocsisorban a két sáv közé pedig jó eséllyel senki sem fogja rámnyitni az ajtót. Nyilván, itt is értem, hogy miért tűnhetett veszélyesnek a mutatvány, hiszen a sofőr csak egy hangos és hozzá képest gyors járművet látott az autójától centikre elhaladni, ám a valóságban legfeljebb 25-30 km/órával mehettem el mellette, egy veszélyes helyzetet elhagyva egyenesen a biztonság irányába.

A sok őrült motoros összevissza cikázik az úttesten!

Szintén a városi forgalomnál maradva az is felmerült, hogy a külső sáv jobb szélső nyomvonala helyett miért helyezkednek folyamatosan, akár egy kihaltabb szakaszon is a motorosok a sávon belül, vagy akár több sávban is. Amikor rákérdeztem, hogy ez miért zavarja a problémát felvető ismerősömet, akkor a jobbra tartásra hivatkozott, illetve arra, hogy így nehezebb megelőzni a motorost.

A probléma viszont, hogy itt ismét az egyik közlekedő kényelme kerül szembe a másik közlekedő biztonságával.

Motoron ugyanis sokkal fontosabb mindent tudni a környezetedről, hiszen jóval több tényező jelent veszélyt rád nézve. És amíg autóval egy felsőbbrendű úton szinte biztos lehetsz benne, egy párhuzamos közlekedésre alkalmas felsőbbrendű úton pedig konkrétan biztos lehetsz benne, hogy senki sem fog eléd hajtani szemből vagy a keresztező kis utcákból, addig ez motoron közel sem egyértelmű. Az alábbi videó első néhány másodpercében több ilyen baleset is látható: bár itt elsősorban a szembesávból a motoros elé forduló autósokról van szó, hasonlóan gyakori a keresztutcából motoros elé forduló jármű is.

Ezeket a baleseteket úgy lehet elkerülni motorosként, hogy helyezkedsz az úttesten és biztosra mész, hogy időben észrevedd az autóst, aki eléd fog kanyarodni. Ha ehhez sávot kell váltania a motorosnak, meg fogja tenni. Még akkor is, ha 50 méterrel később visszasorol a külsőbe ugyanezen okból. A videó első negyedét követően egyre nagyobb mértékben hibásak a motorosok is a balesetekben, ám az első néhány felvételen még kizárólag az autósok okozták a bajt. Kicsit később akad olyan felvétel is, ahol a motoros egyetlen "bűne" annyi volt, hogy a külső sávban haladt szabályosan, csak épp kitakarta a belsőben mellette haladó személyautó. A tanulság tehát, hogy motorosként nem akkor vagy a legnagyobb biztonságban, ha a külső sáv jobb szélén haladsz, hanem akkor, ha jól látható helyen közlekedsz, és hagysz magadnak menekülőutat az esetleges vészhelyzetekre. Visszatérve az eredeti kérdéshez: hogyha neked útban van a motoros, miközben a sávon belül helyezkedik, vagy látszólag indokolatlanul sávot vált, akkor a másra mutogatás előtt én azért lenéznék a sebességmérőre, hiszen jó eséllyel át kellene lépned a sebességhatárt ahhoz a bizonyos "szabályos" előzéshez.

Miért nem megy le az út legszélére? Így nem tudom sávon belül megelőzni!

Ha pedig szó sincs váratlan sávváltásokról, csak egyszerűen nem tudod megelőzni a motorost vagy robogóst, mert a sáv közepén halad az úttest jobb széle helyett, akkor a felháborodás előtt először nézd meg, hogy milyen állapotban van az út jobb széle. Amíg ugyanis autóval a holdkráter méretű kátyúkat legfeljebb a futóműved vagy a gumiabroncsod épsége bánja, addig motorral, robogóval, rollerrel vagy kerékpárral komoly veszélyt jelentenek a közlekedőkre. Éppen ezért a Kresz és a rendőr is csak ésszerű keretek között kötelezi a motorost a sávon belüli jobbratartásra. Ha ugyanis belemenne a kátyúkba és beesne eléd, akkor ő lenne a hibás a saját halálos balesetében. [idézet]De az sem kizárt, hogy a motoros éppen a te szabályosnak vélt előzésedet szeretné megakadályozni a helyezkedésével.[/idézet] Az ugyanis csak az egyik része a vonatkozó szabálynak, hogy az egy nyomon haladó járművet megelőzheted sávon belül, ám azt rendszeresen felejtik el az autósok, hogy erre csak a megfelelő oldaltávolság megtartásával van lehetőség, illetve folyamatosan nem haladhatnak az így előzött jármű mellett.

