Krómozott hűtőmaszkjáról ismerhető fel messziről a csúcsfelszereltségű Renault Trafic

Családi vonatkozásban már próbára tettük korábban a Renault Traficet és elég jól teljesített. A kilenc személyes kivitel persze kevés extrával, egyszerű üléseivel és kárpitjaival tökéletes megoldás arra, hogy sokan egyszerre mozoghassanak, viszonylag kényelmesen. Az ilyen mikrobuszok lényege leginkább ez és az sem véletlen, hogy ezek legtöbbször fehérek, festékfoltosak, koszosak, hisz nagy részük szinte egész életükben a brigádok szolgálatában áll. Van még egy piac, amit viszont csak kevesen ismerhetnek, és ahol ezek a kisbuszok meg tudják mutatni az igazi arcukat; a luxus transzferszolgáltatásról van szó. Ebben a szegmensben erősített most a Renault, méghozzá az Opel Vivaróval és Fiat Talentóval közös karosszériájú Trafic-kel, ez a Spaceclass.

A Spaceclass jelvények csak szolidan jelzik a felszereltséget

LED-es nappali menetfényekkel szerelt első fényszórókat kap, valamint 17 colos felniket, amikkel nem rázósabb az utazás

Ide tartozik a Peugeot Traveller, a Toyota Proace Verso VIP, vagy a Volkswagen Multivan is, melyek annak ellenére, hogy rendkívül tágasak, csak 6, vagy hét üléssel rendelkeznek. Ennek legfőbb oka, hogy a második sorban két különálló teljes értékű ülésben foglalhatnak helyet a fontos utasok, köztük pedig kinyitható egy tisztességes méretű tárgyaló, vagy dolgozó, esetleg kártyázó asztal, ki minek használja. Az utolsó sornál általában opcionálisan választható, hogy éppen három, vagy csak két ülés kapjon helyet, a Trafic Spaceclassben mindenképp háromhelyes az utolsó sor. Még egészen frissek az élmények a Toyota luxusbuszával, így könnyű a két franciát összehasonlítani.

A Trafic fő előnye, hogy az utastér és az első ülések is egy szintbe kerülnek,

a PSA csoportos autóknak ez a legnagyobb hátrányuk, így ha mindenki előrefordul ülésével, jobban érzik majd magukat a Traficben.

Krómkeretes műszereiről és fényes kiegészítőiről ismerhető fel, szerencsére itt a kijelzőre került a tolatókamera képe, nem a tükörbe

Sínen tologathatóak a hátsó ülések, az asztalkás bőrüléses felára 1,2 millió, az első ülések viszont magasságállításúak, opciósan fűthetőek

A hátsó öt ülésből bal hátul kettőt egybeépítettek, de ezek is sínen mozgathatóak, ahogy a középső sor ülései is. A mozgatás csöppet macerás és nehézkes, ugyanis egy egészen apró kart kell felhúznunk, ami közvetlen a sín mellett van, így folyamatos a rettegés, hogy mikor csípi be az ujjunkat az egyébként nehezen mozgó ülés. Kézre állóbb helyen, följebb találjuk a forgatáshoz való kart, ugyanis nem kell kivenni az ülést ahhoz, hogy megfordítsuk, mint például egy Transit Customben. Van viszont egy másik akadály, a középső asztalka, ami szintén odébb csúsztatható és kell is ezzel élni az ülésforgatáshoz. Ezek a buszok sosem egyszerűek, minden kicsit nehézkesen mozog, de az asztalkát legalább teleszkóp emeli ki, összecsukásához sem kell túl nagy erőt kifejteni, így ez pozitív.

Macerás megfordítani az üléseket, de még könnyebb, mint tologatni, és mindenképp pozitív, hogy ehhez nem kell kivenni őket

[BANNER type="1"]

A kormány elektromos rásegítésű, a váltó pedig hatfokozatú, picit akadós, de nem rossz kapcsolási érzetű

A Spaceclass utasterének nagy előnye az egész jó, de inkább átlagosnak tűnő minőségű bőrüléseken túl a kárpitozás. Az egyszerűbb Trafickben a világos kárpitok helyén nincs semmi, csak a pőre fényezett lemez, itt ez egy kicsit otthonosabb, és nincs több zaj az utastérben tőlük, mint alapesetben, sőt, így kevésbé teherautós az érzet. A teljes padló is szőnyegezett, de az anyagok nem épp prémiumhatásúak, csak átlagosak. Elöl két különálló, magasságállítású és fűthető ülést kap, utóbbi viszont opciós felszereltség. A helykínálat elég jó, viszont a könyöklő magassága nem állítható, az utasokén hátul viszont igen. Elöl így nem áll jól, mindkettő lefittyed, ami pont nem optimális.

