Hirdetés
Mobil Banner (300x250)
Cikk2011. 12. 26.

Még az anyóst is olcsón elviszi! Citroën Berlingo e-HDi teszt

Hiába takarékosabb a manuális váltósnál a robotváltós e-HDi, sokan idegenkednek tőle. Pedig nem rossz, higgyék el!

Még az anyóst is olcsón elviszi! Citroën Berlingo e-HDi teszt

Másfél évtizeddel ezelőtt, 1996-os megjelenésekor kategóriát alapított a Citroën Berlingo. A haszonjármű-alapú egyterű olyan jól sikerült, hogy Berlingo First néven azóta is gyártják, 2008-óta pedig kapható a második generációs Berlingo is. Ez idén, azaz 3 évesen egy új verziót is kapott. Az e-HDi-re sokan legyinthetnek: na bumm, az amúgy padlólemezével rokon C4 és C4 Picasso után ez is kapott robotizált váltót és stop-start elektronikát. Mindezek azonban messze nem bagatell tételek, ugyanis még 2008-ból, szintúgy a 92 lóerős HDi-vel szerzett tapasztalataim (egészen pontosan előkeresett jegyzeteim) szerint a praktikus egyterűnek néhány említhető hibája a rossz pedálrend, az akadozó váltó és annak hiányzó hatodik fokozata volt. A robotváltóval azonban már nincs kuplungpedál, a fék pedig kellően széles és szinteltérése is minimális a gázhoz képest. Váltókar nincs, tehát nem is akadozik - a Berlingo kínálatában egyedüliként 6 fokozatú robotváltó frappánsan egy körkapcsolóval állítható a megfelelő „programra”. Az értékek amúgy a modelltől megszokott „klasszikusak”.
Hiába számít 4,38 méteres hosszával kompakt méretűnek a Berlingo, 1,8 méteres magassága miatt sokan teherautónak nevezik. Nagyon nem állnak messze a valóságtól, hiszen valóban létezik haszonjárműként is, a Multispace kivitel azonban abszolút egyterűs és kényeztető. Kellemesen világos kárpittal burkolt ülései kényelmesen magasra szereltek, sík hátsó padlójának köszönhetően idősebb, nehezen mozgó rokonok is nyögésmentésen szállhatnak ki-be akár középről/középre is. Az ülések komfortjára sem elöl, sem hátul nem lehet panasz. Elöl mindkét ülésre jutott karfa, a vezetőé pedig magasságában is szabályozható, a négy irányban állítható kormánnyal könnyű tökéletes vezetői pozíciót találni. Nem csak a kényelem, a pakolóhelyek arzenálja is kényeztető. Elöl-hátul van zseb az ajtóban, de még a padlóban is, a szélvédő felett polcra is lehet pakolni, az első ülések között pedig a feláras Modul1-csomaggal komódnyi tároló utazik – ami egyébként ki is emelhető, úgy pedig utastéren belül is hátra lehet „rohanni”, ami gyerekkel utazva (például egy lámpánál megállva vagy esőben félrehúzódva) óriási előny! [BANNER type="1"]
Míg hosszával az alsó-középkategória átlagát hozza a Berlingo, csomagtér-mérete a legóriásibb egyterűkét, már-már a furgonokét idézi. Alapesetben is 675 literes a 0,9 méter hosszú, 1,2 méter széles, kalaptartóig 60, tetőig 1,2 méter magas raktér. Ha azonban előrehajtjuk a hátsó üléseket, már 2650, azok kiemelésével pedig 3000 liter áll rendelkezésre, a furgonnyi tér ráadásul az „anyósülés” támlájának síkba döntésével 2,5 méter hosszúságúra hizlalható. Fontosabb talán, hogy babakocsi, gyerekbicikli, de még akár babakád is úgy szállítható, hogy még csak ülést sem kell hajtani. A csomagteret még a karácsonyi nagybevásárlásokkor is esélytelen telíteni.

