Anno szuper volt, jó lehet még ma is: Ford Focus

Viszonylag olcsó, elég nagy, értsd a Suzuki Swiftnél és társainál tágasabb és kényelmesebb autót keresve a Focus szinte mindig képbe kerül. Abszolút közkedvelt, méltán népszerű az izgalmas New Edge-dizájnú, legendásan élménydúsan vezethető, mégis józan kompakt családi modell, amellyel a Ford 1998-ban váltotta le az Escortot, amely 1999-ben Év Autója lett, amely 1999-2004 között a világ legkelendőbb autója volt, s amelynek első generációja 2004-ig maradt gyártásban. Készült 3 és 5 ajtóval, (nem túl csinos) szedánként és természetesen praktikus kombiként is. Félidős frissítése - 2001-ben - átalakított fényszórókat és lökhárítókat, új kormányt és középkonzolt, gazdagabb szériafelszereltséget, hosszabb extralistát, valamint a TDDi adagolós dízel helyére TDCi közös nyomócsöves dízelmotort is hozott. [BANNER type="1"] A benzines kínálat zöme (Európában) az 1,4 literes 75 lóerős és az 1,6 literes 101 lóerős egységekből állt és áll persze még ma is, már ami a tárgyalt első szériát illeti, a nagyobb 1.8-asok és pláne a 2,0 literesek (a turbós 215 lovas RS-sel bezárólag) fehér hollók mifelénk. Az 1.8 TDDi fénykorában 75 és 90, az 1.8 TDCi, tehát már common rail dízel 101-116 lóerővel (és akár 250 Nm-es nyomatékkal) takarékoskodott. Az ST/RS csúcsmodellek 6-osán és az ugyancsak ritka 4 sebességes automatán kívül az összes változatot 5 fokozatú - pontosan kapcsolható - manuális váltóval szerelték.

A Focus I etalon vezethetőségének legendáriumát a nem túlszervózott, közvetlen kormányzás és a Control Blade fantázianevű igényes multlink hátsó futómű alapozta meg pluszban jó fékkel, váltóval és üléspozícióval. Helykínálata kompakt-átlagos, egyszerre nagy és praktikus csomagterű persze a kombi, s nem feltétlen a szedán. A kissé kusza, másfelől vidám, megjelenésekor futurisztikus, minden, csak legalább nem sablonos műszerfalat lehet szeretni vagy gyűlölni, fontosabb mondjuk, hogy az utastér kemény, ám jó minőségű műanyagokból strapabíróra épített.

A Használói vélemények is alátámasztják: a Focus jó kocsi. De vajon mit mond róla a márka modelljeit hosszú évek óta szerelő szakember? Szerinte is az. Ő maga dízelpárti, közben ha benzinesről lenne szó, az 1.6-ost javasolja, mert az 1.4-es azért kissé harmatos, kiváltképp klímával. A sokat, 200 ezer km fölött futott benzineseknél megnőhet az olajfogyasztás – átlag 10 ezer km-enként 2 liter, szélsőséges esetben tankolásonként 1 liter olaj is „eltűnhet”. Ez a kokszosodás, az olajcsere elhanyagolása, az áteresztő gyűrű leragadása okozta jelenség sajnos – feltöltött tartálynál – vásárláskor észrevehetetlen, érdemes vele kalkulálni.

A dízeleknél a jó öreg TDDi-ben az adagoló az egyetlen gyenge pont, míg az újabb TDCi-ben a kettős tömegű lendkerék, a porlasztók, a nagynyomású szivattyú meghibásodása és javítása lehet kritikusabb és drágább mulatság. Alacsonyabb fogyasztásukkal nyilván sokakat nyernek meg, ugyanakkor kissé zajosak, darabosak. Nem kevés ex-taxi özönlött az országba tekert órával, a 10-12 éves példányok 80-100 ezer körüli, sőt 200 ezer km alatti futását természetesen nem mindig szabad elhinni. De a szokásosnál jobban félni sem kell tőlük – az általános érvényű megállapítás rájuk is áll, miszerint ha nincsenek széthajtva, még jó néhány évig szolgálhatnak megbízhatóan, különösebb gond nélkül.
A megkérdezett szakember azt mondja, a G Astra és a IV-es Golf rivális/alternatíva Focus I-nél még 100 ezer km fölött a kipufogó flexibilis ikercsöve tud elrohadni, de nem is igazából a km, hanem az idő „eszi” meg a leömlőt. Nem könnyű észrevenni a hibát, talán a hangja árulhatja el. Alapjárati ingadozás, a belső fűtőmotornál kefekopás, ajtózárak akadozása, esetleges korrózió a hátsó ajtón, a rendszám fölötti részen – ilyen apróságok említhetők még (vagy pl. egy bezuhanó ablak), mindazonáltal elhasználódás, koszolódás miatti fáradások jellemzik csak a típust, amelynek a váltója, fékrendszere, futóműve, elektromossága is a jobbak közül való, az alkatrészek pedig megfizethetőek.
A korai Focusokból irgalmatlan mennyiségű van eladó mindenütt, itthon is (ABS-szel, légkondival és 2003-tól már a második Focus padlólemezére épített C-MAX egyterűvel kiegészülve), s már 500 ezer Ft alatti összegekért is találni nem keveset. Újszerűt persze nemigen, viszont az 1999-ből 4 csillagos töréstesztű széria utolsó – 9 éves - példányaiért akár 1,2-1,3 milliót is elkérnek. Nem először és nem utoljára írjuk-mondjuk: főleg egy ilyen tömegautónál szép kihívás valóban jó állapotúra lelni, de hogy sok van belőle, előny is, mivel egy-két gyöngyszem csak megbújik a száz meg száz hirdetett autó között. És akkor az pompás vétel lehet egy Astránál vagy egy Golfnál ígéretesebb vezethetőséggel, utóbbinál meg olcsóbban és gazdaságosabb fenntarthatósággal is.