A sávom jobb szélén haladtam. Vajon biztonságosan előz épp a bordó autó?

Ha pedig motorosként választhatok, hogy jöjjön-e tartósan, akár csak 50 km/órával, de 10 centire mellettem egy autós a következő lámpáig vagy lehajtóig, aki 2 másodperc múlva már el is fogja felejteni, hogy ott vagyok, vagy inkább behúzódom-e a sáv közepére, hogy ez ne történhessen meg? Na ilyenkor nem csak rendszámos motoron, de 50 köbcentis robogón is az utóbbit fogom választani. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb ilyen helyzetben a motoros vagy robogós a következő lámpánál úgyis előre fog menni a sor elé, így értelme sincs behajtanod mellé vagy megpróbálni megelőzni. Nem fogsz előrébb kerülni, mert sűrű forgalomban egy Babetta is gyorsabban ér át a városon egy személyautónál, nemhogy egy modern robogó vagy egy rendszámos nagymotor.

Autópályán azért igazán megtalálhatná a motoros a sávja jobb szélét, vagy legalább a közepét!

Városon kívül a leggyakoribb vád a motorosok ellen a jelentős sebességtúllépéssel autópályázás volt, ami egyrészt valóban szabálytalan, ráadásul más járművek környezetében tagadhatatlanul veszélyes is. Erre ismét nincs kifogás, egy ilyen helyzetben ugyanúgy a motoros a hibás, mint amikor a német prémiumautóval vagy a céges Octaviával művelik ugyanezt az autósok a pályán. Gyakran előfordul azonban olyan is, hogy egy motoros a belső sávban nála gyorsabban haladó autó elől nem a külső sáv közepére vagy jobb szélére, hanem a külső sáv bal szélére, netán a két sáv közötti felezővonalra húzódik le. Az sem kizárt, hogy egy lassabb, mondjuk 125, 250 vagy 300 köbcentis motorkerékpár tartósan a felezővonal mellett, a külső sáv bal szélén közlekedik.

Bármilyen hihetetlen, az adott helyzetben a sáv közepén közvetlen életveszélyben lennék, míg a felezővonal mellett a körülményekhez mérten legbiztonságosabban motorozom

Ha a fenti képen nem lenne előttem 100-150 méteren belül teherautó, akkor valóban nagyobb biztonságban lennék a sávom közepén, ám a hatalmas holtterekkel rendelkező kamion mindent megváltoztat. Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy egy ilyen jármű is bekerül az egyenletbe, a motoros ott van a legnagyobb biztonságban, ahol a nagytestű jármű sofőrje folyamatosan látja. Erre pedig a legnagyobb esély, ha a bal tükör látóterébe helyezkedik a motoros. Ne feledjétek, egy kamiont megelőzni a kisebb köbcentis, de autópályán szabályosan közlekedő motorkerékpárral akár 30-45 másodpercig is eltarthat. A 125 köbcentisek között is gyengébb motorokkal éppen ezért nem is éri meg, hiszen a kamion mögött is közel végsebességgel tudnak haladni. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezeket a járműveket viszonylag kevesen használják autópályán. Ha mégis előzésbe kezdene a lassabb motoros, akkor hatalmas előnnyé válik, hogy a teherautó sofőrje már régóta tud a jelenlétéről és számít az előzésre, így nem kizárt, hogy akár kilométereken át ebben a helyzetben fog haladni a motoros. Tartós, előzési szándék nélküli haladáskor is folyamatosan látnia kell a motorosnak a kamion legalább egyik tükrét, hogy a sofőr is biztosan lássa őt.

