A dízelbotrány sajnálatos áldozata
Másfél hetet, közel ezer kilométert töltöttünk együtt a Renault Megane GrandCoupé legjózanabb verziójával, aztán a teszt végére kiderült, már nem lehet kapni.
A Megane orra a szedán, bocsánat, GrandCoupé karosszériával is jól mutat. Az 1.5 dCi finomításaival ma is meglepően finom és takarékos gép
Kicsit olyan érzés, hogy a fagyi visszanyal. Ugyanis bár a valós üzemben is döbbenetesen takarékos és kényelmes az EDC, azaz duplakuplungos automata váltós és 1.5 dCi motoros Renault Megane GrandCoupé, mivel nem teljesíti az idén szeptembertől már kötelező Euro 6d-TEMP emissziós normát, ez is egy olyan tesztautó, amit úgy adtunk vissza, hogy már sajnos nem rendelhető. Nagyon csüggedni nem kell, ugyanis az év végén AdBlue adalékos katalizátorral és 115 lóerőre növelt teljesítménnyel visszatér majd, s ha ez nem lenne elég: bő egy év múlva érkezik egy teljesen új, 150 lóerős, 1,7 literes dCi, ami csakis EDC váltóval lesz kapható.[BANNER type="1"]
Több mint 4,6 méter a hossz, több mint 2,7 méteres a tengelytáv − a néhány éves középkategóriások szintjén jár a kompakt alapokra épülő GrandCoupé
Utóbbiak nyilván még jobban fognak passzolni ahhoz, amit a Megane GrandCoupé ad. Bár alapvetően "csak" egy nyújtott tengelytávolságú, hosszított Megane (2,71 méteres tengelytávjával a Megane Grandtour kombival egyező), de mégis van benne egy kis nagyság. Ugyanúgy egy kicsikét túlnyúlik a klasszikus középkategórián, mint a Skoda Octavia. Mindezt úgy, hogy a forma harmonikus, már-már kecses, a csomagtér pedig eléggé bajnok: 550 literes. Támladöntéssel pedig egészen 987 literig bővíthető.
Ismerős műszerfal, megszokást igénylő, de funkcionálisan nem rossz érintőpaneles középkonzollal, akár head-up display-jel, kényelmes ülésekkel és hajszálnyit vágott aljú kormánykerékkel (A fotón termékmegjelenítés látható)
Hangsúlyosan két személyre formázott a második sor, légbeömlő oda is jutott, a lábhely elég nagy, elöl kifejezetten kényelmesek az ülések, az ülések közötti és az ajtókon lévő LED fény színe egyaránt hangolható
Tágas az utastér is, s bár az anyagválasztás vegyes, ami azt jelenti, hogy a felsőbb régiókban elég jó, lejjebb olcsó hatású, kemény műanyagokat találunk, az összkép a hangolható LED hangulatfénnyel és a szintén személyre szabható digitális műszerblokkal megadja a "finom" érzést. A tablet-szerű, csempés elrendezésű (és szintén variálható) középső kijelző persze megszokást igénylő, és még magyarázhatatlan dolgok is előfordultak: a stop-startos újraindítások után a rádió mindig felhangosodott.
Alaphelyzetben is nagy, elektromosan is felpattintható, de csak kézzel zárható ajtón keresztül pakolható a szedán csomagtartója. Az szűk nyílás ennél a formánál alap, örüljünk, hogy a zsanérok nem a hasznos térbe fordulók!
A kormányrásegítés, a motor- és váltóvezérlés, de még a klíma és a "motorhang" személyre szabhatóságát kínáló Multi Sense rendszer elsőre fölöslegesnek tűnhet, de az is védhető: mindenkinek más a "normális" beállítás. Igaz, a kormányzásnál sosem lesz elég visszajelzés, mindegyik módban meglehetősen szintetikus, s az úthibákat sem a legjobban szűrő futómű se lesz sportos attól, hogy az autót olyan módba állítjuk. A hajtáslánc viszont nem szorul védelemre: az 1.5 dCi zaj- és rezgésszigetelése elég finom, a 110 lóerős, 250 Nm nyomatékú, egyenletesen húzó motorról sokat mond, hogy a Mercedes A-osztályba, CLA-ba is belekerül, a váltó pedig bár csak 6 fokozatú és nem is túl gyors, ahhoz pont elég jó, hogy kényelmessé tegye a vezetést. Még az akár álló helyzetre fékezésre képes távolságtartós tempomat is elég jól együttműködik vele, áttételezéséről pedig nem kell egyéb infó, mint az, hogy az autópályás 130 km/órás tempó 2600/perc fordulattal futható, s a fogyasztás (sík úton) még ott is 5 liter alatti.
110 lóerő, 250 Nm, a valóságban is 5 liter alatti vegyes fogyasztás és 12,5 másodperces 100-ra gyorsulás, valamint 190 km/órás végsebesség jellemzi az EDC váltóval már sajnos nem kapható 1.5 dCi-t
Igazából utóbbi, a fogyasztás a legfőbb ütőkártya a tesztautó esetén, döbbenetes módon városban (légkondicionálással, normál vezetéssel) is képes 5 liter alatt fogyasztani, országúton 4 liter alatt kortyol. A tesztidőszak első felét 4,5 literes átlaggal abszolváltam, aztán volt sok 130-as autópályázás és városi üzem, így lett a végére 4,7 l/100 km a tesztátlag. Ez olyannyira kedvező, hogy minden apró ügyetlenséget (ilyen például az említett stop-startos rádióhangosodás, vagy a kihangosító lassúsága). Összességében viszont eléggé szerethető a "belépő dízeles" Megane GrandCoupé. Vannak továbbá olyan finomságok is, mint a beltéri LED-fény (aminek színe variálható), a zsebből való ajtónyitás, a csomagtér esetében láblendítésre is, vagy a head-up display és az adaptív LED fényszóró, netán a kormánykerék fűthetősége.
Hátul is van menetfény, a forma kecses, a parkolásban nem csak kamera, jól működő parkolóasszisztens is segíthet
Ahogyan az a legtöbb esetben lenni szokott, a tesztautó is a Megane GrandCoupé is az áránál vérzik el, olyanja ugyanis már nincs, ahogyan a cikk elején említettem, lekerült a Renault árlistájáról. Pedig amúgy nem is volt drága, az Intens (tehát legjobb) felszereltségű tesztautó listaára 6 949 000 forint volt még néhánya hónappal ezelőtt, amivel konkurenseihez mérten jónak számított. Ebbe az autóba még 1,23 millió forint értékben kerültek extrák, távolságtartós tempomat, LED fényszóró és head-up display, vagy például nagyméretű tetőablak ugyanis a gazdag alapellátmányt adó Renault-nál is csak felárért van. Ha valakinek csak a takarékos üzem és egy kellemes utazóautó kell, keresse nyugodtan kézi váltóval az 1.5 dCi motoros Megane GrandCoupét, aki viszont az automataváltós kényelemre vágyik, várjon egy kicsit, az említett tisztább üzemű és izmosított verzióra.
