Alig fogyaszt, mégis viszi a családot - Renault Scénic teszt

Az aktuális, harmadik generációjával 2009-ben megjelent Renault Scénic továbbra is tartja az Európa - és jelenleg egyben Magyarország - legnépszerűbb egyterűje címet, amit az 1996-ban kategória-alapítóként megjelent, az 1997-es Év Autójának választott őse megalapozott számára. Az idén hároméves sorozat tavaly év végén kapta meg első komolyabb frissítését, addig csak kisebb módosításokat, új felszereltségeket és nem utolsósorban - még tavaly nyáron - friss dízelmotort kapott. Ezúttal egy rövidebb hosszúságú, ötüléses, fehér tesztautót próbáltunk - még motorjával is hasonló a tavaly nyáron nálunk vendégeskedettel, ám míg az csaknem alapverzió volt, ez most a széria újdonságait bemutatva a kínálat csúcsáról érkezett. A LED-es menetfény majdnem mindegyik friss Scénicre felkerül, a gazdag ellátmányú Privilége verzióban pedig szerepel a facelift legfőbb újdonsága, a sávelhagyásra figyelmeztető, nem csak a fényszórót, a reflektort is automatikusan kapcsoló Visio System kamerarendszer is.
A továbbra is tágas utastérben néhány friss kárpitelem, immár műszerfali USB-csatlakozós audiorendszer mutatja, hogy megújult a sorozat. A korábbi Scénic-vásárlóknak talán feltűnnek ezen változások is, a lényeg - amit a vevők zöme értékelni fog - azonban a sorozat korábbi kvalitásai: egészen kompakt méreten, nem egész 4,35 méter hosszon és 1,85 m szélességen - a jelentős, 2,7 méteres tengelytávnak is köszönhetően - óriási belterű a Scénic. A térbőség okaként nem csak a nagy tengelytáv, az átlagosnál rövidebb ülőlapok is említhetők. Az üléseknek ráadásul oldaltartásuk sincs sok - mégis kényelmesek. Elöl amúgy méretesebbek a székek, az utasoldali támlája síkba dönthető, hátul pedig a három különálló szék érdekessége, hogy mindhárom Isofix-csatlakozós, s a Scénic valóban olyan ötüléses autó, amiben tényleg lehet öten utazni. Akár három gyerekülés is kényelmesen, biztonságosan egymás mellé tehető, de a sík (ráadásul rekeszeket is adó) padlónak köszönhetően felnőttek is elférnek hátul egymás mellett. [BANNER type="1"]
Nem csak helykínálata miatt kellemes utazóautó a Scénic, utastere mindent – pakolóhelyet, hátsó szellőzőt, zajszigetelést – is megad ahhoz, hogy hosszabb távok is kellemesen abszolválhatók legyenek. Hihetetlen, hogy a kívülről normális méretűnek tűnő – és valójában is annak számító – egyterűben a tágas utastér mögé még jókora, alapesetben is 522 literes csomagtér került. A hátsó ülések egyenkénti tologatásával változó, de mintegy 90 cm hosszú, 1,1-1,2 méter között váltakozó szélességű tér pont olyan magas, hogy egy szabványos „fedélzeti” bőrönd állítva is befér, melynek köszönhetően nyaraláskor több ilyen tehető be, mint utas, s mögéjük még mindig lehet pakolászni. Bővíthetőség szempontjából annak ellenére nem a legjobb a Scénic, hogy akár 1,8 m3-es tér alakítható ki benne. Hátsó ülései azonban nem a padlóba hajthatók, hanem csak össze, majd előrebillenthetők. Amennyiben kevés a valóban nem túl nagy, 1,3 méteres raktérhossz, akkor a székek kiemelésével további 35 cm nyerhető - ha van hova tenni az üléseket.
Átlagos igényeknek azonban utóbbi rendszerrel is bőven megfelel a Scénic - ahogyan átlagos igényeknek a ma már alapdízelnek számító 110 lóerős 1.5 dCi is teljesen kielégítő. Ez a motor ráadásul még nem is a hamarosan érkező, 260 Newtonméteres, még tovább apasztott fogyasztású verzió, hanem egy köztes a tavaly próbált és az utóbb említett között. Már stop-start elektronikás, s teljesítmény-leadásával, fogyasztásával is kedvezőbbnek tűnt, mint a tavaly próbált. Most (igaz, klíma nélkül) 6,5 helyett 5,5 l/100 km értéket mértünk, ami a 12,3 másodperces, érzetre is jó 100 km/órára gyorsításhoz mérten kedvező. Nem rossz a 180 km/órás végsebesség sem, ám lényegesebb, hogy még a 130 km/óra is meglehetősen csendesen, könnyedén futható – zajmérőnk és fülünk szerint is érezhetően jobb lett a zajszigetelés.
Kényelmes (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) futóművével, változó rásegítésű szervokormányával, jó egyenesfutásával a Scénic továbbra is olyan, amilyen egy családi autónak lennie kell: komfortos. A célközönségnek vélhetően fel sem tűnik a csak hajszálnyit átlag feletti kanyarodási oldaldőlés, s a vevők inkább azt fogják nézni, hogy a konkurensekhez képest kedvező áron jól összerakott és jól kitalált autót kapnak. Bármelyik verziót is veszik, 6 légzsákot, visszagurulás-gátlós ESP-t, légkondicionálót, MP3-olvasós, Bluetooth-kihangosítós hifit – azaz kielégítő ellátmányt mindenképp kapnak – 5 290 000 forint a dízel alapára. A csúcs Privilége felára 850 ezer forint, egyebek mellett LED-es menetfény, sávelhagyásra figyelmeztetés, automata reflektoros, kanyarkövető xenonfény, automata (zsebből nyitó) Renault-kártya, tempomat, kétzónás automata légkondi, 17 colos alufelni, hátsó napfényroló, műbőr-szövet üléskárpit, Arkamys hifi és TomTom navigáció jár hozzá többletként. Az így 6 160 000 forintos vételár egyebek mellett 200 ezer forintos panorámatetővel, 170 ezer forintos Bose hifivel tornászható még feljebb, csak ész nélkül, minden extrát megrendelve lehet átlépni a 7 millió forintos vételárat – mellyel ellátmányához képest még mindig értékarányos marad a Scénic. Józanul 6,5 millió forintból nagyon kellemes családi autó konfigurálható össze, mely alapján nem meglepetés a kategóriavezető cím.