A vezetési pozíció szokható, klasszikus mikrobuszos, enyhén döntött kormányoszloppal és egy elég nagy kormánnyal, ami elektromos rásegítést kapott.

A váltó kapcsolási érzete határozottan renault-s, de szerencsére pontos.

Nem nyílhatnak elektromosan a tolóajtók, de legalább nyitható az ablakuk, a hátsó ajtó lecsukásához pedig nem szükséges őserő, mint a PSA modelljeinél

A tolóablak fontos extra, akkor is, ha van hátul külön légkondi. Van kulcs nélküli nyitás-indítás és Renault kártya kulcs helyett

A tolatókamera képét itt a 7 colos érintőkijelzős fejegységen kapjuk, nem pedig a tükörben, a képe elég pixeles, de cserébe széles látószögével sokat segít, pláne, hogy a Spaceclass csak a hosszabbik karosszériával kapható. Szintén hozzá tartoznak a 17 colos felnik és a LED menetfényes első fényszórók, valamint egy-egy apró Spaceclass felirat az oldalán. A Trafic nagy előnye, hogy elég fordulékony még ekkora (5399 mm) hosszal is, így még a szűkebb mélygarázsokban sem nagy truváj vele parkolni. Az üléspozíció teherautós, így a pedálokra inkább föntről kell erőt kifejteni, nem szemből, de ez csak a sok kuplungoláskor lesz feltűnően zavaró.

Tisztességesen mozgatja az 1,6-os 145 lóerős duplaturbós dízelmotor, alig venni észre, hogy jóval kisebb, mint az átlag

A Trafic Spaceclass egyértelműen legjobb pontja a motor, az az 1.6 dCi, amit már régóta jól ismerünk, és melynek 145 lóerős verziója már kettős feltöltésű. Alacsony fordulaton egy kisebb, míg magas fordulaton egy nagyobb turbó segítségével lélegeztetett. A csúcs Trafic csak ezzel érhető el, valamint tartozik hozzá a stop-start rendszer is, és a hatfokozatú kézi váltóval elég jó párosítás. Nem mozog kevésbé lendületesen, mint a PSA csoport kétliteres dízeleivel szerelt buszok, a korán, 1500-as fordulattól érkező 340 Nm nyomatékkal könnyedén megindul.

Sajnos a hosszabb utak most kimaradtak a teszt alatt, cserébe viszont igazi taxiüzemben működött, és remekül teljesített.

Rövid városi utak, egy-egy elővárosi szakasszal, ennek fejében viszont beérte 7,6 literrel 100 kilométerenként, ami mindenképp pozitív úgy, hogy nem feltétlenül figyeltünk rá. A Spaceclass talán egyetlen hátránya a konkurenciához képest az az elektromosan nyíló oldalajtók hiánya. Cserébe viszont jobb oldalt mindenképp, baloldalt felárért kaphatunk nyitható ablakot a tolóajtókra. Kulcs nélküli nyitás-indítás és automata Renault kártya is kérhető hozzá, de ez sajnos nem zárja be magát, ha elsétálunk az autótól, az ajtók reteszeléséhez meg kell nyomni egy gombot a kilincsen. A Trafic Spaceclass anyaghasználata kicsivel elmarad a kategóriatársaktól, viszont mindenképp kedvezőbb áron elérhető, a tesztautó bruttó ára kicsit több mint 12 millió forint, amiért már szinte mindent megkapunk hozzá.

Kiváló csapatszállító, rengeteg hellyel és a Spaceclass csak hosszú karosszériával érhető el, vagyis csomagtér is marad bőven a hét ülés mögött

Tárgyalásra felkészítve – Renault Trafic Spaceclass