Nem is olyan soká a sofőr is csak utas lesz, s ha még például a majdani elektromos masinák végsebességét is korlátozzák, senki nem fog száguldozni. Szép új világ!

Itt az olcsó autózás titka, ugyanitt idő kapható! – ezzel a felütéssel vizsgálta egy cikkünk nemrég, hogy mennyi pénz spórolható a lassabb tempóval, s mennyi idő nyerhető a gyorsabbal. Egy használt dízel Ford Mondeo fedélzeti számítógépe szolgáltatta az alapinfókat, a mérés/megfigyelés autópályán, sík és szerény forgalmú úton történt egyenletesen – tempomattal – haladva. Eredmények, forintok, percek, különbségek itt, de.
[BANNER type="1"]
De már ez az említett írás is pedzegette, hogy a mérés, a körülmény, az eredmény „laboratóriumi” amellett, hogy nyilván igaz: ha nem sietünk, ha a megengedettnél alkalmasint lassabban autózunk, akkor nem kevés pénz takarítható meg. És forgalomban, városi forgalomban, rövidebb távokon pláne kevésbé tudunk hatással lenni a fogyasztásra – mármint kizárólag a tempó megválasztásával.

Nem kérdés, hogy mérsékeltebb sebességgel a fogyasztás is csökken, ezáltal pedig pénz spórolható. Ám a jelek szerint ez keveseket foglalkoztató tény

Nos, ezek után és az olvasói kommenteket is alapul véve arra voltunk kíváncsiak, hogy ki mennyire él a sebesség-megválasztásos spórolással. Olyasmikkel azért nem foglalkozva, mint ki mire használja az autót, ki hol és mikor vezet, sík területen vagy domboson, télen-nyáron, hóban-fagyban vagy napsütéses száraz időben, ellen-, hát- vagy oldalszélben, lehúzott ablakkal vagy sem, klímával vagy sem, hány személlyel, csomagostul-e, tetőcsomagtartóstul-e, fáradtan-e, stb. Kézi vagy automata váltós kocsival, tempomattal vagy sem, esetleg egyéb technikákat, trükköket bevetve, mint tükörbehajtás, abroncsnyomás, az abroncs állapota, karosszéria típusa, formája, alaktényezője, mérete, tömege… Mind-mind befolyásoló tényező.
Befolyásoló a tankolt üzemanyag minősége, a motor állapota, technikai színvonala is. Még inkább az a vezetési stílus, s leginkább is az emberi agy. Hogy mennyire mások vagyunk. Hogy mennyire másképp gondolkodunk. Hogy mennyire félünk, milyen a biztonságérzetünk, a hozzáállásunk a többi közlekedőhöz. Hogy valóban sietnünk kell-e. A spórmestereknél például biztos alap a gondos tervezés, az előzetes kalkuláció, hogy 1.: innen oda el akarok jutni, és autóval, 2.: erre megyek és nem arra, jellemzően az autópályát kerülve, s az útdíjat megúszva, 3.: ekkor és nem akkor, mert várhatóan kisebb a forgalom, +1: ennyivel és nem többel, mert az autó ennél a tempónál a legtakarékosabb, fölötte meg már zabál… Útvonaltervezés, költségelemzés, miegymás.

Nyugodtan kijelenthető, hogy a többség ha tehetné, még gyorsabban menne főleg az autópályákon. Nem a többletfogyasztás, hanem a büntetés rémképe a visszatartó erő

