Részeg tengerész – Fiat 500C Riva

Nagy divat lett a múltidézés a 2000-es évek elején a formatervezőknél, és mint tudjuk, nem nyúlt mellé nagyjából senki azzal, hogy a régi klasszikus vonalakkal álmodta meg az új generációt. A BMW a lehető legjobban tette, hogy az új Minit a klasszikus vonalakkal rajzolták meg és dobták piacra 2005-ben, azóta is azt finomítgatják, de mondhatnánk a Mustangot is, ami ugyanekkor szintén eredeti vonalakkal hódította meg az izomautó-rajongók szívét és ugyanúgy azóta is abból tartják fent, de még mindig hatásos. A Fiat 500 is nagy dobás volt 2007-ben, a többiekkel ellentétben viszont azóta nem volt új generáció, csak mindenre ráhúzták a formát, hátha azok is olyan sikeresek lesznek. Sikerült is, meg nem is, közben az 500-asból meg csak különkiadásokkal mutatkoztak, legújabban a Rivával, ami az eddigi legstílusosabb, de ettől még ugyanaz marad.
Az ilyen kis divatautók, mint az 500-as a külsőségek miatt léteznek, a retro pedig mindig divatos lesz, és mi az az olaszoknál, ami még retro, és imádják a gazdagok? Nem a Vespa, ide egy fényűzőbb társ kellett, az új különkiadáshoz pedig a Riva jachtgyártóval gyúrták össze az 500-as stílusát. Vannak olyan kombinációk, amik nagyon nem illenek össze, a hifigyártóval kifőzött kiadások meg már a könyökünkön jönnek ki,

a Fiat Rivával való együttműködése viszont feltűnően jól sikerült.

A Riva kifinomult, klasszikus vonalvezetésű motorcsónakjairól híres, de az igazán gazdagoknak is gyártanak ház méretű jachtokat, az első fából kézzel készült csónakjuk viszont 175 évvel ezelőtt épült, szóval meghatározó a piacon. Az 500 Rivát annak azért nem mondanám, de egy egész jó tisztelgés az olasz hajógyártás előtt, nekünk pedig sosem volt ilyen jó ránézni egyetlen 500-asra sem.
Mindkét karosszériában készül, ám csupán 500 darab lesz belőle, a miénk éppen kabrió. Csak egyféle színű lehet, méghozzá ez a fergetegesen mély sötétkék árnyalat, amit a Riva kínálatából kapott a Fiat, konkrétan az Aquariva motorcsónak színkínálatából van, és még a felniket is ilyenre fényezik - ezek egyébként élőben is olyanok, mint valami ékszerek. Két hajszálvékony vonalon kívül a külső kiegészítők sora Riva feliratokkal és apró mahagóni fabetétekkel folytatódnak, ezekre kézzel festették fel a stilizált 500-as logót. Ennyi – meg egy halom króm – bőven elég ahhoz, hogy messziről feltűnő legyen, nekem is megtetszett, ezét is akartam testközelből látni, és nem is csalódtam, tényleg jó az összkép. Két hibát lehet elkövetni, ami erőszakkal ránt vissza minket a földre és koppanunk akkorát, hogy a szomszéd országban is földrengésként észlelik, az egyik, hogy beszállunk, a másik meg, hogy elindulunk. Jó, utóbbi csak ennél a verziónál fájdalmas, ezért azt még hagyjuk kicsit, lássuk a belsőt.
[BANNER type="1"]
Ahogy a fényezés, úgy a belső kialakítás is különleges és egyedi, már az 500-asok között. A világos bőrhuzat jó kontrasztot alkot a külsővel, a hímzett kárpitot egy szintén 100 évnél idősebb olasz műhely, a Poltrona Frau szállítja. Jól néz ki és az ülésekkel nincs is nagy baj, leszámítva, hogy könnyen koszolódnak, de melyik fehér kárpit nem. Szintén törtfehér a kormány, ami visszataszítóan képes gyűjteni a koszt, de ez egyébként lehet fabetétes karimájú is, amit viszont

minden 500 Riva kap, az az egy darab mahagóni fából kézzel faragott és kézzel festett műszerfalbetét.

