Hirdetés
Mobil Banner (300x250)
Cikk2009. 09. 24.

Grammra kimérve

Mazda6 2.2 CD185 GTA – ezt kell mondani az aranyhalnak, ha a középkategória egyik legerősebb és leggazdagabban felszerelt dízelautójára vágyakozunk.

Grammra kimérve

Egy céges megállapodás keretében, autós újságírói pályám elején, az ezredforduló környékén nagyon sok Mazdát használtam. Volt, hogy hetente, kvázi melegváltásban cserélődtek alattam a 323-asok és a 626-osok, de bőséggel megadatott a Premacy, az MX-5, az MPV, a Tribute és a B2500 pickup is. Nem tagadom, a kis roadster MX-5 kivételével egyik típussal sem kerültem lelki kapcsolatba, és mind közül a 626-os állt tőlem a legtávolabb. A megbízhatósága és a kényelme ellenére merő unalom volt ez a kocsi, hiába varrogatták fel sűrűn a ráncait - szinte évente kapott új lámpákat, lökhárítókat, a műszerfalon csúnyábbnál csúnyább műanyag fautánzatokat -, motortól és karosszériaváltozattól függetlenül semmi hatást nem gyakorolt rám. Aztán 2003-ban jött a hír, végre a Mazda is felismerte, hogy design vonatkozásában bőven van pótolnivalója; megszületett az élményalapú Zoom-Zoom filozófia, és vele együtt a Mazda6, amely a korábbi pozitív tulajdonságokat új csomagolásban tálalta.

Mivel az első generáció jól sikerült, az új Mazda6 tervezőcsapatának nagyot kellett ugrani, hogy ne verje le a lécet. Szemmel látható, hogy a karosszéria vonalainál apait-anyait beleadtak. Szemből a tradicionális, ötszögletű hűtőmaszk uralja a képet, a mandulavágású lámpatestek remek kiegészítők, a dinamizmus látszatáról pedig az RX-8 stílusában domborított első sárvédők gondoskodnak. Az összhang kellemes, kritikát talán a ködlámpák körüli zűrzavar érdemel, és a szerkesztőségben nem mindenki tetszését nyerte el a GTA kivitel kötelező velejárója, a részben fehér hátsó lámpa. A csomagtartó diszkrét légterelője, a sötétített üveg és a 18 colos könnyűfém felni ugyancsak GTA szériatartozék, de a Mazda mindig is ügyelt a bőséges tartalomra, és ebben most sincsen hiba.

Az előző 6-os utastere fényévekkel jobban sikerült, mint a 2002-ben kifutott 626-os sorozaté, ám sok tesztelő és tulajdonos mégis panaszkodott a helyenként túlzottan egyszerű formákra, illetve anyagokra. Cirkuszt a népnek! – hangzottak a kiáltások, és a család legfrissebb tagja ehhez mérten próbálja kiszolgálni az igényeket, több-kevesebb sikerrel. Kezdjük az üléssel, amely bőr és szövet kombinációjával kényeztet, és a testet vaskos hurkák nélkül is jól tartja. A műanyagok tapintásra hozzák ugyan a kategória átlagát, az illesztések is pontosak, de meglepően sok a kemény felület. Az ezüstös dekorációt sajnos a Mazdánál sem tudják nélkülözni - igaz, még mindig jobb, mint a csurom fekete -, ráadásul a középkonzolnál lakkozott műanyagot is bevetettek, ami kicsit sok a jóból, mert egyrészt karcolódik, másrészt vonzza a port és naponta törölgethető az ujjlenyomatok miatt. Rakodóhelyekből a szokásos sémával találkozni, a kesztyűtartó méretes, az ajtózsebek használhatók, és van hely a váltó mögötti fedeles pohártartóban, illetve a középső kartámasz dobozában is.

