Nem csak az egyik legmagasabb, hanem a legkönnyebb mai kisautó is egyben

Odahaza a Jazzt úgy hívják: Honda Fit. Megjelenésekor, 2001-ben azonnal megválasztották a japán Év Autójává. Majd amikor tavaly indult a második generáció, gyorsan azt is megkoronázták, hasonló módon. Az évek során a Jazzből lassan, de biztosan világmodell lett. 115 országban forgalmazzák, világszerte hat üzemben gyártják, és már több mint kétmilliót eladtak belőle. Nálunk is szerették, de még szélesebb körben való elterjedésének a dízelmotor hiánya és a kategóriaátlagból felfelé kilógó árcédulája vetett gátat. Nos, dízelmotor az új Honda Jazzben sincs és nem is lesz, de legalább árban beleolvadt piaci szegmensébe. Ha a belépő, 1.2-es 90 lóerős verzió 3,349 milliós árát nézzük (szériaklímával), és a vetélytársak hasonlóképpen motorizált, klímás/ötajtós változatait vesszük alapul, akkor a számok a következőek: a Jazznél drágábbak például a Mazda2 (3,449 millió), a Seat Ibiza (3,500 millió) és a Škoda Fabia (3,683 millió), olcsóbbak a Renault Clio (3,1 millió) és a Fiat Grande Punto (3,062 millió), a Ford Fiesta, az Opel Corsa és a Peugeot 207 pedig lényegében a Jazz-zel egy árban.

Nincs túlbonyolítva, kiválóan leolvasható. Halkabb és stabilabb lett az új Jazz, jobb vezeteni

Koncepcióját tekintve azonban szerencsére az új Jazz maradt a régi. Továbbra is olyan, mint egy bonsai kúrán átesett buszlimuzin. A külső méreteiben néhány kötelező jellegű centimétert gyarapodó (tengelytáv +4,5 cm, hossz +5,5 cm, szélesség +2 cm) Jazz a maga 152,5 centijével továbbra is az egyik legmagasabb kisautó a piacon. A változatlan magasságadat némileg csalóka, mert közben a hasmagasság másfél centit csökkent, ami azért jót tesz a stabilitásnak, de ettől még nem a kis Honda a legjobb kanyarhajkurászó kategóriájában, sőt. A kifejezetten nagy oldaldőlés, amely terhelten csak még riasztóbb méreteket ölt, inkább a komótos haladásra ösztönöz. Nem véletlen, hogy a Honda bevallása szerint is a Jazzt inkább az idősebb vásárlók részesítették előnyben, ők meg amúgy sem sietnek. Kanyarban főleg nem. Persze, elődjével összehasonlítva ezen a területen is fejlődött azért némileg az új Jazz. A réginek a futómű volt az egyik gyenge pontja, így az végre pontosabb lett, egy fokkal kényelmesebb és jobban kézben tartható.

Csomagtér alapállásban, hátsó traktus felhajtott moziszékekkel, amelyekbe még külön pakolóhely is jutott

Mielőtt a tesztre kapott két Jazz-változat, a belépő 1.2-es és rangban fölötte álló, 100 lóerős 1.4-es különbségeit, jellemzőit kiveséznénk, lássuk mi az, amiben mindkét változat egyezik. Legfontosabb természetesen az utas- és csomagtér, mert az mindkettőben zseniális. Továbbra is az első utasok csücsülhetnek a 42 literes benzintartály fölött, így megmaradt a párját ritkító tágasság és variálhatóság. Először is a 60:40 arányban osztott hátsó ülések ülőlapja felhajtható, mint valami régi moziban, egy kb. 1,30 magas, növények, kiszerelt kerekű biciklik, kisszekrények szállítására alkalmas területet téve így szabaddá. A jó tágra, egészen 80 fokig nyíló hátsó ajtókon keresztül nem csak a bepakolás gyerekjáték, de a ki-be szállás is kényelmes.

