Tippek, tanácsadók2012. 03. 03.

Így vernek át a benzinkúton

Ahol nagy pénz forog, ott nagy a csalási lehetőség, így van ez a benzinkúton is. Érdemes védekezni ellene.

Betumeret18 px
⏱️ kb. 5 perc olvasás
Drasztikusan megemelkedtek az elmúlt években az üzemanyagárak, csak a tavalyi évi növekedés 42 forintnyi volt a benzin és még komolyabb mértékű, 72 forintos a gázolaj esetében. A magasabb árakból a benzinkutak és főként a töltőállomások dolgozói alig vagy leginkább sehogy sem profitálnak - hiszen leginkább forgalmuk csökken. A látványosan magas tankolási összegekből - ma már kisautó is elvétve tankolható tele 15 ezer forintból - azonban ők is szívesen részesednének.
Valójában korábban is jellemző volt a tankolásokból való elcsippentés vagy épp a számlázott összegen felüli pénzszerzés. A mintegy 20 autós körében végzett, nyilván kevéssé reprezentatív, de sokat autózók lévén, mégiscsak támpontot jelentő felmérésünk alapján a módszerek a régiek. Alapvetően két támadási, bepróbálkozási lehetőség létezik - amelyek kivédhetők és van persze olyan is, ami ellen gyakorlatilag nem lehet tenni semmit sem.

Alapeset a hibás visszaadás, melynek előnye, hogy a pénztáros önállóan, mindenféle összjáték, egyeztetés nélkül tudja kivitelezni. A lényeg a vevő türelmetlenné tétele, annak elérése, hogy kevéssé figyeljen a fizetéskor visszajáró összegre. A labda feldobásának számít, ha a kuncsaft eleve telefonál, esetleg újságot olvas, vagy épp csak beszélget valakivel. Gyanakvásra ad okot, ha a pénztár belassul, hiába nincs előttünk senki, lassan kerülünk sorra. Ilyenkor a pult túloldalán szívesen színlelnek pénzszámolgatást, papírtöltögetést, mintha nagyon el lennének foglalva. Ezt rendszerint olyan meggyőződéssel tudják tenni, hogy még a fizetési szándék jelzésére is nehezen szakadnak ki abból. Szándékosan, hiszen a cél az, hogy lehetőség szerint sor torlódjon fel az üzletben, amikor a kuncsaft már sietne, hátulról is nyomják, vélhetően nem fogja fillérre átszámolni a visszajárót. Hogy utóbbi még nehezebb legyen, az időtényezőn kívül mással is szeretnek nehezíteni a kasszások. Például a szándékos ügyetlenkedés időhúzásra és a normális vásárlási menetből kizökkentésre egyaránt kiváló.

Kevéssé érthető, de egy mai tankoláskor legtöbbször bevetendő 20 ezer forintos címletre elképesztően nagy összegként tudnak nézni - amiből nehéz visszaadni. Jellemzően ilyenkor hosszas számolgatás következik, majd a lehető legapróbb címletekben jön a visszajáró - kilóra nagyjából megvan, de a sorra fittyet hányva fillérre is érdemes a pulton végigszámolni, hogy az összeg rendben van-e, ugyanis reklamáció a pénztártól való távozás után nincs, ott viszont még zavartan vagy épp a csalás gyanúját felháborodottan visszautasítva szokták korrigálni az összeget. Még nyerőbb a helyzet, ha 10 vagy esetleg 5 ezer forint alatti tankolásról van szó, s 10 vagy 20 ezressel fizetve megadatik a lehetőség a címletek „összekeverésére”. Védekezés: a pénzt átadva hangosan mondani kell, hogy milyen címletet tettünk a pultra, pl. „Tízezret adtam!”, a visszajáró kapcsán pedig ugyebár a számolás. A visszaadási csalás lehetőségét kizáró módszer pedig a bankkártyás fizetés, ami így különösképpen kényelmessé teszi a vásárlást.

Csalási lehetőségek természetesen bankkártyával fizetve is maradnak. Ritka, de a benzinkúton sem kizárható lehetőség, hogy a kártyát megpróbálják lemásolni – nem szabad hagyni, hogy bankkártyánkat olyan helyre (pult mögé, alá) tegyék, ahol nem látjuk, s akár egy „speciális” olvasóba tehetik. Tankolás után érdemes megjegyezni a konkrét összeget, hogy mennyiért töltöttünk autónkba – ugyanis a számlázási rendszerbe nyúlással vagy az újratöltési időkorláton belüli kannába töltéssel rövidíthetnek meg a kutasok. Kártyás fizetés kapcsán tehát nincs más teendő, mint a beütött összeg és a kártya felügyelete – e téren magyarán nincs benzinkút-specifikus teendője a vásárlónak. [BANNER type="1"]
A tankolás/tankoltatás kapcsán azonban igen, az „Ötezerért kérek!” jellegű óhajok keringőre felhívásnak számítanak a kutasok részére. Mutogatás, fülhúzogatás vagy akár egy adott (nyilván az említettnél alacsonyabb) összegért töltés is kódolt üzenet lehet a kútoszlop kezelője és a pénztáros között. Még az sem kizárt, hogy a kuncsaft számlát kap a tankolni kívánt összegről. Ha élnek a kutasok e módszerrel, jellemzően az áhított összeg háromnegyedét töltik a tankba, hogy ne legyen nagyon feltűnő a csalás – azért persze egyértelmű. Megtörtént eset például, hogy 4000 helyett csak 3000 forintért csorgatott egy töltőállomás dolgozója, a számlán pedig 4000 szerepelt. Volt szemtanú és pech a kutas számára. Fapados módszer a kannába töltés – nem kevéssé feltűnő, így forgalmas kúton nehezen megjátszható, de nyilván még ma sem ment ki teljesen a divatból. Megoldás: ha nem magunk töltjük az autót, nézzük végig, hogy belemegy-e az összeg, nyilván kényelmetlen lehet őrmesterként a kocsi mellett állni, de akár telefont nyomkodva, üzenetet olvasva, vagy bármilyen, akár színlelt elfoglaltsággal érdemes a tankolás idejére ottmaradni.
Létezik persze olyan csalás is, ami ellen a legfelkészültebb autós sem tud mit tenni, ez pedig nem más, mint az üzemanyag minőségével való csalás, esetleg annak vizezése. Ez nem csak az adott pénzért kapott kevesebb energiatartalom miatt lehet károsítás, a motorban, leginkább annak befecskendező-rendszerében is kárt tehet. Nem lehet mást tenni, mint megbízható vagy leginkább annak tűnő helyen tankolni és reménykedni.
Nyilván nem mentség a dolgozók csalására, de név nélkül nyilatkozó volt töltőállomási dolgozók szerint a túlszámlázás, alultöltés a rendszerbe van programozva, azt nem egyszer a töltőállomások üzemeltetői sarkallják. Az üzletből ellopott árukat valahogy vissza kell „termelni”, s a kezelőknek is élni kell valamiből. Legyen résen mindenki, a fenti, vastaggal kiemelt fogások segítenek, hogy ne a mi zsebünkből tegyék.