A tökéletes méret: praktikum terén minden igényt kielégít, ám még tud valóban autószerű vezetési élményt nyújtani

A menő fényszóró-formák nappal megvannak, ám éjjel közel sem olyan mutatós a halogénizzókkal dolgozó rendszer, mint a drágább, LED egységek

A fizetett hirdetés tárgya most nem maga az autó, hanem az oldalán található SoundShop.hu matrica: a Spacetourerről a jót és a rosszat is leírjuk, hiszen ez a használtteszt lényege

Ezzel az autóval kapcsolatban megértem, ha az olvasóink jelentős részében egy furcsa kettős érzet motoszkál. A Grand C4 Spacetourer ugyanis egy valóban nagy és praktikus, az egész család számára kényelmes négykerekű, ami keveset fogyaszt, kellően erős, és még vezetni is kellemes. Csak az a fránya hang ne lenne, ami a koponyánk egy távoli sarkából visszhangozva ordítja:

"Dehát ebben egy 1,2 literes, háromhengeres motor van!"

Nem fogok hazudni, amikor először találkoztam a Stellantis 1199 köbcentis PureTech csodájával, akkor én is kételkedtem benne. Ám azóta annyi nagyobb és nehezebb autóban csalódtam már pozitívan az erőforrásban, hogy egyetlen dolog maradt, amire nem tudtam mit mondani a kételkedő ismerőseimnek: ha megkérdezték, hogy milyen lesz használtan, 50, 70, vagy akár 100 ezer kilométer után. Jöjjön hát a magát tálcán kínáló lehetőség: döntsétek el Ti, hogy megéri-e az árát ez az igazán multifunkciós gép, ami napi szinten bizonyít a sokoldalúságával és megbízhatóságával.

A kor, amikor az egyterű menő volt: hiába magyarázzák bele a SUV-okba a praktikusságot, hiszen 4,44 méteres teljes hosszból és 2,79 méteres tengelytávból ennél jobb helykihasználást nem lehet kihozni

Akármelyik végét nézed teljesen szemből, mindenhonnan egy nagy batár téglalap lesz, ami ezekből a szögekből 1,83 méter széles és 1,61 méter magas

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük inkább az alapokkal. Ha nagyon műszaki szempontból értelmezzük a kijelentést, akkor ezek az alapok az annak idején még PSA, ma viszont már Stellantis jelenleg is használt EMP2 padlólemezét jelentik. Nem véletlen tehát egyes elemek és összességében a vezetési élmény kísérteties hasonlósága a jelenleg is kapható Peugeot 5008-cal (Tesztjét ide kattintva olvashatod). Hogy az a modell miért élhet tovább? Mert SUV-nak álcázták, de ezt szerencsére az egyterűség értékeinek elvesztése nélkül sikerült abszolválni. A C4 Spacetourernek viszont nincs álcája, a 4438 milliméteres hossz és a 2785 milliméteres tengelytáv mindenféle emelés nélkül, hagyományos látvánnyal szolgál. Ennek ellenére nem alacsony a maga 1610 milliméterével, csak az 1826 milliméteres szélessége, no meg persze a már említett hossz és a lehetőségekhez mérten elnyújtott orr rejti jól ezt az adatát. [BANNER type="1"]

Növeli a teret az ízlésesen minimalista, középre hangsúlyozott műszerfal-formaterv

Egy 7 colos központi érintőkijelző lapul a 12 colos, kizárólag fehéret és feketét megjelenítő digitális műszeregység alatt: csak a magasabban felszerelt példányok kaptak színes, HD monitorokat órák helyett

Bent viszont rögtön kiderül, hogy mekkora hodállyal van dolgunk, amíg a már említett 5008 i-Cockpitja a sofőrt körbezárva szűkíti a teret, ezzel is rejtve a családi kisbusz fílinget, addig a Spacetourer központi műszeregysége és visszafogott műszerfala még tovább növeli. Ebben természetesen a hatalmas üvegfelületek is jócskán kiveszik a részüket. A központi rendszert sem kell bemutatni senkinek, aki az elmúlt években látott Stellantis terméket, lényegében csak a legújabb modellekben nem ez a szoftver fogad. Sajnos a legnagyobb problémája közös megannyi kortársával, hogy minden funkciót az érintőképernyőre kényszerítettek a gyártók, még a klímához is a mai szemmel már aprócska és viszonylag lassú pixelhalmazt kell bökdösni. Felette a monokróm, korlátozott mennyiségű adat kijelzésére képes LCD kijelző foglal helyet digitális műszeregység gyanánt, ami szerintem egy kimondottan kellemes megoldás, ám a modern képernyőkhöz képest nyilván régimódi hatást kelt.