Na, de vajon mennyien gondolkodnak így? Egyáltalán mennyien vannak tudatában annak, hogy a légellenállás mértéke közel négyzetesen növekszik a tempóval? És akkor itt van még a fentebb már érintett változó is, hogy valaki sokat megy mondjuk reggel munkába, este vissza, vagy az autó a munkaeszköze, amit saját céges vagy céges alkalmazotti keretből tankol és tart fenn, vagy a kocsival csak néha utazik családot látogatni, kirándulni, nyaralni, stb. Abszolút más hozzáállással a vezetéshez, az autózáshoz, a fogyasztáshoz, a környezetvédelemhez, a takarékoskodáshoz, az időhöz és a pénzhez.
Mindenestre házon belül és jóval nagyobb körben is szétnéztünk és kérdeztünk, hogy rávilágíthassunk: miként autózik, miként választ a magyar? Sebességet. Alapvetésünk, vagy ha engedelmükkel itt és most egyes szám első személyre válthatok, szóval alapvetésem az volt, hogy a többség bizony magasról tesz az inkább lassabban megyek, hogy spóroljak elméletre. Igen, ez volt a véleményem a méréses cikket olvasva még akkor is, ha én is látom, hogy vannak kimondottan lassan autózók, szélsőséges esetben kamionok szélárnyékában megbújók, rosszabb esetben a középső/belső sávban cammogók, másokat sajnos nem ritkán veszélyesen feltartók, soha nem gyorsítók, bizonytalanok, rutintalanok is. Ezt a mellékszálat legott elvarrnám így: kedves lassan haladók, tessék a megfelelő sávban maradni. Ami nem a belső. És kedves gyorsabban autózók: figyeljünk rájuk a szokásosnál is jobban, ne toljuk, de dudáljuk le őket, mert ezzel csak súlyosbítjuk a helyzetet, növeljük a baleseti kockázatot.

Száztíz, de mérföldben... A megengedett 130 helyetti 110 km/órás sebesség autótól és távolságtól függően amúgy egész komoly megtakarítást is hozhat

Igen, elárultam magam: a gyorsabban közlekedők csoportjába tartozom. Ezerből ha egyszer választok országúti 90 helyett pl. 70-es, autópályás 130 helyett 110-es sebességet. És akkor sem a spórolás miatt, hanem hangulatból. Ezt nem tudom és voltaképp nem is tartom fontosnak megmagyarázni, talán a tájban gyönyörködés, egy zene lehet az oka, a társaság, ilyesmi. Mindegy, közben viszont jobbra tartok, nem akadályozok másokat. És általában a megengedett sebességgel megyek, picit gyorsabban – óra szerint. Sietek? Nem. Na jó, néha. Drága az időm? Nem hinném. Unatkozom az autóban? Ritkán, de előfordul. Élvezem az autózást? Igen, bár egyre kevesebbszer. Nincs kedvem gyorshajtási bírságokat fizetni? Nincs hát. Ám egyszer-egyszer csak „odalépek”, nem? De igen. Hogy általában tesztautókat próbálva kvázi kötelességből, sokkal inkább kíváncsiságból, az autók, az autózás iránti imádatból, más kérdés.
Ha nem lenne korlátozás, vagy ha mondjuk (persze autópályán) 200-zal lehetne szabályosan menni, mennék 200-zal? Igen. És élvezném. Érdekes eltűnődni a hátterén, hogy mi lenne, ha… A technikai rész adott, a mai autók sokkal, de sokkal biztonságosabbak a régieknél. Erősebbek, jobb a futóművük, jobb a fékük, a gumik is jobbak, ez egy. A másik viszont az, hogy a ki tudja, miért és hova rohanó világunkban mintha egyre pocsékabbul vezetnének az emberek. Idegbetegebben, szétszórtabban, veszélyesebben. Autójukra, a technikára hagyatkozva, hiszen az úgyis mindentől megvéd. Egy frászt.

És akkor itt tessék menni mondjuk 70-nel... Vagy inkább jobb megállni, gyönyörködni, enni-inni-pisilni-nyújtózni, s haladni tovább 90-nel, 100-zal?

Nem véletlen, hogy Németországban is egyre rövidebb szakaszokon lehet akármennyivel autózni. Az emberéletnél nincs fontosabb. Vagy igen, a környezetvédelem, leharcolt bolygónk tudatos vagy tudatlan pusztítása, de ebbe ne menjünk bele. Az autós jövő - elvileg - úgyis arról szól, hogy klasszikus értelemben nulla élményt adó, ellenben zöld, halk, szuperbiztonságos, nem is olyan soká önmagukat vezető járművekkel fog a nép helyváltoztatni. Már aki meg tudja fizetni. Na, a többiek fognak igazán spórolni, akiknek nem lesz pénzük autózni. Ha nem autózunk, akkor vagyunk a legtakarékosabbak és legzöldebbek, ennyi.
Az jutott eszembe, mi lesz, ha programozott robotautók szállítják majd az embereket. Maximált sebességgel. Nem lesz szükség traffipaxokra, mérésre, nem folyik be jó sok pénz, jaj. Majd más módon pótolják az így kiesett bevételt… És abba is gondoljunk csak bele, hogy most, amikor a sztrádán 130 km/óra a megengedett sebesség, sokan a szokás szerint valamennyit mindig csaló műszert figyelve 140-150-nel hajtanak, s ritkán, vagy sosem kapnak büntetést. Engem például még sosem kaptak autópályás gyorshajtáson. Pedig volt, hogy gyorsabban mentem. Fittyet hányva a szabályra, fittyet hányva a fogyasztásra is. Néha mostanság is megszegem a szabályokat, illetve inkább felülírom, átértelmezem őket, ha úgy ítélem meg, hogy senkit nem veszélyeztetek, ha nyílt, szerintem tökéletesen belátható szakaszon visz az utam. Úristen, börtönben a helyem.

