Nyáron jellemzően magasabb tempónál csúszik meg az autó, mint télen, korrigálni ellenben ugyanúgy, ám gyorsabban kell. Érdemes gyakorolni a mikéntjét

Télen csúszósak az utak, mindenki tudja, hogy erősen ajánlott a téli gumi, mindenki igyekszik óvatosan vezetni. Már, aki egyáltalán kimerészkedik az utakra. Sokan csak nyáron autóznak. Akkor mernek. Pedig nyáron is leselkedik ránk, illetve az autósokra számos veszély. A poros aszfalton csúszós felületet alkotó akár minimális eső vagy a sokszor özönvízszerűen lehulló csapadék okozta jelentősebb vízréteg egyaránt okozhat meglepetést. Szerencsés esetben, rosszabb ugyanis, ha baleset következik belőle.[BANNER type="1"]
Elcsépelt, hogy a gépjárművezető-képzésnek szerves része kellene legyen a vezetéstechnikai tréning. Egyelőre viszont nem része, ám örüljünk annak, hogy idén 800 hazai sofőr "állami finanszírozással" részt vehetett. A többiek számára pedig marad a választás lehetősége: igénybe vehetik.

Olyan ez, mint a casco. Ajánlott.

Ugyanakkor látható az is, hogy sokan csak akkor mennek el a "továbbképzésre", ha már megtörtént a baj, ha már kiderült, hogy jobb lett volna egy kis extra tudás, ez pedig jellemzően nem nyáron adódik. Télen, havas vagy jeges úton nagyon hamar el tudja veszíteni tapadását az autó, száraz vagy "csupán" vizes úton ehhez magasabb tempó szükséges, ugyanakkor az autó jellemzően ugyanúgy fog kitörni, ugyanúgy lesz alul- vagy túlkormányzott. Nagyobb tempónál pedig nehezebb lesz, kevesebb idő marad korrigálni.

Mit is jelent az alul-, illetve túlkormányzás?
Alulkormányzott az autó, amennyiben egy bizonyos kormányszög elfordításra nem kanyarodik annyira, amennyire az elvárható lenne, magyarul a kanyar ívének külső oldala felé sodródik, „kiegyenesíti a kanyart”. Nincs más megoldás, mint a tempó visszafogása, persze csak óvatosan, legfeljebb enyhe fékezéssel.
Túlkormányzott az autónk akkor, ha kanyarodásnál a kocsi hátulja kifelé megy, meg akarja előzni az elejét, az autó hátulja sodródik kanyarban az ív külső széléhez. Ezt a csúszás irányába való kormányzással – közismertebb, de megtévesztő nevén „ellenkormányzással” – tudjuk korrigálni.

Kőrös András, a Groupama Tanpálya vezető instruktora szerint a kurzusok mindenkinek meglepetést okoznak. Minden tapasztalat, minden óvatosságra ösztönző "szemfelnyitás" hasznos. Akár egy parkolói játszadozás is, ám sokkalta többet kaphatunk szakértőktől, az autókat és az abroncsokat is kevésbé gyötrő pályán

Minderre érdemes tanpályán, biztonságos keretek között felkészülni, kiismerni autónkat és saját képességeinket. Aki megtapasztalja, hogy bizony a jellemzően több mint 1 tonnás autóknak nem kicsiny a tehetetlensége, az már jellemzően máshogy viszonyul a tempóhoz vagy akár az abroncsválasztáshoz. András, a Tanpálya vezető instruktora szerint nincs olyan vendég, aki ne lepődne meg a kurzusokon - ami lehet vezetéstechnikai, a defenzív vagy a takarékos vezetésre ösztönző, valamint ezek kombinációja is. Jellemzően a saját vezetési képesség, de még az autók tudása sem szokta az elvártat hozni. Aki nagy teljesítményű, de akár csak egy kicsit kopott vagy idősebb abroncsot hordó autóval érkezik, az jellemzően azon csodálkozik, hogy viszonylag hamar "eldobja" azt, magyarul hamar elveszti a tapadást. Míg aki akár egy korosabb, egyszerűbb, de jó abroncsot hordó autóval érkezik, az pozitívan csalódhat. ABS már jellemzően minden átlagautóban van, de egyre több esetén az ESP is támogatja a sofőrt, ugyanakkor ezek is csak megfelelő gumiabronccsal fogják tudni hatékonyan segíteni a sofőrt.

Fejlődni mindig lehet, a IV-es Priusszal a Tanpálya ECO körén például 3,4 l/100 km tesztfogyasztást produkáltunk, majd ezt követően sikerült vele a 2,6 l/100 km-es átlagot elérni a Mogyoród-Budaörs körön

Érdemes pénzt és időt áldozni, hogy pénzt és időt spóroljunk!

Aki biciklizik, az előbb vagy utóbb esni is fog. Aki autózik, az előbb vagy utóbb meg is fog csúszni, netán nem fog tudni megállni valami/valaki mögött. Lehet, hogy megússza a balesetet, de az is lehet, hogy nem. Utóbbi esetén szerencsésebb esetben csak az autó törik. Az szervizbe kerül, a javításért pedig keményen fizetni kell. Ha egy vezetéstechnikai tréning miatt csak egy lökhárítótörést spórolunk meg, már megérte, nyertünk vele. Ugyanakkor időt és pénzt kell áldozni rá. Casco effektus, ugyebár! Bár vezetéstechnikai tréningre jellemzően cégek mennek el/küldik el alkalmazottaikat, az elmúlt 10 évben azért jelentősen nőtt a magánszemélyek önálló beiratkozása is - tudtuk meg Kőrös Andrástól. Míg a privát kuncsaftok esetén sokszor egymást fizetik be - ajándékként - a családtagok, a cégek kőkeményen kiszámolják, hogy megéri nekik, ezért áldoznak rá.

Akár céges csapatépítő élménynapba is tudják csomagolni a vezetéstechnikai képzést, ami összköltség, illetve időtényező szempontjából is hasznos

Jó befektetés a vezetéstechnikai képzés a kevesebb baleset, a szerényebb javítási költség és a kevesebb kieső munkaidő/autópótlási költség miatt. Ugyanakkor időt is kell rá szánni, ez bonyolítja a matekot, ráadásul nehezíti az összeszervezését is, hiszen nem feltétlenül jó, nem is mindig megengedhető, hogy egy napon a cég egésze vagy akár csak egy része a munka végzése helyett épp vezetési tudását csiszolja. Nehéz téma ez, ezért is kínálnak temérdek variációs lehetőséget: van e-learning az elméleti részhez, ami után persze következnie kell a gyakorlati oktatásnak is. Lehet hétvégére is rakni az oktatást, akár céges csapatépítő jelleggel, néhány élményelemmel. Utóbbiakkal együtt még inkább elhiszik a jellemzően amúgy is céges autót hajtó kollégák, hogy a vezetéstechnikai kurzussal juttatást, értéket kapnak, mintha "csupán" a hasznos képzést kapnák meg, de így talán a privát autóhasználók is szívesebben szánják rá magukat, hogy részt vegyenek egy oktatáson. Aki pedig elmegy, az jellemzően nem azt az érzést kapja, hogy "most már aztán valóban nagyon jól megy a vezetés", hanem azt, hogy "valóban érdemes óvatosnak lenni". Utóbbi az összes tréning legfőbb üzenete.

Akkor eshetünk igazán nagyot, amikor nem is számítunk rá!