Mai vetélytársaihoz mérten egészen jól átlátható a 3,82x1,66x1,54 méteres háromajtós. A karosszériaelemek közül mindössze a jobb sárvédő lett egyszer újrafújva, azaz a kisautónak komolyabb sérülése nem volt

Nincs túlbonyolítva a forma, ezt az autót közlekedési eszközként kell felfogni

Hiába nem túlzottan jelentős (most épp 13 forintos, mintegy 4 százalékos) a gázolaj és a 95-ös benzin közötti árkülönbség, minél magasabb a literenkénti ár, annál többet lehet megspórolni a szerény étvágyú dízelekkel. Márpedig ma a vevők zömét talán a vételárnál is jobban érdekli, hogy mennyibe kerül az autó fenntartása. Aki kifejezetten takarékos, nem túlzottan koros, dízel motoros járgányt keres, annak érdekes ajánlat lehet bármely 1,4-es, háromhengeres PD TDI, Volkswagen-konszernes kisautó. Itthon nyilvánvalóan a Polo, valamint a SEAT Ibiza és a Skoda Fabia ugrik be mindenkinek - köztudott, hogy egy padlólemezre épültek, a csakis ötajtósként kínált Fabián túl három és ötajtós karosszériával. De készült ugyanazon az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros, 2,47 méter tengelytávú platformon még egy csöppség: a Polónál 8,8 cm-rel rövidebb, Európába csakis háromajtósként hozott Fox. A Brazíliában gyártott, szigorúan négyüléses járgányt leginkább azon, nyugat-európai piacokon kínálta a VW, ahol szokás a második, netán harmadik, kifejezetten szaladgálós, netán ingázós autók vásárlása. Magyarország – nem túl nagy meglepetésre – nem tartozott közéjük. Használtan, külföldi importból azonban lehet lelni néhányat, így akadtunk a használtautó.hu keresőjét 2 millió forintos ármaximumra, dízelmotorra, és legalább 2009-es évjáratra állítva a Németországból behozott, fehér Fox-ra.

Még több videóért iratkozz fel a YouTube csatornánkra itt!

Nem hagyhattuk próba nélkül, és be kell valljam, a 2009. februári első forgalombahelyezés, a 36 ezer kilométeres futás és az 1 999 000 forintos vételár annyira lenyűgözött a gyári, 4,9 l/100 km vegyes fogyasztás tudatában, hogy a csöppség rákfenéjét a személyes találkozásig ki sem szúrtam. A napon parkoló autóba ülve viszont rögtön megértettem, miért vár speciális vevőre a takarékbetétnek számító Fox: nincs benne klíma. Igazság szerint meglehetősen alapgép, központi zár, első légzsákpár és kormányszervó, valamint gyári CD-rádió van, más viszont nincs benne, az ablakok tekerősek, a tükrök kézzel állítósak. Kisautóban ez persze aligha lehet, gond, legfeljebb a klímát hiányolhatja az, aki nyáron, napközben is sokat kényszerül autózni – de azért bevallom, lehet nélküle élni, és aki esetleg kánikulában tudja hajnalra időzíteni útjait, vagy nem gond, ha átizzadt trikóval száll ki autójából, az meglehet nélküle.

Emblématakarással is megállapíthatók a volkswagenes jegyek. A műszerfal és az összes többi plasztik kemény, a helykínálat azonban pazar, feltűnő pozitívum a keskeny, magasabb vezetők térdének is helyet hagyó középkonzol és a rossz úton is zörégsmentes összerakottság

Belső levegőkeringetés van, klíma nincs

Utóbbi hiányt leszámítva pedig temérdek mosolyfakasztó részlettel kelt átverésmentes érzést a Fox. Kisautónál nem gond, hogy minden beltéri műanyag olcsó hatású, kemény, az viszont egészen megdöbbentő, hogy milyen távoli a műszerfal, micsoda váll és fejtér kínálkozik. Az adatok alapján persze nem kell nagyon meglepődni, a Polo IV-ben is el lehet férni, ez pedig 1 cm-rel szélesebb, 8-cal magasabb. Az első ülések pont semmilyenek, tartásuk elegendő, de azért messze nem kényeztető, ám az komoly mértékben dicsérendő, hogy a háromajtós, szigorúan négyüléses karosszériában micsoda helykínálat van a középen pohártartóval szeparált hátsó sorban is. A csomagtér a kategóriában korrekt, alapesetben 260 literes, kissé magas peremen keresztül rakodható, ebben a kissé fapados példányban osztás nélküli üléshajtással, de 1015 literig bővíthető.

