Közlekedni, illetve vezetni tanulni: minden generáció a maga jellegzetes módján illeszkedett bele a közlekedési kultúrába

A KRESZ története jól mutatja, ahogy a közlekedés szabályozása a forgalom bonyolultságával együtt fejlődött. Alapvető célja mind a mai napig a biztonság növelése, ami azonban más-más hangsúlyt jelentett a történelem folyamán. A kezdeti időszakban a közlekedés alapszabályait alkották meg, ezt követte a motorizáció fejlődése miatt szükséges korlátozások beépítése a szabályozásba. Napjainkban pedig már az emberi tényezőt is figyelembe kell venni, azaz a biztonságot előtérbe helyező közlekedési kultúra kialakítása a feladat. A közlekedés fejlődésével viszont az oktatásnak is lépést kellett tartani. A nyomtatott formában kiadott, egyre nagyobb terjedelmű oktatóanyagot mára már felváltotta a térben és időben rugalmasan tanulható, mobil eszközökön is működő digitális tananyag, ami nagy felbontású, valós forgalmi környezetben bemutatott videókkal, 3D-s, interaktív animációkkal és szimulációkkal segíti a tanulást.

A kezdetek

Tudtad? Az első országosan szabályzott közlekedési táblák már 1910-ben megjelentek a hazai utakon

1890-ben született az első olyan jogszabály Magyarországon, amely az egész ország területére érvényes közlekedési szabályokat tartalmazott. Kimondta a „balra tarts, jobbról előzz” elvet – azaz a jelenlegivel ellentétes, bal oldali közlekedést –, és előírta azt is, hogy a királyi udvari, katonai, posta-, tűzoltó- és mentőjárműveknek elsőbbséget kell adni. 1900-ban a Magyar Királyi Posta elindította az első automobil-vezetői tanfolyamot. A legelső vezetőjelölteket a biztonság kedvéért még a kerékpározni tudó, a lovakhoz is értő postások közül válogatták ki, a tananyagnak pedig része volt az automobilok szétszerelése és összeszerelése is. 1901-ben jelent meg az első, a fővárosra érvényes közlekedési rendelet, amely szerint az automobilokat számmal kellett ellátni, és sötétedés után az autóknak is kötelező volt bekapcsolniuk a világítást. Az előírt legnagyobb sebesség széles utakon 15 km/óra, keskeny és nagy forgalmú úton 10, lakott területen kívül pedig 30 km/óra volt. Ebben az évben jelent meg az első magyar nyelvű autós könyv is, 1909-ben pedig megkezdte működését az első budapesti magán-autósiskola.

1910-ben a Magyar Királyi Belügyminisztérium országos szinten szabályozta a jelzőtáblákat.

Igaz, ekkor még csak 4 táblát foglalt magába a jogszabály: veszélyes útkereszteződésre, vasúti átjáróra, bukkanóra és éles kanyarra hívták fel a figyelmet. Az első Közúti Közlekedési Rendészeti Szabályzat (innen ered a KRESZ név) 1930. január 1-jén lépett hatályba, egy évvel megelőzve a mobilizációban akkor élen járó Nagy-Britanniát. Többek között előírta az autók kötelező műszaki vizsgáztatását, bevezette a rendszámtáblákat és a járművezetők képzését. A gépjárművek megengedett legnagyobb sebessége lakott területen belül már 20–40 km/óra lett. Magyarország 1941-ben tért át a jobb oldali közlekedésre, ami vidéken július 6-án, Budapesten pedig november 9-én, hajnali három órakor történt meg, de a kis forgalom miatt ez teljesen zökkenőmentesen zajlott. Érdekességképp a főutak számozásában is élen jártunk, már 1934-ben megjelent az első, országos szintű útszámozást tartalmazó rendelet.

A II. világháború után

Bármennyire is meglepő, a Trabantok korában a legtöbb sebességhatárt magasabban húzták meg a jogalkotók Magyarországon

A „második KRESZ” 1950-ben már 217 paragrafusban részletezte a közlekedés szabályait. Bevezették az elsőbbségi szabályt, miszerint a kanyarodó járműveknek elsőbbséget kell adniuk az egyenesen haladók számára. A kanyarodási szándékot – irányjelzővel vagy ennek hiányában karral – már kötelező volt jelezni. Ekkor írták elő a féklámpa használatát, és ekkor tiltották meg először az ittas vezetést is. 1953-ban jelent meg a „harmadik KRESZ”, ami már 59 közlekedési táblát tartalmazott. 1962-es a „negyedik KRESZ”: ez már tartalmazta az osztott pályás út és a forgalmi sáv fogalmát, illetve előírta a vasút-közút kereszteződéseknél a fénysorompókat. A közúti jelzőtáblák száma 158-ra nőtt, kötelező lett a kerékpárok kivilágítása, és lakott területen belül a sebességhatárt 60 km/órára emelték. A traffipaxkészülékek 1972-től jelentek meg Magyarországon. 1976-ban megtörtént a KRESZ átfogó reformja, ami bevezette az általános sebességlimiteket. Lakott területen kívül itt jelent meg személyautókra az első korlátozás: autópályán maximum 120, egyéb úton 100 km/óra sebességgel közlekedhettek. Szintén ekkortól írták elő a biztonsági öv használatát. A KRESZ 1993-as módosítása tartalmazta az európai szabványoknak megfelelő közúti jelzőtáblákat, kötelezővé tette a biztonsági öv használatát minden ülésen, és szigorította a gyermekülések használatát – ez utóbbit egyébként 2002. január 1-jétől tették kötelezővé. Enné viszont sokkal fontosabb változás volt 1993-ban, hogy 100 km/óráról 90 km/órára csökkentették az országúti, illetve 60 km/óráról 50 km/órára csökkentették a lakott területen belül érvényes sebességhatárokat. 1998. január 1-jétől tilos járművezetés közben kézben tartott „mobil rádiótelefont” használni.