Akinek utóbbi érv autóvásárláskor döntő, annak vélhetően a menetteljesítmények másodlagosak. Azért nyilván érdekesek, a 14,3 másodperces 100 km/órára gyorsulás és a 165 km/órás végsebesség egyébként közepesen hangzik, s menetdinamikában egyébként a papíradatnál jobbnak érződik a Berlingo, lámpától például padlógázra egészen jól, de kissé üvöltő hanggal tud elindulni. A végsebesség azonban már más tészta, biztosan megfutható, de a nagy doboz már 130 km/óránál szél- és motorzajos, és ami még komolyabb probléma: az oldalszélre nagyon érzékeny. Érdemes némi vérmérsékletet tartani: 110-120 km/óra környékén a városban és országúton is tapasztalható alacsony zajszintjét és kedvező fogyasztását hozza a Berlingo. Erős odafigyeléssel még akár a gyári 5 literes érték is tartható lenne, normál használatban nekem országúton és autópályán 5,5 l/100 km-t mutatott a teszt első 500 kilométere, majd további 200, városi zsúfoltságban megtett kilométerrel 6 literre kúszott fel az átlag, ami még mindig kedvezőnek mondható egy ilyen sokcélú autónál. Utóbbi értékhez egyébként nyilvánvalóan sokat hozzátett az e-HDi stop-start rendszere is, ami nem az önindítóval, hanem a nagyobb teljesítményű generátorral indítja az akár már 8 km/órás gurulásnál leálló motort. Télen egyébként kicsit fura a rendszer: érthető, hogy a fűtés miatt nem mindig áll le a motor, az azonban nem, hogy sokszor csak 5-10 másodperc a motor pihenőideje, majd az elektronika még álló autónál újraindít. Eltöpreng az ember: vajon van értelme ennyiért megállítani, újraindítani? Tudja a fene, mindenesetre a rendszer olyan finoman teszi a dolgát, hogy kikapcsolására nem került sor.

Míg a motormegállítót a legtöbb autós ma még nem tudja besorolni a tetszik/nem tetszik kategóriákba, a robotváltók szidalmazása már-már nemzeti sport lett. Ennek egyik vélt oka, hogy temérdek autós úgy érzi: ő ügyesebb, eleve az automata váltó hülyeség, ne vezessen helyettem a rendszer, ha pedig mégis, legyen tökéletes. Nos, az MCP6 fedőnevű robotváltó kapcsolásait bizony időnként észre lehet venni, a komfortos (egyébként elöl pszeudó MacPherson, hátul független lengőkaros) futóművel picit bólinthat is a karosszéria. Azonban rá lehet érezni a rendszerre, ami még automata programjában is fogadja a vezető utasításait a kormánykerék mögötti szarvak által. Bevallom, az első előzési kísérletem során engem is megtréfált: padlógázra annyira visszakapcsolt, hogy már nem tudott húzni a maximális, 230 Newtonméternyi nyomatékát 1750 1/percnél, 92 lóerejét 4000-nél leadó HDi. Vissza kellett térnem a cammogó kamion mögé. Hamar rájöttem: ha finomabban nyomom a gázt, a váltó nem kap sokkot, a HDi finoman, erőteljesen húzni kezd, s akár visszakapcsolás nélkül is abszolválható az előzés. Így is lett, egy előzésből megtanultam, hogy óvatos kezelést igényel ez a váltó, ami egyébként tökéletes kuplungmentes üzemet ad, egy hét után még parkolásnál sem „bakkecskézik” sokat. Természetesen nem 8 fokozatú ZF vagy élménydús DSG. Ellenben egyszerűségéből adódóan kevesebb meghibásodási lehetőséget rejt magában, és olcsó is. Az e-HDi felára 230 ezer forint, és jár hozzá a motormegállító, valamint néhány egyéb extra, például tempomat és ESP is!

A robotváltós e-HDi Berlingo 5 130 000 forintos alapárával – a kuplungmentes kényelmet értékelők számára – a Berlingo kínálatának legjobb (és egyedüli automata váltósként egyetlen értékelhető) ajánlata. Ár/tér arányban továbbá a teljes újautó-piacon bajnoknak számít. Ellátmánya alapvetően kielégítő: ESP, ködfényszóró, tempomat, távirányítós központi zár, elektromos ablak és fűthető külső tükör, légkondicionáló, MP3-as, kormányoszlopról vezérelhető CD-rádió és kétoldali tolóajtó egyaránt jár hozzá. Légzsákból azonban csak elsők szerepelnek, oldalsók 65 ezer forintért kérhetők, függönyzsákok pedig ezen verzióhoz nem kérhetők. Egyéb extrák viszonylag bőven, jó áron, kedvezményes csomagokban is kaphatók. Ilyen például a 160 ezer forintos „Automata klíma csomag”, kétzónás légkondi-vezérléssel, esőszenzorral, hőtükrös szélvédővel, sötétített hátsó ablakokkal és külön is nyitható hátsó szélvédővel vagy a „Modul1” csomag különálló hátsó ülésekkel, napfényrolókkal, csomagfogó-hálóval, gyerekfelügyelő-tükörrel, kivehető első ülések közötti dobozzal, első oldallégzsákokkal és üléstámla-asztalkákkal. Az extralistáról ügyesen válogatva tehát 5,5 millióért már igen korrekt, automata váltós családi autó állítható össze a Berlingóból – józan érvek szerint autót keresve kevés jobb ajánlat létezik, hiszen rendelhető harmadik üléssorával az egész családot, cuccostul, anyósostul, apósostul olcsón viheti.