Ha alacsony a fogyasztás, már olcsó az autózás?

A rekordokat döntögető üzemanyagárak miatt egyre több emberben merül fel a gondolat, hogy aktuális autóját olyan modellre cserélje le, amellyel olcsóbb az autózás. Az ilyen gondolatmenetek középpontjában szinte kivétel nélkül csak a fogyasztás áll, ami bizonyos szempontból abszolút érthető. Hogy benzines vagy dízel legyen-e a kocsi, azt korábban már elemeztük, ebben a helyzetben most az elsődleges kérdés az éves futásteljesítmény. Számoljuk ki, mennyibe kerül a jelenlegi autó tankolása, és ehhez viszonyítva könnyebben kereshetünk olyan fogyasztású kocsit, amellyel az igényeinkhez mérten spórolhatunk. Igen ám, de sokan úgy vélik, az alacsonyabb üzemanyagköltséggel minden probléma le van tudva, és nem kalkulálnak a további, nem mellesleg komoly összegeket jelentető tételekkel.

Vételár. Legyen szó új vagy használt kocsiról, az autó megvétele csak az első lépés egy hosszú úton, és önmagában a vételár nem mond el sok mindent – például azt sem, milyen értéktartásra számíthatunk. Gondoljuk át, mennyi ideig tervezünk a kocsival, és nézzünk utána, hogy adott év elteltével nagyjából milyen értékvesztéssel számolhatunk a márka, a típus vonatkozásában. Könnyen lehet, hogy a használati időre vetítve az olcsó autó lesz a drága, mert többet bukunk rajta, mint ha egy vételárát tekinteve drágább, de értékét jobban tartó autót választunk.
Fix költségek. Ide sorolandó a kötelező biztosítás, adott esetben a Casco, és az adó. Mint köztudott, a biztosítási díjak megállapításában az autó teljesítménye mellett hangsúlyos szerepet játszik a tulajdonos személye, konkrétan, hogy milyen kockázati tényezővel számol a biztosító. Hiába az azonos márka, típus, évjárat, egy fővárosi, huszonéves fiatal férfi magasabb összegre számíthat, mint egy ötvenes, vidéki hölgy, ettől függetlenül nem elfecsérelt idő, ha autóvásárlás előtt mérlegre tesszük az alapdíjakat. A Cascónál a márkákra is kihat a felmérés, hogy mást ne mondjunk, a lopásveszélyeztetett típusoknál bizony vastagabban fog a ceruza, hiszen nagyobb velük a kockázat. Az adónál, a teljesítmény mellett már számít az autó kora is – minél öregebb a járgány, a sávos besorolás szerint annál kevesebb a sáp.
Karbantartás. Nagyon sokan megfeledkeznek erről a szempontról, mert valamiért csak arra gondolnak, hogy az eddig felsoroltakon kívül többe már nem kerül az autó, a szükséges javításokat pedig „megoldják okosban”. Tessék felébredni. A témakört két csoportra bonthatjuk, kötelező szervizre és eseti karbantartásra. Előbbinél egyszerű dolgunk van, hívjuk fel a szervizeket, és érdeklődjünk, milyen költségvonzata van az adott futásteljesítményekhez igazodó javításoknak. Mit kell cserélni például 30 ezer, 60 ezer, 120 ezer kilométernél (a szervizfüzetben benne vannak a típusra vonatkozó pontos intervallumok), és mennyibe kerülnek az alkatrészek? Ha tudjuk, hogy évente mennyit megyünk, ezzel az összeggel előre számolhatunk. Az eseti karbantartás, a kopás miatti alkatrészcsere, ha napra pontosan nem is, de azért megsaccolható, mennyi ideje van hátra a féknek, a futómű egyes alkatrészeinek, a lengéscsillapítónak, a kuplungnak, a kipufogónak, vagy éppen a gumiabroncsoknak, és manapság az interneten nem jelent problémát utánanézni a pontos áraknak. Higgyék el, megéri tájékozódni, számolni, az előrelátás a zsebünkre megy!
Az autóra kiadott pénzünk tehát nem csupán a fogyasztás kérdése. A probléma sokkal összetettebb, azonban már a körültekintő választással letehető a takarékos használat alapköve. Ha vásárlás előtt állunk, a fentiek alapján érdemes két-három lehetséges alternatívát is kidolgozni, és a legjobb megoldást jelentő autót választani.