Itt kezdődik, vagy ez a legalja? – Mercedes-Benz E 200

Megszámlálhatatlan eszközzel kábítják a prémiumgyártók azokat, akiket nem igazán érdekelnek a technikai megoldások. Persze, mindenképp hozzátartoznak az adott modellhez az újítások, amiket legtöbbször ezekben vezet be a gyártó, hisz a felsőkategória mondhatjuk, hogy a kisebbik vezérmodell az S-osztály, a 7-es, vagy az A8-as alatt. Említhetjük az 5-ös BMW-nél mondjuk a gesztusvezérlést, amivel a kategóriában egyelőre egyedüli, soft close ajtózárás viszont a legtöbbhöz elérhető, a belső díszkivilágítás pedig általában ügyesen javítja a hangulatunkat. De mi van akkor, ha ezek nincsenek? Tudjuk kezelni kapcsolókkal is a multimédiát, be tudjuk csukni az ajtókat és a hangulatvilágítás meg fel sem tűnik, ha nincsen. A bőrülést sem mindenki szereti, bár tény, hogy ezeknél a modelleknél nem csak a kárpit, hanem a formázás és az állíthatóság is más azoknál az üléseknél.

Ezek nélkül már nem is lenne prémium? Meg a frászt nem!

Ez a Merci is tudja pontosan azt, amiért régen Mercedest vettek az emberek, csak épp a mai cukormáz hiányzik belőle, vagy nem.

Sose gondoltam volna, hogy taxin kívül látok valaha fapad közeli Mercedest, de ezt most valamiért bevállalta a hazai képviselet. Mégpedig azért, mert készült egy exkluzív csomag kimondottan a magyar piac számára, amolyan fullos Insignia, élhető felszereltségű Passat ellenfélként 11,8 milliós kezdőárral, amiben azért már van ez meg az. Járnak az első teljesen ledes fényszórók, elöl-hátul parkolószenzorok és melléjük parkolóautomatika, ami helyett egyébként én a kamerára szavaztam volna.

Talán ami a legfontosabb, hogy ennyi pénzért automata váltó és összkerékhajtás is mindenképp jár,

ami például egy Passathoz jelenleg nem is rendelhető. Így már kicsit más a fekvése, és ez most kicsit azoknak szól, akik a mechanikai dolgokra izgulnak, mert tudom, hogy ezzel azért kevesen vagyunk, pláne kevesen vannak így azok, akik új autót vesznek, vagy épp flottásként választják.

Kívülről semmi árulkodó nincs rajta, a tesztautó alapáras fehér fényezésével mondjuk kitűnik az átlagból, mert a sötétebbek a divatosak, de így pont olyan, mint egy fehér holló, minden szempontból. Feltűnhet a kis felni - azért ezek is 17-esek, nyilván nem annyira látványosak, mint a nagyobbak, de úgyis mindig azon sírunk, hogy a 19-20 körüliek már szinte mindenhez nagyok és rontják a komfortot.

Tolja a csillagot is, mert ott trónol az orrán, ami egyébként magasabb felszereltségeknél, Avantgard és AMG csomag esetén eltűnik,

így ez és az alatta feszítő hatalmas maszk is megadja a klasszikus látványt és élményt, amitől olyan igazán elegáns és valódi Mercedes megjelenése van. Persze, a hatalmas emblémás maszk sem jöhet be mindenkinek, de abba kerülnek a vezetéstámogató rendszerek érzékelői, így könnyen kitalálható, hogy ebben az autóban csak az alapfelszereltség részét képező ütközésmegelőző rendszer van, ennyi pedig talán elég is.


Ha a külső nem is fájdalmas, a belsőt látva valószínűleg sokan felszisszennek, azok bizony szövetkárpitos ülések. Ennél vannak komolyabb, még épp nem bőrös első ülések is, de ez itt a legalja, szó szerint. Mivel csak két irányban motoros és nincs benne se szellőztetés, se masszázs, még állítható deréktámasz sem, nevetségesen alacsonyra lehet őket állítani, aminek az átlagnál magasabb sofőrök fognak örülni. A tartásuk egyébként szerintem jó, ha az ülőlap dőlésén lehetne állítani, akkor tökéletes is lehetne, annál viszont mérföldekkel jobb, mint amit az Audi az A4-es esetén ad alapfelszereltségként (igaz, az eggyel kisebb kategória, de A6-ból még nem volt szerencsénk alapváltozathoz). Hátul nincs nagy truváj, csak óriási lábtér, de még a támla sem dönthető le, ha csak nem fizetünk érte külön. [BANNER type="1"]

Ilyen sivár ajtókárpitot nem láttunk még Mercedesben, bár az ülés állítása részben elektromos, itt az ülésekre kerültek a kapcsolók, nem az ajtókra. Egyszer egy taxiba átpillantva láttam csak az alapáras műszeregységet, akkor hangosan nevettem, igazából most is, mert ez a megoldás minden egyes pillantáskor a fejedhez vágja, hogy „Nesze, erre se volt pénzed, de Merci kellett!”. A két monitorra szabott műszerfal így nagyon rosszul mutat, de tudják mit? Működik, mert miért ne tenné és ugyanúgy használható, ha nem jobban, mint a digitális műszeregység.

