Márkaszervizek kontra sufniműhely - jó így nekünk?

Az Autós Nagykoalíció e havi ülésén a legális autójavítók előnyeiről, a feketék hátrányairól folyt a szakmai csevely. A mostani konferenciabeszélgetés témája abból indult ki, hogy az általános cél, hogy az autóvezetők és utasaik minden nap épségben érjenek haza, amit a koalíció vezetője, Knezsik István négy alapfeltétel együttes teljesülésére vezetett vissza:

1. A jármű műszaki állapota, amiért a tulajdonos, vagy az üzembentartó felel.
   
2. A gumik állapota, évszaknak megfelelősége, amiért szintén a tulajdonos, vagy az üzembentartó felel.
   
3. A vezető vezetési tudása, rutinja. (ezért a vezető felel - a szerk.)
   
4. A szerencse.

[BANNER type="1"]

Az ez alkalommal az első pontra koncentráló összejövetel vitaindító előadását Dr. Nagyszokolyai Iván, a Gépjármű Vizsgálóállomások Országos Egyesülete elnöke tartotta Az autófenntartás mai és belátható közeljövőjének problémái az autótulajdonos és a javító szakma szemszögéből címmel.
A prezentáció kitért a hazai autójavítók helyzetére, és központi megállapítása volt, hogy hazánkban aránytalanul magas a sufniszerű szerelést végzők aránya, és rendkívül alacsony a márkaszervizt elsődleges javítási pontnak tekintők száma. Ez különösen az autók folyamatos fejlesztéseinek tükrében aggályos, hiszen a szenzorokkal, radarokkal, kamerákkal, vagy épp hibrid hajtással felvértezett járgányok javítása sok esetben jóval nagyobb alkatrész- és információigénnyel történik, mint a teljesen mechanikus korszakban, amikor elég volt, ha a szaki tudta, hogy hova kell ütni a kalapáccsal.

Míg nálunk egy márkaszervizre tíz független jut, a németországi javítóműhelyek 62%-a valamilyen márka hivatalos képviselője. Magyarországon továbbra is él a meggyőződés, hogy ami hivatalos az drága, ezért legtöbben szívesebben járnak az okosba' intézett alkatrészárakat, kedvezőbb óradíjakat, ÁFA-mentes végösszeget kínáló kicsikhez. Az már kevesebbekben merül fel, hogy ezzel elvágják magukat a garanciától, kockáztatnak a beszerelt alkatrész minőségével kapcsolatban, és a számlát illetve munkalapot nem adó szerelőt még felelősségre sem lehet vonni munkájának esetleges kontársága miatt.
Ugyanakkor a márkaszervizek sem mindenhatók, több olyan részterület van, amikkel külföldön is kisebb, de munkájukat irányelvek, előírások, és nem utolsósorban komoly ellenőrzés alatt végző speciális műhelyek foglalkoznak. Példa gyanánt a dízel részecskeszűrőket, automata váltókat javító, illetve az autóelektronikával foglalkozó kisebb szerelőket említette az előadó. Tehát a kicsik számára is van lehetőség, de azt be kell látni, hogy az általános, márkafüggetlen, mindenféle javítást valóban szakszerűen végző szervizek ideje lejáróban van.
A vitaindító után a koalíció többi tagjának képviselői szólaltak fel, felmerült az ellenőrzés hiányának problematikája, miszerint nincs elsőfokú iparhatóság, melynek az autójavítók ellenőrzése lenne a feladata. Ennek köszönhető az is, hogy Magyarországon körülbelül félmillió autó közlekedik műszaki vizsga nélkül, és ennél sokkal nagyobb a vizsgán ugyan áttolt, alapvető műszaki feltételeket mégsem teljesítő autók száma. Mindezt mások is a hatékony kormányzati ellenőrzés hiányára vezették vissza, hozzátéve, hogy alapvetően a jármű tulajdonosa, illetve üzembentartója felel annak közlekedésre alkalmas állapotáért.
Ennek megfelelően a problémát két oldalról kell kezelni. Egyfelől szükséges az autósok meggyőzése arról, hogy autójukat ne muszájból, a közelgő vizsgaidőpont miatt tartassák karban, hanem azért, mert ezzel szavatolhatják saját, családjuk és közlekedőtársaik biztonságát. Döntéshozói oldalról pedig létre kell hozni egy csúcsszervet, mely meghatározza a legális autójavítás feltételeit, ezen túl pedig ellenőrzi azok meglétét, ha pedig szükséges, szankciók bevezetésével kényszeríti a szerelőket arra, hogy a kor követelményeinek megfelelő színvonalon végezzék munkájukat. Az sem tartható állapot, hogy a nappal hivatalos munkát végző szerelők szabadidejükben is folytatják tevékenységüket, csak épp a szerviz nyújtotta háttérszolgáltatások biztosítása nélkül.
A probléma megoldása minden közlekedő érdeke, hiszen a közlekedés milyenségét - a vezetői tudáson túl - alapvetően meghatározza a gépi résztvevők, azaz az autók műszaki állapota. Ez pedig nagyban függ attól, hogy ki, hol, s milyen eszközökkel végzi az autó karbantartását, de amíg nincs egységes ellenőrzés, addig arra sincs garancia, hogy mindenhol ugyanabban a minőségben javítják a hibákat. Mi, sofőrök tehát igyekezzünk jó minőségű alkatrészekkel, megbízható, ellenőrizhető munkát végző szervizekbe vinni autóinkat, s reménykedjünk abban, hogy hamarosan kialakításra kerül egy olyan rendszer, amely automatikusan kiszorítja a kókányolást, gányolást végző szerelőket.