Mutatok néhány útvonalat, ami egy egyszerű autóval is élvezhető, és kevesebb mint egy órányira van Budapesttől

Hazánk tele van csodálatos helyekkel, elég néhány órát autózni ahhoz, hogy fantasztikus természeti értékeket testközelből csodálhassunk. Szép a tengerpart, imádom a Magas-Tátrát, de senkinek sem árt, ha közelebbről is megismeri saját hazáját. El lehet tölteni a Hortobágyon is egy hetet gond nélkül úgy, hogy az ember meg sem áll és közben állszakító élményeket szerez, és még messzire sem kell menni érte. Számtalan olyan helyszínt mondhatnék még, ami egy hétvége alatt bejárható, és most egy hosszú hétvége érkezik. De ez egy autós oldal, így a turisztikai értékeket most egy kicsit el fogom fojtani és olyan élményeket ajánlok, amikhez autó szükséges.

Hatalmas tévedés azt állítani, hogy itthon nem lehet nagyot autózni, temérdek olyan útvonalunk van, ami valódi élményt okoz a sofőrnek.

Az úthálózat általánosan szar rossz, már a minőségét tekintve, ezzel sajnos nem tudok vitatkozni, de vannak szakaszok, amiken nem gáz a kőkemény futómű, és az öregebb vasak is ki fogják bírni. Első körben öt olyan útvonalat ajánlanék, amik a Budapesten és annak vonzáskörzetében élőknek kedveznek, ugyanis a Pilisben fogunk tekeregni.

Az úthálózat általánosan rossz minőségű, de azért lehet rajtuk autózni a Pilisben

Hétvégén dugig vannak a népszerű helyek, de hétköznap zavartalanul csapathatunk

Két alapmű fut át a Pilis hegység legmagasabb pontjai között, az egyik a 1111-es, a másik a 1116-os út. Pomázi gyerekként végigkísérte az életemet ez a környék, nem mondom, hogy ismerem, mint a tenyeremet, de tudom, merre kell elindulni, ha szépet akarok látni és tudom, hogy érdemes is. A gyalogos túraútvonalak csodálatos helyeken visznek, de mióta vezetek, kicsit más értelmet kapott az otthonom környéke. Az első és leghíresebb (vagy hírhedtebb?) szakasz a Pomáz-Esztergom, közbeszúrva egy csöpp Dobogókői kitérővel. A 1111-es út minősége mondjuk úgy, hogy átlagos,

a csobánkai lehajtó után csak Pilisszentkereszt után kell számítani nagyobb kátyúkra.

Az első bal kanyarban nem is érdemes még nagyon tolni, utána fölfelé Dobogókőig nem lesz nagyobb úthiba. A kanyarok többsége széles, de a széleik töredezettek, vannak kisebb dobbantók is, amiken már láttam Suzukit úgy megpattanni, hogy háttal csúszott a fák közé, szóval régebbi, nem felkészített technikával azért vigyázzunk. Arra persze nem buzdítok senkit, hogy gyorsabban menjen a megengedettnél, ami szinte végig 90 km/h, a kanyarok miatt ez a tempó is élvezetes lesz.

A Pomáz-Dobogókő-Esztergom a legismertebb, egy-két helyen lett csak felújítva, óvatosan az úthibákkal, de csodálatos környék

Dobogókő után rosszabb az út, de élesebbek a kanyarok, szebb az útvonal

A dobogókői kitérő után egy enyhe jobbost követve a szakasz legélesebb balos visszafordítójához lesz szerencsénk. A burkolat innentől kezdve gyalázatos több helyen, így a tempóból érdemes visszavenni és élvezni a kanyarok harmonikus lekövetését. Arra tökéletes, hogy a fejünk felett összefűződő fák látványát élvezzük és megtanuljuk értékelni az autónk mechanikai értékeit. A 318is nem egy erőgép, nincs bajban hegynek fölfelé sem, de nem ez lesz, amiben végzetesen szétszaladnak a lovak. De ott van benne az a gépszerűség, a lötyögős váltón keresztül is kézzel tapintható vas, a merev karosszéria és a halványan érezhető hátsókerékhajtás kigyorsításkor. Hétköznapi tempóval nekem ennyi bőven elég, Pomáz és Esztergom között kiismerhető a legtöbb utcai autó,

versenytechnikának nyilván kevés a hely, de egy hétvégi autózáshoz remek – pláne hétköznapinak, amikor üres a hely.