Hatalmas a tér az első és a második sorban, de még leghátul is simán elférni: tagadhatatlanul ez a Spacetourer legnagyobb előnye

Mindenfelé praktikus tárolókat és kényelmes megoldásokat láthatunk

A hátsó szellőzők nem a középkonzolból, hanem az oszlopokból szabadítják a második sor utasaira a kívánt hőmérsékletet

Ami viszont kimondottan mai, az a beltér ergonómiája, az ülések kényelme, a kezelőszervek működése: érezni, hogy ez egy frissen kifutott modell, ráadásul használati érték szempontjából újszerű állapotban. Az autó első belegondolásra nem egy agyonhasznált példány, hiszen valamivel 41 ezer kilométer felett járt a fotózáskor, ám ne feledjük, hogy éves szinten ugyanennyit futott egy 150 ezres óraállású 10, vagy egy 300 ezret mutató 20 éves autó is. Számomra ennek fényében sem meglepő, hogy műszakilag ez a C4 olyan állapotban van, mintha most gurult volna le a gyártósorról. [BANNER type="2"]

A síkpadlós csomagtartó alapesetben 630 literes, ám a sínen mozgatható második sor bőséges lábteréből áldozva könnyedén alakítható közel 800 literessé

7 ülés mögött is marad 165 liternyi hely, amibe a két szükségfotel alatti tároló nem számít bele, ám az igazi meglepetés az összes ülés ledöntésével felszabaduló, közel 2,2 köbméteres tér

Pedig kap használatot bőven, ráadásul kettős életet is él. Éjjel ugyanis teltházas szórakozóhelyeket kiszolgáló talpalávalónak hordja a műszaki alapot az 5 ülés mögött is 630-793 literes csomagtartójában, ha épp nem egy lagziba viszi haknizni a tulajdonos DJ felszerelését és a méretes hangfalakat, ekkor a második sort is döntve, 2181 literes rakterében. Nappal viszont egy mozdulattal felnyílnak a széksorok, merthogy a gyereküléseké, a játékoké és a mindent összemaszatoló fiatalságé a főszerep. Ezért kapott extra védelmet a három teljes értékű, sínen mozgatható hátsó ülés, illetve ezért találni elveszettnek hitt kisautót és ropimaradványokat a rejtett zugokban, a rendszeres és alapos takarítás ellenére is.

A beltér hátsó részének műanyagjain látszanak a használat nyomai: az autó mindkét fő feladatánál jelentősen nő a beltér ezen elemeinek sérülési esélye

Míg bent azért találni néhány sérülést, addig kint makulátlan az autó, még a hátsó sarkait sem tarkítják parkoláskor keletkezett horzsolások, meghúzások. Oldalát még egy látványos matricázás is védi, az autó ugyanis a SoundShop.hu tulajdonosát szolgálja, az ide kattintva elérhető webshopjukban sok száz terméket találsz a filléres hangtechnikai kiegészítőktől a DJ felszereléseken át egészen a fesztiválokra szánt komplett mobilszínpadokig, ráadásul nem csak vásárolhatsz, hanem bérelhetsz is: tényleg minden egy helyen, ami a bulihoz kell! Ennyit viszont a reklámról, térjünk vissza az autóhoz. [BANNER type="3"]

A motor egy sarkalatos pont ennél a modellnél, sokan félnek az 1,2 literes 131 lóerősre turbózott kerregőtől

A Spacetourer motorja is gond nélkül üzemel, hiszen minden szükséges karbantartást megkapott, ez nem a "Megvettem újonnan, innentől egy forintot se költök rá" tipikus esete. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy eddig még soha, semmi probléma nem volt az autóval, így valós szerviztapasztalatról sem a tulaj, sem pedig én nem tudok beszámolni.