És akkor még egy aspektus: hát valami ilyen autóval lassan menni? Spórolni? Ha lehet, ha van hol, nem élvezni az erőt, a vezetést, a szabadságot?

És a magasabb fogyasztással járó kiadást másképp spórolással kompenzálom. Például nem veszek mindenféle – szerintem és számomra – fölösleges kacatot, kütyüt. És még valami: jellemző rám, hogy időnként máshogy vezetek egyedül, mint társaságban. Befolyásol a hangulat, a környezet, az időjárás. Felettébb személyiségfüggő is, ki mikor hova mennyivel megy, az üzemanyagon spórolt pénzzel mit kezd, vagy a gyorsabb tempóval nyert időt mivel tölti – ez a véleményem. No, de ezzel lejárt a mindannyian mások vagyunk lemez, közhelyszótár becsuk, nézzük, vizsgáljuk a kérdőívre kapott válaszokat. Az első, szűkebb körben végzett minikutatás a következő kérdéseket tette fel:

Milyen autód van?
Sajáttal vagy cégessel autózol?
Saját vagy céges költségen autózol?
Mennyit vezetsz évente?
Kevesebbet, esetleg többet autózol, mint mondjuk pár éve?
Általában mennyivel mész városban?
Általában mennyivel mész országúton?
Általában mennyivel mész autóúton?
Általában mennyivel mész autópályán?
Kaptak már gyorshajtáson? Ha igen, legutóbb mennyivel, és mennyibe fájt?
Ugyanúgy vezetsz mindig, esetleg másképp, ha egyedül vagy családdal autózol?

Fordítsunk a sorrenden: a 30 válaszadóból 12-en írták, hogy nem ugyanúgy vezetnek egyedül, mint amikor utasaik is vannak. Okaként a lazaság/szabadságérzet/frusztráció, fokozott figyelem/extra óvatosság szavak szerepeltek. Gyorshajtáson harmadukat kapták, a férfiakat többször, a hölgyeket kevesebb ízben. Jellemzően kisebb túllépésért/kisebb összegekért (5-30 ezer Ft), és nem autópályán, inkább lakott területen és/vagy országúton. (Én is ebbe a körbe tartozom: volt 50 helyett talán 65-öm jó rég vidéken, egy faluba érve, s még régebben lakott területen kívül, hogy egy, a fák lombjai közt alig látszó 60-as táblát nem vettem észre…) Ki mennyivel megy autópályán? A túlnyomó többség 130 +5-10-zel. Óra szerint, tehát 130-cal vagy alatta. Heten adtak 140-150-es választ. Viszont 130 alattit mindösszesen ketten.

Az esetek túlnyomó többségében a legnagyobb ellentmondás: autózással spórolni. Mert az autó luxuscikk, nem mindig munkaeszköz vagy kényszer szülte megoldás. De autózunk, mert szeretünk autózni. Közben tények: az üzemanyag drága, s a legfőbb baleseti ok a gyorshajtás, a sebesség helytelen megválasztása. Maradjunk annyiban, hogy utóbbi legyen a legfontosabb szempont, jó? Mindenki menjen annyival, hogy ne veszélyeztesse magát, főleg ne a többi közlekedőt. Ha ezt spórolás címén lassan teszi, tegye a szélső sávban, tartson jobbra, s ne tartson be másoknak

