Kell-e félni a használt olasz dízeltől?

A Fiat 1995-ben látszólag két modellt is piacra dobott a kompakt kategóriában. Az ajtók számában és némi külső dizájnban különböző Bravo és Brava egy évvel később az Év Autója díjat is besöpörte. A két modell 2001-ig volt piacon, melyet érdekes módon nem a Bravo második generációja, hanem a Stilo váltott. A korábbi formánál lényegesen élesebb vonalakkal rendelkező kompakt kifutását követően, hat évnyi kihagyás után ismét feltámadt a Bravo. A második generáció formavilága ismét gömbölydeddé vált, melyet a hátrafelé emelkedő övvonal kellően sportossá tesz.
[BANNER type="1"]
Egy, a piaci bevezetés évében, azaz 2007-ben Magyarországon vásárolt modellt sikerült megkaparintani, melyet immár harmadik tulajdonosa nyúz. Az autó előéletével kapcsolatban annyit kell tudni, hogy 2010-ben, 114 ezer km-rel került második tulajdonosához, egy Fiat szerviz vezetőjéhez, aki kellő gondját viselte az autónak. Az első tulajdonosnál nem jelentkezett semmi komolyabb gond, legalábbis a szervizkönyv és az elmondások alapján erre lehet következtetni. Az elmúlt öt évben 46 ezer km-t futott az autó, amely idő alatt sok gondosságot kapott. A gyári 30 ezres olajcsere intervallum helyett 15 ezrenként kapott friss olajat, a szükséges cserélendő alkatrészeket is általában idő előtt megkapta az autó.

Idén 160 ezer km-nél új tulajhoz került, apáról fiúra szállt, így lényegében családon belül maradt. Ezen futásteljesítmény alatt egyetlen komolyabb gond adódott. A jobb oldali féltengely gumiharagja elfáradt, melynek cseréje időhiány miatt megcsúszott, ez pedig azt eredményezte, hogy a féltengelyt is ki kellett cserélni. 160 ezernél egy nagyobb szerviz lett végrehajtva: a motor- és a váltóolaj, valamint az összes létező szűrő cserélve lett. Új féktárcsákat és betéteket, futóműállítást is kapott a Bravo, a klíma pedig újra lett töltve. Hibakódmentes és kívülről-belülről valóban korát meghazudtoló állapotban van az autó.

Az 1,9 literes MultiJet 150 lóerőt és 305 Nm forgatónyomatékot nyújt. A hozzá kapcsolt hatsebességes, kissé már lötyögős váltóval fürgén mozog, hangja magasabb fordulatszámon már erősen dízeles, de nem kell aggódni. Nem olyan nyers és hangos, mint egy haszonjárműnél. Nulláról százra kereken 9 másodperc alatt gyorsul, végsebessége 209 km/h. A gyári vegyes fogyasztása 5,6 l/100 km, a jelenlegi tulajdonos dinamikus vezetési stílusa mellett 6,9 literrel megelégszik 100 km-re vetítve. Szem előtt tartva azt, hogy javarészt városban van használva ez az érték abszolút elfogadható egy ilyen teljesítményű, Euro 4-es motortól. A hatodik fokozat persze jót tesz a fogyasztásnak. Az áttételezés trükkösen lett megalkotva, hatodikban elég annyit megnézni, hogy hány ezret forog a motor, ezt pedig 60-nal megszorozva megkapjuk a pillanatnyi sebességet. Pl. 2000 1/percnél 2*60=120 km/h.

A Sport felszereltség szempontjából érdemes máris a külsőre vetni egy pillantást. A 17 colos felnik látványosak, csakúgy mint a rajtuk feszülő 225/45 méretű gumik, a kék külsőhöz tökéletesen passzolnak a piros színű féknyergek is. A sportosságot hivatottak tükrözni az oldalsó küszöbök és a dupla kipufogóvég is. A szakavatott szemek az első hűtőrácsra pillantva a piros MultiJet feliratból azonnal kiszúrhatják, hogy a sport kivitellel van dolguk. Hátul ugyanerről árulkodik a B betűben lévő piros díszítőelem. Belül alumínium pedálok, bőr borítású kormány és váltógomb és fekete/kék színű sportülés várja a vezetőt. Apró figyelmesség, hogy a kormány és a váltó bőrözésénél használt cérna megegyezik a külső színnel, igaz ezeket az idő már erősen megkoptatta, így jócskán veszített a kontrasztosságából. Ezen kívül karbonszál hatású dekorbetét és fehér számlapú km/óra és fordulatszámmérő is a Sport felszereltséget tükrözi.

Vezetés szempontjából az első kellemes meglepetés a kormányzáshoz szükséges erő volt. Lényegében kisujjal is lehetne tekergetni parkoláskor, hála a City szervó gombnak. Autópályás tempónál már nem sok hasznát vesszük, sőt ilyenkor némileg érzékenyebb is. Akit ez zavar az egy gombnyomással válthat, egyébként is city, azaz városi használatra lett tervezve, nem véletlen, hogy ott lehet a legnagyobb előnyét kihasználni. A kuplung dízelesen kemény, egészen lent fog, parkolásnál a nyomatékos motornak köszönhetően nem is szükséges gázt adni, elég csak a kuplunggal játszani. A kormányzás áttétele jó, a váltó pontos, ugyanakkor egy kicsit hosszú úton jár.

Összességében egy kellemes, négy személynek is kellő helykínálatot adó autó a Bravo. Nyolcévesen, dízelként, 160 ezer km után sem kell tőle félni, igaz ehhez igényes gazdát kell kifogni, aki kellően gondját viselte a korábbi években. Újkori ára 5,6 millió forint volt, jelenleg nem sűrűn találni ehhez hasonlót a használtpiacon. A Haszánáltautó.hu kínálatában sok 120 lóerős változat található, a tesztelttel megegyező példányt viszont csak egyet dobott a kereső, amely 1,9 millió forintért, némileg kevesebb kilométerrel vihető haza. Azért nem kell feltétlenül azonnal lecsapni erre az egyetlen darabra, érdemes kellően körülnézni, esetleg várni egy kicsit, hogy több hasonlót is szemügyre vehessünk. Egy rossz hír van azok számára, akik ilyet szeretnének. Kevés ehhez hasonló eladót fogunk találni, a jó használtautóhoz türelem és/vagy szerencse kell.