Eredetileg egyliteres, háromhengeres benzines és 1,4-es, négyhengeres dízelmotorral készült a Toyota Aygo, ebbe viszont sokkal komolyabb motor került

A három- és ötajtósként is kínált Toyota Aygo miniautó alacsony tömegével már alapmotorjával is mókás vezethetőséget adott, de néhány lelkes mérnök továbbgondolta. Kellő futóművel és potens motorral megépítették a XXI. század egyik leginkább szórakoztató autóját, az Aygo Crazy mindössze egyetlen példányban készült el. [BANNER type="1"]

Nem csak a nagy felnik ár a módosított karosszériaelemek, a farközép-motorhoz levegőt juttató légbeömlő is elárulja, hogy ez nem egy tucat Aygo

Az alapok megvoltak, hiszen a 2005-ben bevezetett, első generációs Toyota Aygo megjelenése után azonnal belopta magát a vásárlók és az újságírók szívébe. Szerény motorteljesítményét jól hangolt futóművel ellensúlyozta, formavilága a játékos és a harcias határán egyensúlyozott – a műfaj legjobb európai hagyományait ápolta tehát, a Toyotáktól elvárt minőséggel és megbízhatósággal társítva, ezért napjainkban is kedvelt a használtpiacon is. Ma már nem tudni, kinek jutott eszébe, hogy pont ebbe a modellbe ültessék át a sorozatgyártástól búcsúzó, középmotoros MR2 1,8 literes motorját, de utólag csak hálásak lehetünk az ötletért.

Az MR2 1,8-as motorja a hátsó ülés helyén kapott helyet, a hajtást is a hátsó kerekek kapják az egyetlen példányban készült Aygo Crazyben

Mivel a négyhengeres turbómotort hátsókerék-hajtásra konfigurálták, az Aygo Crazy (a név hangzásában az angol „I go crazy”, azaz „megőrülök” kifejezést idézte – nem véletlenül!) szintén hátsókerék-hajtású lett, a motornak pedig a második üléssor száműzésével a hátsó tengely előtt-fölött csináltak helyet. Ha ez nem lenne elég, szénszálas karosszéria-elemek, Brembo fékek, szélesebb nyomtáv és irracionális aerodinamikai csomag tette teljessé a képet. A fék és a kormány az autózás hőskorát idézve egyaránt rásegítés nélküli volt, ám mivel az Aygo kicsi volt, könnyű és kiegyensúlyozott, a korabeli beszámolók szerint mégis egyszerűen lehetett vezetni – legalábbis versenypályán. [BANNER type="2"]

A kormányzás rásegítés nélküli

Városban az aszfaltot súroló első kötény és az említett, szervótlan kormány miatt persze esélytelen volt a használata, zárt környezetben viszont magára talált, és precíz gázreakciókkal, harapós kuplunggal és pontos kormányzással – na meg mérges kipufogóhangokkal – szórakoztatta vezetőjét. A túlkormányzottság nem hajlam, hanem alapértelmezett viselkedési norma volt, amit azonban kellő alázattal és pontos gázkezeléssel kordában lehetett tartani. [BANNER type="3"]

Bár az utastérből sok minden kikerült, bukócső viszont került bele

A Toyota százszámra adhatta volna el az Aygo Crazy modelleket, ha valaha sorozatgyártásba viszik az autót. A projektet azonban még azelőtt lezárták, hogy Tojoda Akio 2009 nyarán elfoglalta volna helyét a vállalat elnöki székében. A lelkes és tehetséges autóversenyzőként ismert cégvezető talán megtalálta volna a módját, hogy mégis életre keltsék ezt a teljesen ésszerűtlen koncepciót, amely azonban így megmaradt magányos őrültségnek – ha jobban belegondolunk, talán jobb is így, egyedüli különlegességként talán még értékesebb a története.
Forrás: Smarter Media
Képek: Toyota

Teljes őrültség, de szenzációsan jó! Íme a Toyota Aygo Crazy