Jó a hazai, de a japó Swift sem csalódás, sőt! - Swift 1.2 GL+

Már nem hazai. A mi autónk szlogent a továbbiakban nem ér elsütni a Swiftre. Jó, az elsőre is csupán - meglehetősen - jó marketing fogás volt, mivel csak a gyártása történt nálunk, de azért ezt megjegyeztük, és a gömbölyű Swift akkor is a miénk lesz. Annak már 25 éve, hogy Magyarországon elindult a személyautó gyártás az Opel Astrával, de 1992-ben a Magyar Suzuki Zrt. is megkezdte az autógyártást Esztergomban. Így az új Swifttel egy negyed évszázados évfordulót is ünnepelhetünk. Az ország jó részét kötik érzelmi szálak a Suzukihoz, a másik fele irtózik tőle, pedig korának igencsak modern kisautója volt a második Swift. Ahogy most is az új, ötödik generációs kisautó, a harmadik global Swift meglepően egyben van, ahogy az már a menetpróbán is kiderült, ráadásul nevetségesen könnyű, egyszerű és ennek megfelelően keveset is fogyaszt, ahogy azt egy ilyen apróságtól elvárjuk. Hogy még egyszerűbb legyen a kép, egy közel alapfelszereltségű Swiftet kértünk, a 90 lóerős 1,2 literes Dualjet motorral. Nem idegen, mégis nagyon új. Ez azért lehet, mert arányaiban minimálisan ugyan, de előnyére változott. Ha megnézzük a sziluettet, különösen az előd elé állított fotón, tulajdonképpen nincs különbség, mégis nagyon más az új. Oldalról ebben nagy szerepet játszik, hogy hátsó kilincs normál formában nincs, amolyan alfásan az ablak mögé rejtették. Így már könnyebben fogják meg azokat a vásárlókat is, akiknek nem tetszik és különösebb szükségük nincs is az öt ajtóra. Az újból már csak ötajtós készül, ez egy elegáns és izgalmas megoldás. A formaterv így az első ajtók kilincsénél összpontosulhat, az első és a hátsó domborulat is ide vezeti a szemünket. Az orra lesz új leginkább, a lámpák friss, kevésbé bamba formája és az audisra rajzolt hűtőrács szerintem egész klassz összképet alkot. A fényszórók ráadásul az alap halogén izzósak, a rácsot pedig nem töri meg a ráfutásra figyelmeztető rendszer radarja sem. Van egy olyan sejtésem, hogy ezt az arcot kell szoknunk.
Vidám, de még szürke. Abszolút kellemes jelenség, bár ebben a szürke színben úgy elveszik a tömegben, mint az a bizonyos szamár. Ráadásul kétféle szürke, kétféle piros és egy kék árnyalat van csak terítéken. Jó, van fehér, meg fekete is, és a tető is lehet más színű - fekete, vagy szürke - de az Ignis, vagy a Vitara narancs és világoskék árnyalatai passzolnának hozzá. Bár nekem cukorkazöldben és fehér tetővel adná igazán, hátha még bővítik a kínálatot időközben. A dizájn bent is egész kellemes, tegyük túl magunkat azon, hogy a műanyagok kemények, ridegek, sok helyen sorjásak, ez egy kisautónál szerintem belefér. Ugyanakkor jóval komorabb odabent, mint az Ignis, itt nincsenek színre fújt alkatrészek, vannak viszont kellemes formák és párnázott könyöklő az ajtón, ami már jó pont. Jól mutatnak a középen kerek légbeömlők, nem beszélve az egyszerű, de hatásos, hullámos ellenzővel fedett műszerekről. Az egész csúcspontja igazából a kormány, annyira jó fogású, hogy azt a fotók nem adják át, ráadásul alapáron valami egyszerűbb bőrrel bevont, de legalább nem műanyag. Alul lapított, elég sportos, tekerni könnyű, nagyon szintetikus, kevés a visszajelzés, de legalább nem fordul sokat. És ott a váltógomb is, ennyire finoman kapcsolható szerkezetre nem számítottam, emellett rövid úton is jár, nehéz elhinni, de ez amellett, hogy kényelmes, még élvezhető is. [BANNER type="1"]