A kényelmes vezetői pozíció egyszerűen felvehető, és dicséretes a kezelőszervek ergonómiai kialakítása. A kormány elengedése nélkül vezérelhető a hifi, a sebességtartó, a fedélzeti számítógép és a légkondicionáló – utóbbi nem szokványos jelenség. A Mazda sajátos módon oldotta meg a menüvezérlést, a kormány bal küllőjén található gombokkal először funkciót kell választani, és a következő lépésben adhatók a parancsok. Elsőre némi megszokást igényelt a szörfözés, de a teszthét végére vakon elboldogultunk vele. A műszerpark a korábbi gyakorlathoz képest teljes átalakuláson ment keresztül, az órák fémhatású, mély csőben ülnek, és a gyújtás ráadása után kelnek színes életre. Köszönhetően az alapáras Smart Card kártyás rendszernek, ez a GTA esetében nem kulccsal, hanem indítógombbal történik, és a komor sötétséget azonnal kékkel szegélyezett piros számok, valamint fehér mutatók váltják. Ötletes, hogy nappali használat során erősebbre állítható a maximális fényerő, és a középkonzol multifunkciós kijelzője is engedelmeskedik az utasításnak; utóbbival kapcsolatban viszont megjegyeznénk, hogy az adatok megjelenítését ma már alacsonyabb árkategóriában is igényesebben oldják meg. Akit viszont inkább a száraz adatok érdekelnek, azoknak eláruljuk, a csomagtér alaphelyzetben 510 literes, tehát felhasználóbarát, és négy átlagos méretű (értsd: 175 cm körüli) felnőtt elől-hátul fejedelmi módon utazhat – a Mazda6 nekik nem szorít sem vállban, sem máshol.

A 2,2 literes, változó geometriájú turbóval ellátott vadonatúj dízel motorcsalád három tagot számlál. A common-rail négyhengereseket 125, 163 és 185 lóerős teljesítményfokozatokban kínálják, és mivel rövidebb ideig a két gyengébbik változatot is lehetőségünk volt vezetni, kimondhatjuk, egyáltalán nincsenek akkora különbségek, mint azt a számok sejtetik. A CD185 persze nem csak papíron király, még bírja szuflával ott, ahol a CD125-ös már feladja a küzdelmet, de nincs olyan szakadéknyi különbség, amit plusz 60 lóerőtől és 90 Nm forgatónyomatéktól várna az ember. Sok kategóriatársához hasonlóan, alacsony fordulaton a Mazda6 sem villog, valahol 1800 1/min környékén kezd érződni az őserő, 2000-2500 felett aktív a rakéta fokozat, és 3500-nál már vége is a műsornak, de mindez összességében nem eredményez túl kellemes karaktert, az igazán használható tartomány kissé szűk. Szerencsére a hatfokozatú váltó kapcsolhatósága és elosztása piros pontos, így nem gond a fokozatok között barangolva féken tartani a ménest, ám a bivalyerős CD185 inkább való német autópályára 120 és 180 km/h között ámokfutószerű gyorsulásokat produkálni, mint kis hazánkban frászt hozni a háromliteres, benzines szörnyek nagyképűen fölényes vezetőire – mert a dupla kipufogó nem dísznek van ám!

A fék és a futómű nem sikerült olyan jól, mint a 400 newtonméter elővarázsolása a motorból. Mivel ez a Mazda gyors autó, fontos lenne a hibátlanul adagolható fékerő, de komoly lassulás csak erős pedáltaposással érhető el, és ez nem könnyíti meg az átlagos képességű vezetők dolgát. A rugózási komfort hagyott némi kívánnivalót maga után, ám a feszesség jelen esetben a sportfelfüggesztés velejárója, és a 45-ös gumik sem éppen ballonosak, hogy beáldozhassák magukat a kényelem oltárán. Sokkal zavaróbb azonban a kormányzás, amely talán a túlzott szervórásegítés miatt nem szereti a kelleténél nagyobb, hirtelen mozdulatokat, és a motor bődületes erejét figyelembe véve, a CD185 vezetése nagy tempónál fokozott figyelmet igényel.

9,17 milliós forintos alapárával nem az ötajtósMazda6 Sport CD185 GTA a legolcsóbb vétel a kategóriájában, ám kétségtelenül megfontolandó ajánlat. Régi japán szokás szerint az összes rubrika kipipálásra került az opciós listán, így aztán olyan tételeket sem kell nélkülözni, mint az LCA sávváltás segítő rendszer, a már említett Smart Card, az adaptív Bi-xenon fényszóró, vagy a prémium BOSE hifi rendszer, amely viszont egyáltalán nem kápráztatott el a hangzásával. A fenti összegért jó minőségű, és nagy valószínűséggel megbízható autót vihetünk haza, olyat, amelyik 8,3 másodperc alatt gyorsul 0-100-ra, végsebessége 218 km/h, és ha néha-néha kihasználjuk a motorjában szunnyadó erőt, akkor sem kell horrorszerűen magas fogyasztástól tartani – nálunk 8,6 literre jött ki a 100 kilométerre vetített tesztátlag. Mindezek ellenére mégsem fog mindenkinek tetszeni. Nehéz ezt szavakba önteni, de nekünk úgy tűnt, ennek a Mazda6-nak minden porcikája grammra van kimérve, azaz csak akkor és úgy nyújt tökéletest, ha eleve ilyen észjárással közelítünk hozzá. Akinek ez bejön, imádni fogja, garantáljuk.