Giulietta sorfal - a sajtó meghívott vendégei a csúcsmodellen kívül az összes változatot kipróbálhatták

Elsőként teszteltük, és most újra öröm volt vezetni

Ha valahol azt olvassák, hogy minek ez a felhajtás, mert az AlfaCity 100 éves márkarendezvényén, a Monostori erődben (Komárom) már megtörtént a bemutató, akkor ne vegyék készpénznek az írást, mert csak részben fedi a valóságot. Igen, a hazai importőr valóban elvitte a jubileumi alfás seregszemlére a Giuliettát – megmutatni! Adott volt a Cuore Sportivo érzés által megfertőzött tömeg, hát igen bölcsen leleplezték, kiállították, lehetett legeltetni a szemeket, sőt, erre az eseményre a sajtó képviselői ugyancsak kaptak meghívást, de valljuk be, mi zsurnaliszták ennél többre vágytunk. Bár az újságíróknak köztudottan rossz a hírük - miszerint azért látogatják ezeket a sajtóbemutatókat, hogy az ingyen kajából jól bezabáljanak, majd az elvárt, lehetőleg minél drágább ajándék felmarkolása után angolosan távozzanak -, higgyék el, vagyunk néhányan, akiket az autó jobban érdekel a pogácsánál, a hidegtálnál, netán a márkajelzéssel ékesített csecsebecsénél. Komáromban szó sem lehetett vezetésről, ráadásul az időpont nálunk a szerkesztőségben igencsak keresztezte a nyári szabadságokat, így mi szomorúan kihagytuk az első hivatalos találkozást, hogy aztán a gyári sajtóanyag korai prezentálása után rögtön exkluzív anyaggal kárpótoljuk olvasóinkat. Augusztus elején, elsőként mi foghattuk tesztre a legújabb kompakt Alfa Romeót, méghozzá a hazai viszonylatban talán legnagyobb érdeklődésre számító 1,4 literes, 120 lóerős, benzines turbómotorral.

Kiviteltől függően változnak a kárpitok és a dekorációk, de a bemutatón úgy tűnt, egyik Giulietta belsőtér sem okoz csalódást

Giulietta 1750 TBi QV - ez most sajnos kimaradt, de reméljük, ami késik, nem múlik

Most a rövid próbán sikerült újra meggyőződnünk, hogy a tesztünk nem volt álom, a gyengébbik 1.4 TB valóban jól muzsikál, és akinek nincsenek extra, főképpen sportossággal kapcsolatos elvárásai, az 1.6 JTDm dízellel is megtalálhatja a közös nevezőt. Autópályás száguldozáshoz, erőből történő fölényes gyorsulásokhoz ugyan kevésnek tűnik a 105 lóerő, de a vezetési élmény (kormányzás, kanyarodás) megmarad, és bónuszként még gazdaságos is a Giulietta. Legnagyobb bánatunkra a QV kivitelt most nem lehetett vezetni, viszont a 170 lovas benzines és dízel rendelkezésünkre állt. Előbbi szerény 1,4 literes hengerűrtartalomból, már a fojtószelep nélküli technikával (MultiAir) mutatja fel impozáns teljesítményét, és úgy éreztük, a kormánytól a rugózáson át a sebességváltóig sikerült mindent remekül összehangolni. Jó a minőségérzet, és ugyancsak pozitívum, hogy az ember nem szívesen száll ki a volán mögül, mert élvezi, ahogy duruzsol a turbómotor, amely ha kell, akkor harap is. A benzines Alfa izgalmát valamelyest tompítja a 2.0 JTDm morgása, a Cuore Sportivo öngyulladósként azért nem az igazi, ám a rövid próbaúton is egyértelmű volt: az erősebb, nyomatékosabb gázolajos Giulietta az ideális utazóautó. Mindent egybevetve, a legújabb Alfa Romeón nem fog múlni a siker, a szépen kidolgozott részletekkel felvértezett karosszéria lemezei alatt ígéretes technika lapul, és az utastér is hozza a márkától elvárható színvonalat, mind formában, mind kivitelezésben.

Vajon megszűnt a piros fényezés? Szerencsére nem, de a tesztautós flottában nagyítóval kellett keresni ezt az egy példányt. Arra viszont letesszük a nagy esküt, hogy feketében nem mutat a Giulietta

A rövid próbaúton is egyértelmű volt, hogy a 170 lóerős dízel Giulietta 2.0 JTDm ideális utazóautó.

Megszokott, hogy az olaszok még a feliratot is gondosan megtervezik

Pénz beszél, kutya ugat. – tartja a mondás, lássuk hát, mit kínál a Giulietta, és főképpen mennyiért. Mivel vadonatúj modellről van szó, az importőr korlátozott darabszámban, nyomott árral indít, amelynek kombinációja a 120 lóerős benzinmotor (1.4 TB), illetve a hajszállal ötmillió forint alatti vételár. Hogy ebben mi foglaltatik benne, az árlista alapján kideríteni nem lehet, de valószínűleg az alapot jelentő Progression kivitel, amely normál helyzetben 5,5 millió forintért kelleti magát. Akinek a legolcsóbb gázolajos Giulietta a választottja, 6,1 millióért tehet szert az 1.6 JTDm (105 LE) dízelre. A következő lépcsőfok az arany középutat jelentő Distinctive, amely négyféle motorral érhető el: 1.4 TB 120 lóerővel (5,94 millió Ft), 1.4 TB MultiAir 170 lóerővel (6,49 millió Ft), 1.6 JTDm 105 lóerővel (6,54 millió Ft), és 2.0 JTDm 170 lóerővel (7,49 millió Ft). Az abszolút csúcsot a Giulietta 1750 TBi Quadrifoglio Verde testesíti meg, orrában a 159 SW tesztautónkból jól ismert, klasszikus jelzésű turbómotorral, de ezúttal 235 lóerős teljesítménnyel. Magától értetődik, hogy a leggazdagabb, a legerősebb egyben a legdrágább is, ami számszerűen most 8,39 millió forintos alapárat jelent.

Giulietták egymás közt - a márka 100 éves évfordulója alkalmából tucatnyi klasszikus Alfát is kiállítottak a szervezők

A tartalomról dióhéjban annyit, már a Progression is 190 wattos, MP3 kompatibilis, 6 hangszórós hifivel kényeztet, továbbá van benne intelligens VDC menetstabilizáló, Q2 elektronikus differenciálzár, DNA vezérlő, manuális légkondicionáló, távirányítós központi zár, és start/stop rendszer. A Distinctive fontosabb tételei közé tartozik a komolyabb, 280 wattos hifi, a kétzónás automata klíma, a 16 colos könnyűfém felni, a tempomat, a bőrborítású kormány, váltó- valamint kézifékkar, és a ködfényszóró. A QV sportosabb felfüggesztéssel (-20 mm), Brembo fékekkel, 17 colos felnikkel, illetve tucatnyi hangulati elemmel próbál önálló, egyedi arculatot teremteni.

Ha unalmas az egyenruha: Alfa Giulietta vs Lancia Delta

Giulietta most már valóban nem szűz