Start! Elrajtolt az 1955-ös Holland GP mezőnye, az első helyen Fangio a 8-as rajtszámú Mercedesben, mögötte bal szélen egy Ferrari, középen Moss a 10-es Ezüstnyílban, míg jobb szélen Karl Kling a 12-es autóban. Utóbbi nem tudta befejezni a versenyt

Mielőtt bárki a torkomnak esne, lévén, ki vagyok én, hogy néhány sorral később lúzernek nevezem majd a Forma-1 2008-as világbajnokát, leszögezném, alapvetően csípem Hamiltont. A sokszor nagyképű, egoista nyilatkozataitól eltekintve benne megvan az a tűz, az a menni és győzni akarás, ami a legtöbbekből hiányzik, mert a Forma-1-ben szerintem nem elég az átlagon felüli vezetői tudás, azzal a srácok már nem tudnak kitűnni. Hogy mást ne mondjak, Hamilton a legutóbbi Szingapúri Nagydíjon hiába ütközött - és emiatt kényszerült extra boxlátogatásra -, hiába kapott a forrófejűségéért büntetést, az autója jó volt, és ő kegyetlenül ki is hozta belőle a maximumot. Nem érdekelte, hogy az utolsó helyek egyikéről kellett felkapaszkodnia, ment, mint a mérgezett egér, és a végén 5. lett. Az egészet egyébként csak a büntetések miatt említem. Kanadában kis híján a falra passzíroztatta magát a csapattársával. A Hungaroringen forgalommal szemben pördítette meg a McLarent, és ezzel balesetveszélyes helyzetet teremtett. Most összekoccant Massával. Három apró mozzanat, amitől azonban visszhangzik a média. Egy percig sem vitatom Lewis felelősségét, és demagóg sem akarok lenni, hogy „bezzeg a régi időkben”, de amikor egy ilyen kincsre bukkan az ember, mint az alábbi videó, hajlamos rádöbbenni, hogy a fél évszázada elfogadott mércével mérve például Hamilton egy lúzer, egy kezdő, amiért rendre fülön csípik a csínytevéseiért.

1955-ben Stirling Moss csak egyszer tudta győzelemre vezetni a 10-es rajtszámú Mercedest, és ez kevés volt a világbajnoki cím elnyeréséhez

Közvetlenül a rajt előtt: Moss sokat eláruló pillantást vet ellenfelére, a jobb oldaláról startoló Fangióra. Akárcsak az időmérő edzést, a futamot is végül az argentin nyerte

Holland GP, Zandvoort, 1955. június 19. A rajthoz olyan nagyágyúk sorakoznak fel, mint a Neubauer csapatfőnök vezette gyári Mercedes-Benz alakulat ászai, név szerint az első rajtkockát megszerző Juan Manuel Fangio, a VB-t később soha nem nyert Stirling Moss, és a Forma-1 ben csak két évet eltöltő Karl Kling, ugyanebben a sorrendben a 8-as, 10-es és 12-es rajtszámú autóval. És senki ne higgye, hogy nem volt köztük rivalizálás! Nézzék, amikor Fangio szemüvegpróbát tartott, Stirling Moss pedig hanyagul kikönyökölve, rágógumit rágva jobbról átnézett a 10-es rajtszámú W196-os Ezüstnyíl üléséből. Az arcára van írva, mit gondolt. De lehetett az bármi, a versenyen, ha szorosan is, csupán loholt az argentin után, és volt ugyan kereken 100 (!) köre, hogy megelőzze, ám biztosra vehető, a végén nem nyavalygott, hogy „fantasztikus versenyem volt, köszönöm a csapatnak, remek munkát végeztek, de beszorultam Juan Manuel mögé, és elment a versenyem.” Monzában Schumacher 26 körön át vonatoztatta maga mögött Hamiltont, és a „szakértők” lassan már vonalzóval mérik, mennyire volt szabályos az örökös germán bűnbak, vajon hagyott-e elegendő helyet az ifjú titánnak. 1955-ben ez elképzelhetetlen volt. Mellesleg Lewis korábban sosem hagyta ki a PR szövegeiből, hogy mennyire hiányzik neki a hétszeres bajnok, és az lett volna az igazi, ha vele mérkőzhetett volna.

Jobbra és balra: Fangio és Moss csatája jellemezte a 100 körös versenyt, de a sorrend nem változott, Moss végig üldözőszerepre volt kárhoztatva. Középen: manapság talán egész évre eltiltanák azt a pilótát, aki először szembe megy a forgalommal, majd rükvercben halad, végül megfordulásnál porral teríti be a nézőket

Idill a boxutcában, a szerelő és a riporter szalmabálán pihenve követik a versenyt, a mai Darth Vader kinézetű gépemberek anno nem léteztek

Ám vannak más dolgok is, amiket döbbenetes látni. Tűzálló ruha? HANS? Ugyan, kérem, Fangio egy rövid ujjú felsőben, egyszerű bukósisakban vág neki a távnak, a szemét pedig külön takarja egy szemüveg. A többiek sincsenek éppen túlöltözve, a piros Maseratiban mintha a szerelőruha kabátjában ülne a pilóta – na, igen, akkoriban még megesett, hogy a pilóta is kézbe vette a szerszámokat. Teljesítmény az volt, tapadás már kevésbé. Maradva a Mercedesnél, a W196-os átlagosan 300 lóerőt tudott, ehhez képest négytenyérnyi felületen érintkezett az úttal. Félelmetes. A pályát szalmabálák övezték, aszfaltozott bukótérnek, sóderágynak se híre, se hamva, ellenben a fiúkat nem kellett félteni. Volt, aki megpördülése után métereken keresztül haladt szemben a forgalommal, majd utána menetirány szerint, de rükvercben, és a végén porfelhővel terítette be a konkrétan a pálya szélén álló nézőket – aki nem hiszi, 3:25-nél indul a jelenet a videón.

Stirling Moss mindig a kamerák kereszttüzében állt, amikor célba ért, így rendre le is fotózták a szinte védjegyének számító piszkos arcával. Egy ilyen felvétel remekül visszaadja azt a hangulatot, ami a Forma-1 hőskorát jellemezte

A versenyt végül Juan Manuel Fangio nyerte Moss, és a gyári 250F Maseratit hajtó Luigi Musso előtt – Kling a 12-es rajtszámú Ezüstnyíllal a kövérkés Neubauer bánatára kiesett. A 4. helyen szintén Maserati végzett Roberto Mieres vezetésével, míg az 5. helyet Eugenio Castellotti csípte el Ferrarival, és nevéhez köthető a versenyben futott leggyorsabb kör is. Fangio ebben az évben a világbajnokság értékelésébe beszámító hét futamból háromszor nyert, Moss csak otthon, a Brit Nagydíjon győzedelmeskedett, így az argentin könnyedén lett világbajnok (pályafutása során harmadszor), a csapatok között pedig a Mercedes-Benz teljesítménye fölényesen kiemelkedett.

Még több videóért iratkozz fel a YouTube csatornánkra itt!

Rükvercben a Forma-1-ben