Ezt a helykínálatot sok alsó-középkategóriásban is megirigyelnénk, feltűnően jó ücsörögni a hátsó sorban is, minden irányban bőséges a helykínálat, az ülések nem túlformázottak, de tömésükkel mégis jól tartanak

Nincs túlbonyolítva a műszerblokk, de a fordulatszámmérő azért nem maradt le, vízhőfok-mérő helyett az látható a sebességmérő bal oldalán, a jobb oldali üzemanyagszint-jelzővel szimmetrikusan

Az utastér állapotán, a hibátlan kárpitozáson és az alig kopott (de azért nem vadonatúj) pedáltaposókon és az újszerű kormányon is nyugtázható: teljesen reális az óra által mutatott 36 ezer kilométeres futás. A használat nyomai azért felfedezhetők, egy-egy kisebb műanyag elem eltört, azaz használták a Foxot, nem csak egy svájci bácsi járt vele vasárnaponként a szanatóriumba.
Nem kelt csalódást a motor életre keltése sem: pöccre indul az adagolófúvókás, háromhengeres TDI. Újabb döbbenet: az alapjárat nem túl hangos és rezonancia sincs, terhelés alatt azonban jut némi rezgés az utastérbe és a kerregő hang is fel tud erősödni, de egyik sem vészesen. Ahogyan azt a VW-től megszokhattuk: az 5 fokozatú váltó kapcsolási érzete hibátlan, eltalált az áttételezés is, az ötödik akár már kevéssel 50 km/óra felett tolható, az alacsonyról érkező (a csúcsot jelentő 155 Nm 1600-2800/perc között rendelkezésre áll) nyomatékkal simán bírja már 1200/perc környékétől a terhelést a 70 lovas TDI. Autópályán, viszonylag könnyen, 3100/perc főtengelyfordulattal futható a 130 km/órás tempó – a motorzaj akkor sem vészes, ugyanis legalább annyira tombol a szél és a gördülési zaj is – de kisebb távok gond nélkül letudhatók. A 14,7 másodperces 100 km/órára gyorsítás és a 161 km/órás végsebesség untig elegendő. Fogyasztás szempontjából meg kell jegyezni, országúton akár 4,2 l/100 km-re leszorítható az étvágy, ám a gyári vegyes érték is már 4,9 l/100 km, a városi pedig 6,1 – ma már jóval aszkétább konkurensek is léteznek – de használt autótól azért az 5 literes érték is jónak mondható. A külföldről hazaesett példány gyári méretű, sértetlen dísztárcsás felnijeire húzott 165/70 R14 Sava téligumikkal túlzottan nem nyüstöltük a futóművet, de egyértelműen látszott: átlagos felhasználáshoz kellően stabil, jól csillapít, és ami használt járgánynál sarkalatos: nem húz félre, nem lóg. A csak elöl tárcsás, hátul dobos fékrendszer a mai márkatársakéhoz hasonlóan finoman adagolható és hatásos.

Osztott üléshajtás, kikapcsolható utaslégzsák csak felárért járt volna, ide csak az alapszolgáltatások jutottak, a 260 literes csomagtér így is viszonylag egyszerűen bővíthető 1015 literesre

Makulátlan a motortér, a német szervizmatrica és a vezetett szervizkönyv szerint is 40 ezer kilométernél, azaz 4 ezer múlva aktuális az olajcsere

Hiába mutat azonban jó képet a kis VW, klímanélkülisége kompromisszumot igényel, és eladásakor ugyanazzal kell majd szembesülni, mint most: napjainkban az utastérhűtő nélküli autó (annak ellenére, hogy e rendszer akár iszonyatosan veszélyes is lehet) speciális vevőt vár. Értékesítése azonban esélytelennek aligha nevezhető, akinek a kis fogyasztás mindennél fontosabb és épp 2 milliót szánna autóra, annak érdemes megtekintenie az Auto Palace Délpest telephelyén a Foxot.

Ismeretlen spórolós VW 2 millióért: Fox használtteszt