Az autósok és kerékpárosok harmonikus együttélése kevés feltételen múlik, ha mindenki betartja a rá vonatkozókat. Például figyel a másikra mindig, mindenhol, a veszélyes helyeken meg különösen.
A bringás-autós ellentét nehezen feloldható: mindkét csoport az utakat használja, és mindkettő úgy gondolja, hogy a másik nélkül sokkal egyszerűbb, kényelmesebb, jobb lenne helyzete, amit még bonyolultabbá tesz a kerékpárosok extrém sérülékenysége és olykor extrém önérzete az autók olykor extrém nemtörődömségével szemben. Íme hat-hat tipp mindkét oldalnak, amik betartásával mindenki jobban érezheti maga és a mások közlekedését.
Egyméteres szabály
Az Egyesült Államokban több államban 3 lábban határozzák meg a biztonságos előzési oldaltávolságot. Ez nekünk is elfogadható, 80-100 cm már megfelelő távolság a biztonságos kikerüléshez. A túl közeli előzés veszélyes, hiszen ha a bringás csak egy egész picit sodródik balra miközben kerülik – szél, nyomvályú, csatornafedél kerülés, vagy véletlen kormánymozdulat miatt – máris könnyen lehet belőle gázolás. Az ügy érdekében még Kalifornia izmos osztrák ex-kormányzója, Arnold Schwarzenegger is síkra szállt hivatali idejében, amikor előírta az önkormányzatoknak és a közlekedésfejlesztési hivataloknak, hogy az utak tervezése során vegyék figyelembe, hogy mindenki – kerékpáros, autós – egymás mellett is kényelmesen elférjen a sávokban.
Lassan és megfelelő oldaltartással kerüljük a kerékpárosokat
A lassú előzés életeket menthet
Egy brit tanulmány szerint – jól kezdődik – az 50 km/h-val elgázolt bringás nyolcszor akkora eséllyel veszti életét, mint akit csak 30 km/h-val csapnak el. Így aztán logikus következtetés, hogy a megelőzött bringásnak jóval jobbak a túlélési esélyei, ha az autó az általánosan elfogadott 15-20 km/h-s sebességkülönbséggel, nem pedig mellette elszáguldva kerüli meg. Egy 25 km/h-val haladó bringást bőven elegendő 40 km/h körül megkerülni, a rizikós egymás mellett haladós rész így sem tart fél másodpercnél több ideig. Ha azon kapjuk magunkat, hogy padlógázzal próbáljuk kikerülni a bringást, mert valaki jön szemből, az a legjobb jele annak, hogy már nem akkor kellene elkezdeni a manővert.
Mutassunk példát a többi autósnak
Az előttünk haladó kerékpárost kerüljük korai irányjelzéssel, nagy ívben, majd a visszapillantóban figyeljük, hogy cselekszik a mögöttünk jövő. Azt fogjuk látni, hogy a jó példa ragadós, ha türelmesen, legalább egy méteres távolságot hagyva kerüljük a kétkerekűt, akkor a mögöttünk érkező is követi az általunk kijelölt vonalat, és ő is biztonságos oldaltávolsággal halad el a bringás mellett.
[BANNER type="1"]
Le a telefonnal!
Menet közben kézben tartott mobiltelefonon beszélni, SMS-t írni ugye szigorúan tilos. Ezzel mindenki tisztában van, s reméljük, hogy az a maroknyi renitens, akiket elvétve-elszórva látunk a forgalomban fülre szorított telefonnal, mind automata váltós kocsit vezet. Persze ilyenkor is szabályt szegnek, de vezetéstechnikai szempontból ott még úgy ahogy kimagyarázható az egykezes kormányzás.
Pedig a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem pszichológusai végeztek egy kísérletet, melyben a szimulátort vezető alanyoknak kérdéseket tettek fel menet közben. A sofőrök összevissza kacsáztak sávjukban, az agytevékenységeiket feltérképező MRI pedig a vezetésért felelős terület, a fali lebeny aktivitásának 37%-os visszaesését mutatta. Ez egyértelműen mutatja, hogy a telefonálás kétszeres kockázatot jelent, hiszen míg a kézben tartott készülékkel fizikailag akadályozzuk magunkat a vezetésben, addig a beszélgetés a vezetésre fordítandó koncentráció több mint harmadának elvesztéséért felelős. Még egy érdekes ellenérv a vezetés közbeni telefonálás ellen.
Kikerülés: egy másodperc, két másodperc!