Autósként is fontos tanulság: egy kamion közvetlen közelében csak akkor vagy biztonságban, ha látod a tükörben a kamionos arcát

Bár ritkább és rövidebb ideig tartó probléma, de nagyobb motorokkal is megéri jóval korábban a sáv belső széléhez húzni egy előzés megkezdése előtt, nem csak autópályán, hanem országúton is. Főleg akkor, amikor a nagyobb testű jármű előzéséhez egy hosszabb sornyi autóst kell kivárni. Ha ugyanis a motoros elbújik a kamion mögé, majd a sor után a "semmiből előtűnve" lát neki az előzésnek, akkor komoly kockázatot vállal. Minden esély megvan rá ugyanis, hogy a teherautó sofőrje is ugyanannak a sornak a végét várja a saját előzése megkezdéséhez. Hogyha a motoros eközben elbújt mögötte, akkor szinte biztosan egyszerre fogják megkezdeni az előzést, és hacsak valamelyik fél az utolsó pillanatban észre nem veszi a veszélyt, könnyen baleset lehet a vége. Éppen ezért a motoros mindig úgy fog helyezkedni, hogy mindenkit lásson, őt is mindenki lássa, illetve legyen menekülőútja, mert ekkor fogja magát biztonságban érezni.

Beszéljünk a záróvonalon előzésről!

Országúti körülmények között gondolkozva toronymagasan a záróvonalon előzés zavarja a leginkább az autósokat, gyakran a sebességhatárok átlépésével karöltve. Itt ismét szeretném leszögezni, hogy ez nem csak szabálytalan, de veszélyes is lehet, biztonsági szempontból itt már zavarosabb a víz. Természetesen amennyiben egy motoros jelentős sebességtúllépéssel, a záróvonalat ugrálókötélnek használva, lassítás és körültekintés nélkül kezd bele egymás után több beláthatatlan és szabálytalan előzésbe, azt nem azért csinálja, hogy biztonságosan közlekedjen, és ennek könnyen haláleset lehet a vége. Ám azt nehéz tagadni, hogy a motoros országúton is nagyobb biztonságban tudhatja magát a nála lassabban haladó és tőle jelentősen nagyobb járművek előtt, mint közöttük vagy mögöttük.

Ez az eszköz olyan gyorsulásra képes, amit autósként el sem tudsz képzelni, ám ez még nem jogosítja fel a motorost a szabálytalan és veszélyes mutatványokra

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a legtöbb záróvonalat nem egy motorkerékpár gyorsulási és lassulási képességeihez mérten festették fel: rengeteg olyan záróvonalas szakaszt ismerek, ami a távolban található domb vagy kanyar miatt autóval már valóban veszélyes vagy beláthatatlan lenne, ám egy nagymotoron ülve annyira rövid távon lehet végrehajtani egy előzést, hogy a manőver teljesen veszélytelenné válik. Ha pedig egy veszélytelennek tűnő szabályszegéssel egy sokkal biztonságosabb helyzetbe kerülhet a motoros, akkor bizony végre foga hajtani az autós szemszögéből felelőtlennek tűnő előzést, akár csekket kockáztatva is. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy ugyanezt a szabályszegést a legtöbb autós kizárólag a kényelméért sokkal veszélyesebb helyzetekben is meglépi. Napi szinten látok sofőröket, akik kimondottan veszélyes záróvonalakon is megelőzik a traktort. Pedig a személyautót előző motorossal ellentétben nincs menekülőútjuk, az egész szembesávot el kell, hogy foglalják, mindezt akár többször annyi ideig, ráadásul nem kerülnek biztonságosabb helyzetbe, csak két perccel előbb érnek oda az úticélhoz. Akkor ki is az őrült valójában?

Általános probléma a motorosokkal: "A semmiből egyszer csak ott termett!"

Ami viszont rendszeresen jött fel a kizárólag autót vezető, négy keréken sem túl gyakorlott ismerőseim körében, hogy a legnagyobb problémájuk, amikor "a semmiből kerül elő a motoros". Ezt azért hagytam a végére, mert ez a példa tökéletesen összefoglalja a tanulságot, illetve azt is jól mutatja, hogy az autósok jelentős része mennyire nem látja át a másik szemszögét. Tipikus helyzetek ebben a témakörben, amikor "az elsőbbség megadása után", a védett útra kanyarodva kerül elő "hirtelen" egy motoros, vagy amikor egy "szabályos" előzés megkezdésekor az utolsó pillanatban látod meg a motorost a tükörben, aki "eddig nem volt ott".

