Így vernek át a benzinkúton
Ahol nagy pénz forog, ott nagy a csalási lehetőség, így van ez a benzinkúton is. Érdemes védekezni ellene.
Minél szokatlanabb helyzetbe kerülünk a benzinkúton, annál könnyebben leszünk áldozatok. A tankolás és annak fizetése komoly koncentrációt igényel
Valójában korábban is jellemző volt a tankolásokból való elcsippentés vagy épp a számlázott összegen felüli pénzszerzés. A mintegy 20 autós körében végzett, nyilván kevéssé reprezentatív, de sokat autózók lévén, mégiscsak támpontot jelentő felmérésünk alapján a módszerek a régiek. Alapvetően két támadási, bepróbálkozási lehetőség létezik - amelyek kivédhetők és van persze olyan is, ami ellen gyakorlatilag nem lehet tenni semmit sem.
Szívesen éreztetik ijesztően nagynak a húszezer forintos bankjegyet a kutasok, amiből nehezen adnak vissza. Valójában szeretik, hiszen a legnagyobb pénz, kisebb összegért tankolva remek lehetőség a hibás visszaadásra. Ki tudna egyébként ma kisebb összegért teletankolni?
Alapeset a hibás visszaadás, melynek előnye, hogy a pénztáros önállóan, mindenféle összjáték, egyeztetés nélkül tudja kivitelezni. A lényeg a vevő türelmetlenné tétele, annak elérése, hogy kevéssé figyeljen a fizetéskor visszajáró összegre. A labda feldobásának számít, ha a kuncsaft eleve telefonál, esetleg újságot olvas, vagy épp csak beszélget valakivel. Gyanakvásra ad okot, ha a pénztár belassul, hiába nincs előttünk senki, lassan kerülünk sorra. Ilyenkor a pult túloldalán szívesen színlelnek pénzszámolgatást, papírtöltögetést, mintha nagyon el lennének foglalva. Ezt rendszerint olyan meggyőződéssel tudják tenni, hogy még a fizetési szándék jelzésére is nehezen szakadnak ki abból. Szándékosan, hiszen a cél az, hogy lehetőség szerint sor torlódjon fel az üzletben, amikor a kuncsaft már sietne, hátulról is nyomják, vélhetően nem fogja fillérre átszámolni a visszajárót. Hogy utóbbi még nehezebb legyen, az időtényezőn kívül mással is szeretnek nehezíteni a kasszások. Például a szándékos ügyetlenkedés időhúzásra és a normális vásárlási menetből kizökkentésre egyaránt kiváló.
Jelentősen apasztja a trükközések lehetőségét a bankkártyás fizetés, ám így is marad figyelnivaló
Kevéssé érthető, de egy mai tankoláskor legtöbbször bevetendő 20 ezer forintos címletre elképesztően nagy összegként tudnak nézni - amiből nehéz visszaadni. Jellemzően ilyenkor hosszas számolgatás következik, majd a lehető legapróbb címletekben jön a visszajáró - kilóra nagyjából megvan, de a sorra fittyet hányva fillérre is érdemes a pulton végigszámolni, hogy az összeg rendben van-e, ugyanis reklamáció a pénztártól való távozás után nincs, ott viszont még zavartan vagy épp a csalás gyanúját felháborodottan visszautasítva szokták korrigálni az összeget. Még nyerőbb a helyzet, ha 10 vagy esetleg 5 ezer forint alatti tankolásról van szó, s 10 vagy 20 ezressel fizetve megadatik a lehetőség a címletek „összekeverésére”. Védekezés: a pénzt átadva hangosan mondani kell, hogy milyen címletet tettünk a pultra, pl. „Tízezret adtam!”, a visszajáró kapcsán pedig ugyebár a számolás. A visszaadási csalás lehetőségét kizáró módszer pedig a bankkártyás fizetés, ami így különösképpen kényelmessé teszi a vásárlást.
Nem mindegy, mennyi folyik ki a töltőpisztolyon keresztül, és az sem mindegy, hogy hová - ha nem magunk tankolunk, akkor sem érdemes magára hagyni az autót és a kutast
Csalási lehetőségek természetesen bankkártyával fizetve is maradnak. Ritka, de a benzinkúton sem kizárható lehetőség, hogy a kártyát megpróbálják lemásolni – nem szabad hagyni, hogy bankkártyánkat olyan helyre (pult mögé, alá) tegyék, ahol nem látjuk, s akár egy „speciális” olvasóba tehetik. Tankolás után érdemes megjegyezni a konkrét összeget, hogy mennyiért töltöttünk autónkba – ugyanis a számlázási rendszerbe nyúlással vagy az újratöltési időkorláton belüli kannába töltéssel rövidíthetnek meg a kutasok. Kártyás fizetés kapcsán tehát nincs más teendő, mint a beütött összeg és a kártya felügyelete – e téren magyarán nincs benzinkút-specifikus teendője a vásárlónak. [BANNER type="1"]
A tankolás/tankoltatás kapcsán azonban igen, az „Ötezerért kérek!” jellegű óhajok keringőre felhívásnak számítanak a kutasok részére. Mutogatás, fülhúzogatás vagy akár egy adott (nyilván az említettnél alacsonyabb) összegért töltés is kódolt üzenet lehet a kútoszlop kezelője és a pénztáros között. Még az sem kizárt, hogy a kuncsaft számlát kap a tankolni kívánt összegről. Ha élnek a kutasok e módszerrel, jellemzően az áhított összeg háromnegyedét töltik a tankba, hogy ne legyen nagyon feltűnő a csalás – azért persze egyértelmű. Megtörtént eset például, hogy 4000 helyett csak 3000 forintért csorgatott egy töltőállomás dolgozója, a számlán pedig 4000 szerepelt. Volt szemtanú és pech a kutas számára. Fapados módszer a kannába töltés – nem kevéssé feltűnő, így forgalmas kúton nehezen megjátszható, de nyilván még ma sem ment ki teljesen a divatból. Megoldás: ha nem magunk töltjük az autót, nézzük végig, hogy belemegy-e az összeg, nyilván kényelmetlen lehet őrmesterként a kocsi mellett állni, de akár telefont nyomkodva, üzenetet olvasva, vagy bármilyen, akár színlelt elfoglaltsággal érdemes a tankolás idejére ottmaradni.
Jellemzően csillagászati áron mérik a kenőanyagokat a töltőállomások. Csak végszükség esetén érdemes ott vételezni, figyelni kell, hogy felbontásmentes flakont kapjunk és az, illetve annak tartalma teljes mértékben a miénk legyen. Ha nem kell az egészet a motorba önteni, visszazárás és zacskóba csomagolás után vigyük magunkkal!
Nyilván nem mentség a dolgozók csalására, de név nélkül nyilatkozó volt töltőállomási dolgozók szerint a túlszámlázás, alultöltés a rendszerbe van programozva, azt nem egyszer a töltőállomások üzemeltetői sarkallják. Az üzletből ellopott árukat valahogy vissza kell „termelni”, s a kezelőknek is élni kell valamiből. Legyen résen mindenki, a fenti, vastaggal kiemelt fogások segítenek, hogy ne a mi zsebünkből tegyék.