Az ezredforduló után

A jelenkor szabályozása már elsősorban a nemzetközi összhang kialakítását és a közlekedésbiztonság fejlesztését tűzte ki céljának

2001. májusában 120 km/óráról 130 km/órára emelkedett az autópályás sebességhatár Magyarországon. A 2010-es változtatások a közlekedésbiztonság javítását és a balesetek számának csökkentését célozták. Az egyik legjelentősebb újítás a „zéró tolerancia” elvének bevezetése volt, ami az ittas vezetés minden formáját tiltja. Emellett az autóvezetők számára kötelezővé vált a láthatósági mellény használata, ha lakott területen kívül szállnak ki az autóból. Az ezredforduló óta azonban most következik majd a legjelentősebb változás, hiszen már dolgoznak a KRESZ legújabb változatán, ami várhatóan 2026-tól lép életbe. Az új szabálycsomag egyik legfontosabb feladata, hogy az elmúlt 50 év folyamatos módosításainak köszönhető ellentmondásokat és bonyolult, helyenként átgondolatlan és logikátlan megoldások helyett egy egységes, modern, a jelenkor problémáira reagáló keretrendszer szülessen. Az új KRESZ többek között szabályozza az elektromobilitási eszközök használatát is, amit szintén egy égető probléma. Egy biztos: ahogy a közlekedés fejlődik, úgy lohol utána a szabályrendszer is, és a jelenlegi változásokat is a folyamat részeként kell értelmezni.

Nem tűnik látványosnak, de a KRESZ az elmúlt években is folyamatosan alkalmazkodott az igényekhez (Fotó: BKK)

A KRESZ oktatása az elmúlt 70 évben

1949-ben az államosítás a magán-autósiskolákat is elérte: megalakult az Állami Autóműszaki Intézet (AMI), ami a magániskolák felszerelését és személyzetét is átvette. 1956-ban jött létre az Autóközlekedési Tanintézet (ATI), ami már országos hatáskörű iskolahálózattal rendelkezett. Szakember viszont kevés volt, mert 1956 után nagyon sok, a KRESZ oktatásában dolgozó munkatárs hagyta el az országot. A 70-es évek végére a magyar járművezető-képzés újraépült, és szervezettségében, színvonalában elismert, példaértékű volt Európában, pedig nálunk is egyre inkább megmutatkoztak a „motorizációs robbanás” árnyoldalai, és nőtt a súlyos balesetek száma. 1983-ban elindult az emelt szintű szakoktatóképzés, az 1988-as Közlekedési Törvény pedig már tartalmazta a szaktanfolyamok és vizsgák tanterveit, illetve korszerűsítették a tantárgyi tesztvizsgákat is. 1992-ben megszületett a rendelet, ami a magyarországi képzés és vizsgáztatás átfogó, korszerű szabályozását hozta. A Magyar Vöröskereszt szervezésében az Elsősegélynyújtási ismeretek tanfolyamot és vizsgát 1995-től vezették be. Az utóbbi években a jogosítványszerzés egyszerűsítésére, gyorsítására is tettek kísérleteket. 2012-ben a „B” kategória esetében eltörölték a rutinvizsgát, ami beépült a forgalmi vizsgába. Bevezették az elméleti oktatásban a tantermi képzés mellett a távoktatást, vagy ismertebb nevén az e-learninget is, mára pedig már a tanulók 90%-a ezzel a módszerrel tanulja a KRESZ-t. A digitális tananyag célja már nem csak a vizsga letételéhez elegendő ismeret, hanem mélyebb szintű tudás átadása, ami a biztonságos közlekedést szolgálja, és egy magasabb szintű közlekedési kultúra betartására ösztönöz.

Az elmúlt években új közlekedési eszközök jelentek meg, ami újragondolt szabályozásért kiált

Összegezve tehát a KRESZ, illetve annak oktatása folyamatosan változott a közlekedés technológiai fejlődésével, illetve a közlekedők igényeinek alakulásával. A hamarosan életbe lépő új KRESZ szabálycsomagot is érdemes ennek fényében értelmezni: nincs értelme amolyan végleges, kész termékként gondolni rá, hiszen a jövő mindig új kihívások elé állítja majd a közlekedőket, ezáltal kisebb-nagyobb időeltolással a szabályalkotókat is. Minden esély megvan rá, hogy további 135 év múlva a társadalomnak ugyanolyan idegen lesz majd a mai világ közlekedéskultúrája, mint amennyire most nekünk tűnik távolinak a lovaskocsik számára hozott első szabálycsomag 1890-ből.

A lovaskocsitól a villanyautóig: így tanult vezetni több generációnyi magyar sofőr