A 2019-ig elérhető kézi váltóval nem csak a fájóan alacsony fordulatszámokon kínzott háromhengeres hangjától kímélhetjük meg magunkat: kicsit jobban forgatva dinamikusabb és tartósabb is lesz a motor, minimális fogyasztástöbbletért cserébe

Az autó orrában a legfeljebb 131 lóerőt leadó, ám már 1750-től dízeles, 230 newtonméter nyomatékkal húzó PureTech erőforrás nem eszi az olajat, a hangja szép olyan amilyennek lennie kell, és menetdinamikában sem produkál semmi furcsát. A félreértések elkerülése végett jelzem: ez azt jelenti, hogy ez az autó a hazai viszonylatban konkrétan erős. A PSA univerzális platformjának köszönhetően ugyanis ehhez a teljesítményhez mindösszesen 1,3 tonnás tömeg társul üresen. Éppen ezért a fogyasztás és a vezetési élmény is igen kellemes tud maradni, nem csak egyenesben lehet vele sietni. Igazából még a 2,2 tonnás maximális terhelésével is elevickél: néhány hónappal ezelőtt az 55-ös főúton megpakolva követett engem hazafelé ez a Spacetourer, és viszonylag sok cuccal sem jelentett problémát a kis erőforrásnak lepipálni a nagyjából a mai magyar átlagos súly/lóerő arányt képviselő, 101 lóerős és üresen 1250 kilós A4 kombimat.

A 7,6 litert a megpakolva országutazás és reggeli dugókkal fűszerezett városozás kombinációjára kell érteni, ráadásul a tulajt annyira érdekli az autója üzemanyaghatékonysága, hogy még sohasem nullázta a számlálót. Egyéb kérdés?

A kormány mögött 40 ezer kilométer után is ugyanazt lehet róla elmondani, amit újkorában (korabeli tesztünket egy magasabban extrázott, dízel példányról ide kattintva éred el). A rugózása még mindig kellemes, a kormányzása még most is pontos, a motorválasztéka pedig néhány évvel később is gond nélkül kiszolgálja az igényeket. Összességében tehát használtan is azoknak ajánlható, akik egy tágas, kényelmes családi autóra vágynak. Ebben a mezőnyben a Grand C4 Spacetourer legnagyobb előnye két részből tevődik össze. Az egyik fele a történetnek, hogy a lemezek alatt nemcsak egyszerűen mai, hanem abból is egy igen népszerű technikával dolgozik, ezért egy modern, új autó érzetét kelti. Másfelől közelítve viszont annyira kiment a divatból az amúgy korrektül megrajzolt, mutatós részletekkel operáló egyterű formája, hogy új autóként már nem is árulják a franciák, használtként emiatt is jóval olcsóbb a testvérmodell 5008-nál. Hogy pontosan mennyivel? Azonos felszereltséget, motort és futásteljesítményt keresve legalább egy, legfeljebb másfél millió forinttal.

Még hátul is ügyeltek a kidolgozott, látványos részletekre a franciák: olyan ez, mint egy méregdrága, tökéletesen szabott ruha, ami sajnos kiment a divatból

A Használtautó.hu kínálatát felcsapva kiderül, hogy dízel Grand C4 Spacetourerből jóval többet árulnak, mint benzinesből, ehhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy információink szerint jóval többet adtak el a gázolaj-hajtotta erőforrásokból a típusban. Az 1,5 és 2,0 literes HDi-k esetében azonban főként magas, 150 és 200 ezer kilométer közötti óraállásokkal találkozhatunk a fiatal kor ellenére, ám a legolcsóbbakat már 6 millió forint alatt hazavihetjük. Ezen felül érdekes tényező, hogy még jelen vannak a találatok közt a nemrég kifutott modell utolsó szalon- és tesztautó példányai is, amelyek 9 és 12 millió forint közt mozognak felszereltség és motorizáltság függvényében. Egy hasonlóan felszerelt, valamivel többet futott és egy évvel öregebb benzines példányt azonban hirdetnek épp. Ennek a 6,7 milliós vételárát is figyelembe véve már tényleg behatárolható a képeken látható autó értéke is: én 7 és 8 millió között hirdetném meg, ha el akarnám adni. Keveset futott, fiatal autóként nem rossz vétel annyiért, főleg, hogy egy új, teljesen alap 5008 jelenleg ugyanezzel a motorral a 12,6 milliót közelíti, és még várni is kell rá.