Ez is nagyon jól mutat, mint a külső, de azért látni, hogy nem éppen a legjobban sikerült darabokkal díszítik ezeket az autókat, több repedés is megtöri a hullámos lakkozást, de még így is látványos, van ennél nagyobb baj is odabent.
A modell 10 éve alatt az anyaghasználat egyáltalán nem változott, és sajnos az 500, még a Riva belseje sem csúfolható luxusnak a borzalmas minőségű sarokreszelő felületű fekete műanyagelemek miatt. Ez egyszerűen olcsó kivitelezés, nem beszélve a kormány mögötti borzalmasan sorjás fehér váltófülekről. A 7 colos multimédiás fejegység teljesen rendben van, a TomTom navigáció felépítésétől eltekintve, csak álló helyzetben ajánlott babrálni az apró ikonok miatt. A Rivába a Beats szállítja a hifit, és ez az a pont, ami a külső megjelenéshez hasonlóan tökéletes, egyszerűen beleköthetetlen, ahogy szól. Erős a mélyhang, de nem puffogós, mellette szépen szól a magas, ez egy jól összehangolt szett,

a Riva a legszebb fejhallgató címére is bátran pályázhat.

Lassan el kéne indulni vele, mi?
Hát legyen, előkapjuk a gyárilag teljesen bezárhatatlan bicskakulcsot, bedugjuk a helyére és megcsavarjuk. Beröffen a négy henger, a nyolc szelep hideg karattyolását pedig számolgathatjuk egy darabig. 1,2 literes szívómotor, 69 bitang lóerővel. Hát, nem ez illik hozzá a legjobban, az biztos, de gyanítom, hogy elektromosan lehet a legjobb kompromisszum az 500-as. Pont úgy megy, ahogy gondolnánk, nagyjából sehogy. Széllel szemben 95 km/h a vége negyedikben, föl se meri váltani az ötödiket, kipróbáltam, de ideális viszonyok között is küszködve éri el a 130-at. Ezt nálunk a világ legrosszabb váltójával fejelték meg, nem az 5 fokozatú szerkezettel van gond, az biztos jó, és alapból szép fa váltógombot kap, hanem az automatának csúfolt robot rontja meg az életünket, amit a kézi váltóra ültetnek és vált helyettünk.

Minden váltás pont ugyanannyi időbe kerül, mintha kézzel kapcsolnánk,

buta bólogatás az élet egy ilyen szerkezettel. Hagyjuk, nem kell, mert ha nem tudjuk, miért történik ez, akkor csak idegesíteni fog, ha meg tudjuk, mit miért csinál, akkor tudjuk, hogy működik a kézi váltó, tehát jó eséllyel tudunk vezetni, nincs szükség automatára. Ez nem kényelmes. Az 1,2-es szívó fogyasztásban mondjuk nem vészes, igaz, közel 1 liter a különbség aközött, amit kiírt, és amit tankolás szerint fogyasztott. Az előbbi 6,3, utóbbi 7,2, de biztos lehet ennél kedvezőbbet is kihozni belőle, többször autópályáztam vele. A menetkomfort sem a legjobb, a hiányzó tető miatt folyton zörög valami, nagyon kevés a merevítés a karosszériában. Fordulni viszont nagyon jól tud,

a kis tengelytáv miatt virgonc a mozgása,

Tempósabb kanyarban is stabil, nem dől vészesen, jó móka tud lenni. Mind az anyagok, mind a szerkezet, motorizáció tekintetében öregnek tűnik az 500-as már, a Riva mégis stílusos annyira, hogy elkapkodják a tehetősek, csak azért, hogy legyen egy, nézegetni végülis jó. A Riva szép, fenséges befejezése lehetne a szériának, bár nem hinném, hogy egyhamar búcsúznának az 500-astól, hiszen még mindig sikerszériának tekinthető.