Ha ezek a szituációk ismerősek, akkor rossz hírem van: éppen miattad kell a motorosoknak a korábbi bekezdésekben részletezett "idegesítő" és "veszélyes" manővereket végrehajtani a közlekedés közben.

Ezek ugyanis konkrétan azok a helyzetek, amelyekről korábban már szó esett, csak eddig a motoros szemszögéből írtam le őket, most viszont az autós szemszögéből. A motoros ugyanis nem csak úgy odaterem az úttest közepére! Ő eddig is ott érkezett, csak épp te nem vetted észre. Így a kereszteződésbe nem "az elsőbbség megadása után" hajtottál be, hanem annak elmulasztásával, a "szabályos" előzést pedig bizony szabálytalanul akartad megkezdeni, mert nem győződtél meg kellőképp arról, hogy téged előznek-e éppen. Mindez persze nem szándékos támadás az autósok ellen, csak figyelemfelkeltés: attól, hogy nem jelentenek veszélyt rád az utakon, még ugyanúgy figyelned kell a motorosra, a robogósra, a rolleresre vagy a kerékpárosra. Persze, két keréken is rengeteg szabálytalan és felelőtlen idiótát találni, ám ez sohasem lesz mentség arra, ha figyelmetlenségből elütöd a szabályosan közlekedőt.

Nem hiszed? Bármikor adott a lehetőség, hogy kipróbáld!

Én egyébként minden autósnak azt javasolnám, hogy egyszer üljön fel egy üzembiztos, jól karbantartott robogóra, és - valamennyi gyakorlás után - próbáljon meg vele közlekedni a városi forgalomban. Akár egyetlen nap is elég két keréken ahhoz, hogy megismerd a másik szemszögét, és átlásd a közlekedést egy teljesen másik oldalról is. Ha másért nem, akkor azért is hasznos lehet egy ilyen lecke, mert a karosszéria védőburkából kilépve egy pillanat alatt jössz rá, hogy mennyi mindenre nem figyeltél oda autóvezetés közben. Hirtelen fel fog tűnni, hogy mennyire vakok a telefonozó sofőrök, rögtön látni fogod, hogy ki figyel az autó holtterére és ki nem, illetve azonnal észre fogod venni, hogy motorosként a legtöbbeknek csak akkor vagy látható, ha aktívan teszel érte, hogy látható legyél. Vagyis amikor éppen tartósan zavarod az autóst a fenti manőverek egyikével.

Erre a motorra minden autóvezetőnek van jogosítványa, így több ismerősöm is vezette már első ismerkedés gyanánt: még úgy is kellemesek és tanulságosak voltak a próbakörök, hogy ezen a motoron még váltani is meg kellett tanulni az éles használat előtt

Kiváló példa erre a feleségem, akit néhány héttel ezelőtt ültettem fel hasonló céllal a saját 50-es motoromra. Érdekes módon ő is sokkal figyelmesebben és körültekintőbben tudott közlekedni két keréken, mint ahogyan autóban szokott. Számomra ez is csak egy újabb bizonyíték arra, hogy amennyiben egymás támadása és a saját igazunk szajkózása helyett megpróbálnánk belehelyezkedni a másik nézőpontjába és néha kilépnénk a komfortzónánkból, akkor a világ egy boldogabb, biztonságosabb és élhetőbb hely lenne. Persze, nekem is akadnak olyan ismerőseim, akik szerint mindig nekik van igazuk és járműtípustól függetlenül minden más közlekedő ostoba, ám ezt a példát követni csak a saját hibáink legitimálásához és újabb veszélyes helyzetek teremtéséhez vezet. Mindig lesznek szándékos szabálytalankodók, illetve felelőtlen, a közlekedésre alkalmatlan járművezetők az utakon, de azt gondolom, hogy másokra mutogatás helyett inkább a pozitív hozzáállásra kellene törekedni, és saját magunkkal kezdeni a közlekedési morál megreformálását.

Miért csinálnak őrültségeket a motorosok az utakon?