Városban, országúton és autóúton a válaszadók zöme a megengedett sebességgel, talán picit gyorsabban vezet. Szélsőséges értékként városi 70-ről (na nem a 70-es szakaszokon), országúti 100-130-ról számolhatunk be. Senki nem felelte azt, hogy autópályán kívül lassabban menne a megengedettnél. A hölgyek sem. Hiába lehetne spórolni mondjuk a 90 km/órás országúti tempót 70-re csökkentve, akkor sem. A válaszadók zöme kicsit kevesebbet autózik, mint régebben, de nagy átlagban 20-25 ezer kilométert megtéve egy évben. A cégautót, a céges dízeleket nyüstölők persze többet mennek, de egyikük sem választ alacsonyabb tempót azért, hogy ezzel pénzt takarítson meg a kenyéradójának. Időre mennek, sok a munka, menni kell – annyival, amennyivel lehet, óra szerint picit többel is. A jellemzően fiatal 30-akból négyen hajtanak középkategóriás autót, kb. kétharmaduk kompaktot, a többiek kisautót. Benzin/dízel megoszlás: 2/3 benzin, 1/3 dízel.
Hogy jóval komolyabb mintából vonhassuk le a megfelelő következtetést, röpke kérdőív kitöltésére kértük az Autónavigátor.hu népes Facebook-táborát is - köszönjük a sok-sok választ! Azt kérdeztük válaszlehetőségeket megadva, mennyivel mennek városban, országúton és autópályán, s kapták-e már gyorshajtáson. Kiegészítésként arra voltunk még kíváncsiak, hogy nő vagy férfi, milyen korú a kitöltő, s milyen üzemű gépkocsival jár. Utóbbi szabadszavas volt, így jöhetett például egy ilyen válasz az egyéb, mint benzin/dízel kategóriában: sukármeghajtású. Ezt is köszönjük, és ímhol az eredménysor szép egymásutánban.

Mennyivel szokott menni?

	Nők	Férfiak	Összesen
Városban 50 km/ó alatt	7,24%	5,00%	5,15%
Városban 50-55 km/ó	50,66%	38,48%	39,33%
Városban 55-60 km/ó	30,26%	44,61%	43,61%
Városban 60 km/ó felett	11,84%	11,92%	11,91%

Országúton 80 km/ó alatt	0,66%	1,14%	1,10%
Országúton 80-90 km/ó	21,71%	14,79%	15,27%
Országúton 90-100 km/ó	59,21%	57,02%	57,18%
Országúton 100 km/ó felett	18,42%	27,05%	26,45%

Autópályán 100 km/ó alatt	2,63%	1,53%	1,61%
Autópályán 110-120 km/ó	38,16%	27,65%	28,38%
Autópályán 130-140 km/ó	53,95%	62,36%	61,78%
Autópályán 150 km/ó felett	5,26%	8,46%	8,23%

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a több mint 2000 válaszadó elsöprő fölénnyel férfi volt. Bonyolíthattuk is volna a megfogalmazást és igen, az autópályázásnál is adhattunk volna például több és "összefüggő" válaszlehetőséget, de nem adtunk, az egyszerűségre törekedtünk. És lényeg a lényeg, hogy miközben a férfiak picit gyorsabban vezetnek, mint a nők, a megengedettnél lassabb tempót jelentősen kevesebben szokták választani a megengedett körülinél vagy a megengedettnél nagyobbnál. Ergo nem spórolnak azzal, hogy az alacsonyabb tempó fogyasztáscsökkenést eredményez.
Még kiderült, hogy a válaszadók 60,17 százalékát kapták már gyorshajtáson (39,83 százalékát pedig nem), illetve a válaszadók 63,06 százaléka benzines, 34,22 százaléka meg dízelmotoros autót hajt. Az egyéb mezőbe 2,71 százalék írt általában benzin-gázüzemet, de hibrid is előfordult, sőt, elektromos is. A kérdőívet kitöltők 39,56 százaléka 18-25 éves, 29,48 százaléka 26-35 éves, 22,40 százaléka 36-49 éves, 7,45 százaléka 50-65 éves, 1,10 százaléka 65 évnél idősebb. Tehát javarészt fiatalok osztották meg velünk és rajtunk keresztül önökkel a sebességválasztási szokásaikat. Hogy általában legalább a megengedett sebességgel autózunk, illetve kicsivel fölötte - így száguldozzuk el a sok-sok pénzt.

11 sebességes és triplakuplungos váltót fejleszt a Honda

Így száguldozzuk el a sok-sok pénzt