Normál, vagy hajtós használat, egyre megy. Az 1,2-es Dualjet motort eddig csak szeretni tudtuk, a régi ismerősben most sem csalódtunk. Az Ignisben is feltűnően csöndes volt, itt még inkább az. Nem túlzás, alapjáraton még bizsergést se érezni odabent, bármelyik körülöttünk álló autó hangját hamarabb halljuk, rezgését hamarabb érezzük. Elképesztő, pedig nincs is túlzottan leszigetelve az utastér, a legapróbb kavicsokat halljuk zörögni a kerékjáratokban és a küszöbökön. A motor csupán 90 lóerős, viszont négyhengeres, ami kellemes karaktert és kulturált járást biztosít, valamint egyenletesen érkező, kellő mennyiségű erőt. A karosszéria össz-vissz 840 kiló, nem nehéz megmozdítani, így könnyedén halad vele a Swift. Ha kipörgetnénk, azt is tűri, 6300 a tiltás, odáig végig húz és él a motor, még a hangja is egész jó. Kímélős normál használat mellett 5 liter alatt, tiporva 5,1 litert fogyasztott, ezt még mindig nehezen tudom hová tenni. Ha kanyarban kicsit megcibáljuk, még a fenekét is riszálja, de mindvégig irányítható. Nagyot lehet vele autózni, a futómű jól tart, nem billen a karosszéria, nagyon stabil, siklik a Swift, úthibákon viszont kijózanít, hogy ez azért mégiscsak egy kisautós futómű, elég egyszerű szerkezet. Egy főnek bőven elég, még kettőnek is, harmadik utasnál már érezni, hogy kezd elfogyni a rugóút és a komfortérzet.
Belső értékekben is jó. Elöl kényelmes, egész jók az ülések, hátul szintén, még a lábtér is vállalható, egyedül a hátsó támlából kinövő - főszerkesztőnk szerint "szemölcs" - fejtámlák lehetnek furák, használati értékük tulajdonképpen nincs. Itt már persze kemény az ajtók könyöklője, de jó esetben itt ritkábban fognak ülni. A csomagtér elég, kisautós mércével a 265 liter egész jó érték, alatta sajnos csak defektjavító szettet találunk, de legalább hely van egy pótkeréknek. Elég szép a Swift kínálata, motorból kettő, az 1,2-eshez fokozatmentes automata, a háromhengereshez normál bolyóműves is kérhető. Van összkerékhajtás és mild hibrid rendszer is, ráadásul mindkét motorhoz, valamint a felszereltség is egészen bőséges. Már alapáron, ami a szükséges 730 ezer forintos kedvezményt levonva 3,150 millió forintot jelent, kapunk elektromos ablakokat előre, manuális klímát és bluetooth kihangosítós rádiós fejegységet is. Mindenképp jobb választásnak tűnik és abszolút megéri tesztautónk GL+ felszereltségének 300 ezer forintos plussza.
Van itt minden, csak... 3,450 millió forint a GL+ felszereltség esetében egészen reálisnak tűnik. A középkonzolon itt már érintőképernyős, navigációs multimédiás fejegységet kapunk, ami egész jól kezelhető. A felület egyszerű, jól működik, valamint a tolatókamera képe is itt jelenik meg, mert az is van. Az apró karosszériára radarok nem kerülnek, a kép viszont elég nagy segítség, bár tolhatták volna csak egy centit kijjebb a kamerát, úgy nem takarna ki a rendszám és annak fészke egy-egy centi hasznos sávot. Ülésfűtés, sötétített ablakok és automata fényszórókapcsolás is van, természetesen LED-es nappali menetfénnyel. A Swift úgy ahogy van, remekül összerakott, tisztességes munka. Az összeszerelésre sehol nem lehet panasz, kisautós mércével mondhatjuk, hogy tökéletes. Vezetni remek és nagyon egyszerű, ahogy mindig is, a motor pedig kiváló és vélhetően még nagyon sokáig ilyen is lesz. Árharcban nyilván esélye sincs a Daciával szemben, a Swift mégis sokkal autószerűbb és nem mellesleg stílusosabb is.