Családi kirándulásnak sem utolsó, Dobogókőn adott a kirándulási lehetőség, de Kétbükkfa-nyeregtől is több túraútvonal indul. Ha csak autózni jöttünk, akkor a Barátkút parkolójánál már vehetünk is egy 180-fokos fordulót és indulhatunk vissza. Vagy mehetünk tovább Esztergom felé és a Bazilika, vagy a híd útbaejtésével a 11-esen Visegrád felé hajtva Lepencénél kanyarodunk le jobbra.

Egy-két ponton a kilátás is csodás, megállni viszont kevés helyen lehet nézelődni, szerencsére autózni jöttünk

[BANNER type="1"]

A 11-esen Szobnál egészen a vízig is lemehetünk, a táj fantasztikus, Lepencénél pedig jobbra érdemes hajtani

A Szentendre-Lepence szintén alapmű, a környék bár népszerűbb, mint az esztergomi szakasz, de minőségben nem jobb.

Erre mondjuk most egy darabon már történt változás, a lepencei végén pár kilométeren kicserélték a burkolatot, de csak a majdnem egyenes szakaszon, és hozzáteszem, hiába teljesen új, egy méteren belül sem sikerült simára döngölni. Szerpentin tekintetében a lepencei szakasz kicsit izgalmasabb, több a szinte teljesen visszafordító kanyar és a legtöbbet teljesen belátni, pláne télen. Az úthibák és az útra folyton hulló kövek miatt résen kell lenni, de a sebességhatár környékén autózva nagy galibát nem okozhatunk. Ha Szentendre felől indultunk neki és csak az autózás miatt, akkor Prédikálószéknél érdemes visszafordulni, utána már nem lesz érdemi kanyar, ellenben ha tovább megyünk, akkor ejtsük útba a visegrádi Panoráma utat. Ennek egyes részeit szintén felújították, de így is maradt benne hiba, és hétvégén rengeteg a turistabusz, így ez hétköznapra lehet jó móka, nem mellesleg hibátlan kilátással az egyetlen közbeszúrt megállóhelyen.

Szentendre-Lepence tele van belátható visszafordítókkal, a minősége nem valami jó, de azért tempósan autózható

A Dunakanyar temérdek szép helyet tartogat, a visegrádi Panoráma út önmagában is jó szakasz, a kilátás páratlan

A két említett szakasz nem egy Stelvio-hágó, vagy Grossglockner Hochalpenstrasse, de egy hétköznapi autóval is élvezhető, nem mellesleg Budapesttől 25-30 perc alatt elérhető, vagyis tényleg csak egy röpke kiruccanás. Visegrád felől nyugisan visszacsoroghatunk a 11-esen a Duna part mentén, ebben az esetben az ebédet személy szerint Dunabogdányra szoktam időzíteni, ki nem hagynám a pisztrángot, ha arra járok. A Dunakanyar csodálatos, de a másik part sem csúnyább, sőt, bár az autós útvonalak helyett inkább a gyalogosan túrázóknak kedvez Zebegény és Nagymaros, autóval már mélyebben a Börzsöny felé kell vennünk az irányt. De maradjunk még a Pilisnél, hiszen akad még helyszín, amit érdemes kipróbálni, megtanulni, megtapasztalni. Budakalász felől, szintén Pomáz érintésével

Esztergom felé indulva, de Csobánkánál lekanyarodva Pilisvörösvár felé is vár egy pár kilométernyi öröm.