Így fér el 187 centi hátul. Bőrkormány és -váltó, ez itt az 1.4-es

Ha még több hely kell, jöhet a második fokozat, ahol hagyományosan előredönthetőek a hátsó üléstámlák. Igen ám, de egészen a padló síkjáig, szépen, egyenesbe, és nem kell hozzá az ülőlappal sem babrálni semmit. Ily módon már 1,72 méter a raktér hossza, jöhet robogó, mosógép, kredenc, nagy hűtő. Ha pedig a lakásfelújításhoz kell a hosszú létrát prezentálnunk, akkor néhány hanyag csuklómozdulattal két vállra fektetjük az anyósülés támláját, és 2,4 méteres hosszig menők vagyunk. Ja, és a legszebb az egészben, hogy az összes bővítési művelet egy kézzel, könnyedén végrehajtható. És ez még nem minden. Az 1.4-es Jazzek önként és dalolva lemondanak a pótkerékről (egy javítókészlet javára), és az így felszabaduló rekesszel együtt az alapból 346 literes csomagtér befogadóképessége 428 literre nő, ami tetszőlegesen duplafenekűvé vagy tagolttá alakítható. Ledöntött támlákkal mindkettő maximum 1,4 köbméterig fogadott befelé. A jobb minőségérzetű utastér a praktikussági versenyben sem akar lemaradni. Hozza a Nissan X-Trail féle, az oldalsó légkilépők elé helyezett palacktartókat, de juttat pohártartót a váltó elé is, ráadásul dupla kesztyűtartóval és tágas ajtózsebekkel bír. A műszerfal az előző Jazz dzsesszesebb továbbgondolása, ahol picit zavaró szerintem, hogy a műszeregység és a középkonzol nem egyforma megvilágítást kapott. A kormány remek fogású, a váltó továbbra is piciny gépészeti műremek, az üléspozíció kiváló, a térkínálat több mint bőséges, mindenféle térből jut bőven mindenkinek. Egyedül az oldalra kilátással volt bajunk, mert hiába került kis oldalablak a messze előrenyúló A-oszlopra, azért kanyarban nem árt, ha akadt zsiráf a felmenők között.

Még egy kis erő és egy hatodik fokozat, az hiányzik. A kényelmesebb kézi klíma. A kék az 1.4, az kéne.

És akkor miben tér el egymástól a két Jazz? A különbségek az 1.2 Trend Plus és az 1.4 Elegance között annyira nem számottevőek, főleg, hogy még árfekvésben is igen közel állnak egymáshoz. Az 1.2-es 175/65 15-ös alufelniket kap, hat légzsákot, központi zárat, AUX bemenetet, ISOFIX rögzítési pontokat, két elektromos ablakot, ködfényszórót, ABS-t, elektronikus fékerőelosztót, MP3-as CD-s rádiót, fedélzeti számítógépet és manuális légkondit. Mindezt 3,349 millió forintért. Motorja 90 lóerőt és 114 Nm-t tud, végsebessége 177 km/h, 13 alatt százon van, és bár a gyári átlag 5,3 liter, de inkább 7-8 közötti értékekkel számoljunk. Pörgős, de nyomatékszegény, csendes, de pályán a rövid ötfokozatú váltó miatt (130 km/h 4000-es fordulaton) már zúgolódik. Az 1.4 Elegance (ami valójában egy nagy 1.3-as) 10 lóerővel erősebb és érezhetően nyomatékosabb is (128 Nm). Egy másodperccel gyorsul jobban százra és hivatalosan 5 km/h-val gyorsabb a vége, ehhez képest autópályán sokkal kellemesebb, de benzinből egy cseppel sem kért többet gyengébb rokonánál. A 300 ezerrel magasabb áráért már van neki az 1.2-es felszereltségén felül Honda féle kipörgés- és kisodródásgátló elektronikája (VSA), iPod-bemenete, villanyablaka hátul is, hűthető kesztyűtartója, bőrbevonatú, multifunkciós kormánya és váltógombja, index a tükörházon és automata légkondija. Mindez több, mint korrekt többletérték. Ennek tükrében, bármennyire is jobban kezelhető és funkybb volt az 1.2-es kézitekerős klímája, mint az 1.4-es digitálisa, az alapból hiányzó (és nem is rendelhető) menetstabilizáló és a gyengébb motor miatt egyértelmű a választás. Ha Jazz, akkor szóljon száz lóerővel!

Dzsesszfesztivál