Akár hiszik, akár nem, ez egy ezerkecske, azaz 2101-es Lada volt fiatalkorában. A V8-as motor is orosz

Az új Chevrolet Camaro nagyon bejött a GM-nek, részben azért, mert jól marketingeztek vele a Transformers című moziban, részben azért, mert tényleg egy jól kinéző – és ha lehet hinni az interneten olvasható teszteknek – jól is vezethető autó. Azonban, ahogy az a sláger amerikai autóknál lenni szokott, olyan nagy rá a kereslet, hogy sokan még a listaárra is hajlandóak ráfizetni azért, hogy minél gyorsabban beleülhessenek. Ennek megfelelően csak idén Párizsban mutatkozik be a Camaro európai változata, olyan áron, amennyiért egy normál autórajongó csak pár évtized múlva álmodozhat egyáltalán arról, hogy ilyen autó volánja mögé ül.

Ott a jellegzetes sárvédő-domborítás, de a hátfal és a C oszlop árulkodik az eredeti autóról

Vannak azonban, akik nem tudnak ilyen sokáig várni, a türelem nem az ő kenyerük, de közülük csak nagyon kevesekről mondható el, hogy nem félnek a kihívásoktól, és építenek maguknak egy Camarót. Kiindulási alapnak sok mindent számításba vett az elszánt orosz hősünk, mígnem arra az elhatározásra jutott, hogy muszáj lesz egy hátsókerékhajtású autóból kiindulni. Oroszországról lévén szó, adta magát a 2101-es Lada, abból is egy 1977-es évjáratú példányt sikerült ingyen szerezni, ám egy Camaro természetesen csak V8-assal az igazi! Szerencsére a Szovjetunió egykori autóipara erre is tudott anno megoldást, egy Gaz 53-as (lényegében Zil) teherautó 4,2 literes, nyolchengeres benzinmotorja fogja majd hajtani a szörnyet.

Szemből megtévesztő a hasonlóság, de nem vitás, ez egy Aleko

De nem csak a Chevrolet Camaronak vannak rajongói az egykori Szovjetunió területén, a Ford Mustang is nagy népszerűségnek örvend. Ennek az autónak az építője már nem volt olyan következetes, mint előző alanyunk, ő egy fronthajtásos Alekóból kiindulva vágott neki - szó szerint - az álmai megvalósításának. Persze, ezt nem lehet felróni hibaként, hiszen először az Aleko került a birtokába, mint élete első saját autója, és csak később hatalmasodott el rajta a Mustang iránti leküzdhetetlen vágy. Az átalakítás a belső térrel kezdődött, az egyre nagyobb és egyre hangosabb hifi idővel már látványosabb külsőt követelt - négy átépítés során alakult ki a végleges megjelenés.

Kívül-belül profi munka az átalakítás. A szépség már más téma...

Azért lehet végső stádiumról beszélni, mert amikor kész lett az autó, jött egy visszautasíthatatlan ajánlat, és az autó építője megvált kedvencétől. Az 1991-ben gyártott kocsiba időközben kétliteres motor került, mert nem csak formájával, de menetteljesítményeivel is ki akart tűnni a tömegből a kreatív gazda. Profin kivitelezett a belső tér: tessék csak megnézni az egyedi műszerfalba illesztett elemeket, vagy éppen a művészi csomagtartót, amely azért a hétköznapok során is bizonyított. Igen, eladásának pillanatáig rendszeres használatban volt az autó, erről leginkább a fa csomagtérpadlónál használt rögzítőháló árulkodik. Ötletes továbbá az előválasztó-karnak álcázott váltókar.

Jogos a vörös zászló a Kübelwagenen, ám nem zsákmányolták, hanem Zaporozsec alapokon építették fel ezt a példányt

A Szovjetunióban hinni kell! - tartja a mondás, ezért a kényelmet kevésbé, a katonai járműveket viszont annál jobban kedvelő emberek is megtalálták a maguk számítását a sztahanovista ipar csodáiban. A bogár technikával rendelkező Kübelwagent a második világháború során ismerhették meg a Szovjetunió polgárai, ezek után érthető okok miatt nem igazán lelkesedtek érte. De mit tegyen az a szegény jámbor, aki mindenképpen egy ilyen autót szeretne magának? Nagyon egyszerű: kerít egy Zaporozsecet, és annak a technikáját felhasználva épít magának VW-utánzatot. Nehezítette a dolgot, hogy minta helyett csak fényképekre, valamint az interneten talált rajzokra hagyatkozhatott a lelkes kivitelező, ennek ellenére egészen jó lett a végeredmény.

Szemből olyan, mint az eredeti, oldalról és hátul viszont már látszik a turpisság

Kicsit aránytalan a far – boxer helyett ugye V-alakban dolgozik a 4 henger –, de ezt leszámítva nem érheti szó a ház, tehát a ZAZ-Kübelwagen elejét. A karosszéria reprodukálása egyébként nem is olyan nehéz, hiszen a Kübelwagent hadi termelésre tervezték, hogy a lehető legkevesebb nyersanyag- és élőmunka ráfordítással a lehető legtöbbet lehessen gyártani belőle, így ennek megfelelően jellemzően sík lemezekből áll össze a karosszéria. Aki még nem látott eredeti Kübelwagent élőben, annak megtévesztő lehet a hasonlóság.

Niva motorháztető takarja az Actros dízelt, amely két Gaz 66-ból épített Hummer-utánzatot mozgat

Végezetül egy igazi kuriózum. A sokáig ősellenségnek tekintett amerikai katonai járműveknek szintén megvan a maga keleti rajongótábora, például a Hummer H1-es arrafelé is sokak számára a vágyak netovábbja. Egy eredeti példány megvásárlása azonban megfizethetetlen, Gaz 66-ossal ellenben Dunát, pardon, Volgát lehet rekeszteni. Az elhatározást jelen esetben tettek is követték, amelynek eredményeként két, egymásnak hátat fordított fülkéből létrejött a négyszemélyes utastér, amelyet már csak ki kellett egészíteni ahhoz, hogy a H1-esre hasonlító formát kapjunk. A két Gaz első tengelyét felhasználva összkerékhajtású a gépezet, amelynek megfelelő mozgatásáról Mercedes Actros kamionból származó, 250 lóerős turbódízel erőforrás gondoskodik. Az első fényszórók és a motorháztető Lada Niváról származik. Hát nem fantasztikus, mi mindenre jó, ha nem csak egy autógyárban, hanem az egész országon belül alkalmazzák az építőkocka-elvet?

Mind a négy kerék kormányzott a két első tengelynek köszönhetően, belül hasít a szovjet katonai barokk

Akinek nem telik igazi nyugati autóra, épít magának szovjet vasból