A tesztautó extraként kapott navigációs, 12,3 colos kijelzőt középre, ehelyett egy kisebb lenne az alap csomagban.

Ennek is az a legjobb oldala, hogy okostelefon tükrözésre képes, egyébként nem lenne rá szükség. Kicsit pillantsunk lejjebb, a zongoralakk tengerben látunk egy lefalazott gombsort, itt általában csak a főmenük kapcsolói vannak, de csak kvarcórával együtt járnak, akkor az egész panelt másra cserélik. Aztán ott a multimédia kezelőszerve, amiről hiányzik a tapipados kitüremkedés, ami általában csak azért van, hogy legyen írásfelismerés, amire kábé megint csak annyi szükség van, mint a BMW gesztusvezérlésére, szóval szerintem ez a megoldás még jobb is annál. Nincs fényűző hifi, de azért ez a pár hangszóró sem szól rosszul, ami mondjuk hiányzik, az a fényre sötétedő tükör, ebben is billenteni kell a középsőt, ha nem akarjuk, hogy vakítsanak. Igazából a funkcióját minden tökéletesen ellátja.

Ebben az autóban a hajtásláncot lehet nagyon jól kiértékelni. Esetünkben kétliteres turbómotorral érkezett, de ugyanez a csomag elérhető dízellel is – 4Matic nélkül. Azt viszont már jól ismerjük, ezzel még nem találkoztunk, pedig a 184 lóerős négyhengeresen nincs mit rejtegetni. Talán csak a hangját, kívül elég karcosan szól, az utastér alap hangszigetelése viszont tökéletesen kizárja a hangját dupla üvegezés nélkül is.

Gombos az indítás, pár egyszerű megoldással már inkább nem bohóckodnak, ezért nincs már kézi váltó sem, helyette mindenképp jár a kilencfokozatú bolygóműves.

A szerkezet csodásan finoman dolgozik, urasan lágyan adja át a teljesítményt induláskor és észrevétlenül gyorsan kapcsolgat, kilencedikben pedig csak 1800 környékén forog a motor 130-nál. A motor ereje igazából bőven elég, ezzel a felszereltséggel ugyanis alig több az E-osztály súlya 1,6 tonnánál. Az összkerékhajtás érezhetően butább, mint az AMG hátsó tengelyre súlyozott szoftvere esetén, az E-osztály hamar kezdi el tolni az orrát, de csak ha forszírozzuk, egyébként észre se vennénk. Ami talán a legpozitívabb, hogy ebben az összeállításban sem épp benzintemető, főszerkesztőnk ezzel nem értene egyet, de a 10 literes városi és 7 liter körüli országúti fogyasztásával egy ekkora autóra nem lehet haragudni.
Nincsen légrugós futómű sem, ebben az összeállításban tényleg egészen nyers az E, már ahhoz képest, ahogyan ismerjük.

A kis felnikkel, ballonos gumikkal viszont viccen kívül kényelmesebb, mint a légrugózással, és nem, nem szívtam semmit.

Kanyarban nyilván hangyányit jobban dől, de a különbség elenyésző. A kormányzás lágy, de furcsán direkt és gyors, a hangolása szintén uras, olyan szépen és kimérten terelgethető egy ilyen E-osztály, amennyire egy BMW vagy Audi sosem. Jó vezetni és jó benne utazni is, klasszikus Mercedes fílingje van, amit talán azok tudnának igazán értékelni, akik 124-esből, vagy pápaszemesből ülnének át. Tudom, ez így nagyon kevés ahhoz képest, amilyennek lennie kéne, és senkit nem próbálok meggyőzni arról, miért egy ilyet fizessen a cég és ne egy bőrüléses, napfénytetős Insigniát, vagy Superbet. De a prémium nem a színházban rejlik, így aki masszív biztonságérzetű, jó vezethetőségű, precíz mechanikai kivitelezésű autót keres, azoknak szól a mezítlábas E-osztály, ami egyébként kívülről beleköthetetlenül Mercedes, így a villantás faktor is jelentős.