A rövid távon belüli szintkülönbségek különös fűszert adnak az éles kanyaroknak, az út minősége pedig nem katasztrófa. Itt-ott dobálós, érdemes óvatosan kigyorsítani, és ha szintén csak ezért érkeztünk, a pilisvörösvári temetőnél vehetünk is egy fordulót.

Csobánka-Pilisvörösvár a szintkülönbségei miatt érdekes, rövid és forgalmas szakasz, csak óvatosan!

A Pilisben nem csak autós, főleg turista útvonalakból van rengeteg élvezetes és nem túlzottan megterhelő, az odaúttal együtt tömény egész napos élmény

Továbbhajtva Piliscsabát érdemes útiránynak venni, majd Tinnye felé balra kanyarodni. Üvegtigris megvan? Na, a Garancs-tó sarkán még mindig kint feszít Lali büféskocsija, üzemel is, szóval kérhetünk kávét frissen, vagy kétbubis vizet a sorsjegy mellé. Az útszakasz egyébként meglepően izgalmas, a kanyarok viszont szűkek és jó időben is sötétek a növényzet miatt.

Ez az útirány egyébként tökéletes arra is, ha hétköznap az M1, vagy M7-es felé kellene indulnunk,

mondjuk Szentedréről, a Tinnye-Perbál-Tök-Zsámbék útvonalon keresztül lényegében ugyanannyi idő, mintha a fővároson keresztül mennénk. Tinnye után Perbál felé jó az út, de különös izgalmak nem várnak már ránk, a Bajna-Héreg közötti tényleg pár kilométeres szakaszt Úny felé érhetjük el leghamarabb. Erre viszont az útburkolat gyalázatos, a 1122-es útból java részt csak egy sáv maradt, így Bajnát érdemes inkább Zsámbék felől Szomoron át megközelíteni. Bajna és Héreg között 10 kilométernyi rövid móka vár, ugyanis három, szinte teljes visszafordító kanyar mellett több tempósabb is következik, az aszfalt pedig tükörsima.

Tinnye felé sem rossz az út, csak szűk, de élesek a kanyarok, Lali büféjét ki ne hagyjuk errefelé járva

A Pilis már messziről is hívogató. A BMW egyébként köszöni, jól van, az ilyen sétakörökön pont eleget ad

A vezetés öröme itthon is kiélvezhető, keresni kell a jó helyeket, de nem vagyunk teljesen meglőve szerencsére. Fontos persze, hogy a sebességhatárokat tartsuk észben és biztonságos keretek között autózzunk.

Az sem mellékes, sőt, talán a legfontosabb, hogy legyen jó abroncs az autón, a futómű-alkatrészeket is folyamatosan ellenőrizzük!

Ha azt érezzük a kormányon, hogy küzdeni kell a vassal, pedig csak egy 320d, nem valószínű, hogy a túlmotorizáltság adja a kihívást. Legyünk észnél, ezek a szakaszok egy Kia Ceeddel is nagyon jó mókát nyújtanak, így most nem a versenyzőkhöz szólok, ők úgyis tudják, hová érdemes menni. Vannak még tippjeink, merre érdemes indulni az országban, ha autóznál egy jót, de biztos vannak még jó szakaszok ezeken kívül is. Ha ismersz ilyet, írd meg kommentben!

Bajna-Héreg főleg az aszfaltja miatt jó szakasz, meg a pár éles kanyarja miatt, hátsókerékhajtással kiváló élmény. Tudom, a 318is nem az igazi, de így is imádnivaló

Érdemes bejárni a hazai utakat, hétköznapi autóval is vannak élvezhető szakaszok, de ne spóroljunk a gumin, egyszerű autón is sokat számít a minőségi abroncs, a hétköznapokon is

Csapatnál a hétvégén? Erre indulj, ha közel a Pilis!

Csak egy napra, de már nagyon mennél? Nézzük a Dunakanyart!