Ha azonos sebességgel két másodperccel maradunk le az előttünk haladótól, akkor bőven van időnk reagálni: van 75 századmásodpercünk észlelni a szituációt, további 75 a megfelelő cselekvés kiválasztására, a maradék fél másodperc pedig valószínűleg elegendő lesz a megállásra. Ha olyan helyzet adódik, ahol kényelmesen, szembejövő forgalom veszélyeztetése nélkül nem tudjuk megvalósítani az egy méteres térközzel történő kerülést, akkor adjunk ennyi időt a bringásnak is, ne másszunk a nyakába. Ő egy szabad szemmel nem is látható folton is eleshet, kaphat durrdefektet vagy történhet bármi, ami kibillenti egyensúlyából, a másfél tonnás autótól pedig egy kis lökés is végzetes lehet számára. Türelem: lassan, egy méteres oldaltávolságot tartva kerüljük meg a bringást, úgy, hogy a szembejövő forgalmat sem akadályozzuk.
Veszélyzónák
Az autós-bringás balesetek zöme kereszteződésekben történik. Kis ívű jobbra kanyarodásnál mindenképp nézzünk bele a tükrökbe a mellettünk, mögöttünk érkező, s egyenesen továbbhaladni kívánó kerékpárosok érdekében. Apró fej- és szemmozdulatok a barátságosabb közlekedés érdekében.
Sokat segít, ha sikerül elkapni a sofőrök pillantását, a konok előrenézésből is lehet következtetni
Azért a bringások sem fehér bárányok, csak sérülékenyebbek. Nézzük, mit tehetnek ők, hogy megvédjék magukat, s önmaguknak is megkönnyítsék az autóforgalomba való simább betagozódást.
1 - Tekerés, alkohol
Ne igyunk alkoholt, ha bringázunk! Akkor se, ha csak a sarokig vezet az út. Az Egyesült Államokban 2006-ban halálra gázolt bringások közel egynegyedénél 8 ezrelék feletti véralkoholszintet mutattak ki. Ostoba ötlet, veszélyes, felesleges. Ezen nincs mit szajkózni.
2 - Libasor
Forgalmas úton, autók között szépen egymás mögött kell menni, a KRESZ is ezt mondja – az úttest jobb széléshez húzódva kell közlekedni – meg így is illik, akkor az autók is el tudnak mellettünk haladni, nem lesz dudálás, leszorítás.
3 - Védelem
Ez fájni fog, de a jogalkotóknak talán érdemes lenne elgondolkodniuk kötelezővé tételén: sisak! A legrosszabb sérülések a fejsérülések. Egy-két törött végtaggal még el lehet lenni, de az agyi vérellátás akadozása, duzzanatok, törött koponya a súlyosabb kategóriába esnek, az elgázolt bringást pedig akkora erőhatás éri, hogy általában nincs ideje külön a fejét védeni. Még kevésbé, ha még ittas is. Szóval legalább sisak legyen a fejen, vagy legalább legyen a nyakán egy Hövding.
4 - Szemkontaktus
Fixírozzuk a sofőrt, alakítsunk ki vele szemkontaktust, lássa, tudja, hogy ott vagyunk, létezünk. A profi országúti bringás, David Zabriskie úgy fogalmazott, hogy a szemkontaktus arra is jó, hogy az autós rájöjjön, hogy nem csak egy guruló akadály van előtte az úton, hanem élő emberi lény.
5 - Karjelzések
Menet közben jelezzük karral, hogy merre tartunk, tartanánk. Ha bizonytalanságot okoz az egykezes kormányzás, akkor gyakoroljuk üres parkolóban, de fontos, hogy az autósokkal tudassuk szándékainkat. Biccentésekkel, fejmozdulatokkal is lehet kommunikálni a sofőrökkel, a lényeg az, hogy kölcsönösen érzékeljük egymás létezését, jelenlétét, és hogy ki mire készül a továbbiakban.
6 - Szabálykövetés Ha elvárjuk az autósoktól, hogy tiszteljék a bringások jogait, akkor be kell épülni a rendszerbe. Ismerjük a szabályokat, alkalmazzuk őket következetesen és figyelmesen, ezzel kivívhatjuk a sofőrök tiszteletét, és elérhetjük, hogy odafigyeljenek ránk. Persze nem mindegyik, de bringás oldalról is sokat kell tenni annak érdekében, hogy teljesen eltűnjön az helyenként túlfújt és elnagyzolt, időnként viszont még mindig fel-feltűnő kétkerekű-négykerekű szembenállás.