Mi baj lehet a kézifékkel?

Pofonegyszerű, legtöbbször mechanikus szerkezet a leginkább kézifékként ismert, néhány autónál azonban lábbal vezérelendő rögzítőfék. Egy bowden mechanikusan húz be egy kart a féken, mely hatására az zár, illetve reteszel. Az utastéri kart racsnis szerkezet rögzíti, a hibalehetőségek száma így igencsak korlátozott. Leginkább a huzalra, azaz bowdenre szorítkozik. Az ugyanis nyúlhat és házába belefagyhat (télvíz idején amúgy maga a fék, leginkább a dob is beállhat). Túlzott nyúlás esetén a kart teljesen berántva sem áll elő a kívánt fékhatás, ha pedig a huzal a házába fagy (ez leginkább kopott, sérült, a vizet magába engedő bowdenháznál szokott előfordulni), akkor a fék nem old. Némi sarkítással a rögzítőfékkel megvan a veszély arra is, hogy nem fogja meg az autót, és arra is, hogy akkor is megfogja, amikor nem kellene. [BANNER type="1"] Hiába rögzítőfék a neve, sokkal fontosabb, hogy az emelkedőn elindulásban segíteni tudjon, mint az, hogy az autót parkolás közben rögzítse. Arra ugyanis kiválóan megfelel a kerék padka felé fordítása és a sebességváltó első vagy hátrameneti fokozatban (automata váltó esetén P-állásban) hagyása. Utóbbinál fontos, hogy a hajtásláncot úgy kell lezárni, hogy ne a féltengelykihajtások reteszelése feszüljön - azaz ha a lejt az út és nincs padka vagy bármilyen ék, mégiscsak jól jön a kézi/rögzítőfék. Hivatalos előírás szerint a 30 százalékos lejtőn is meg kell tartsa az autót. Ám miként az automata váltósoknál biztosítékként ott van a váltó általi reteszelés, manuális váltósnál is bűn kihagyni a sebességben (egyes vagy rükverc) hagyás adta fékhatást. Különösen a modern, alapvetően nagyon kényelmes, elektromos vagy elektromechanikus rögzítőfékeknél nem szabad utóbbiakról, azaz a másodlagos fékekről megfeledkezni. Hiába reteszeli automatikusan egy elektronika a fékeket a motor leállítása után, felelőtlenség lenne egy elektromos rendszerre bízni az autó helyben tartását, hiba esetén jelentős anyagi és akár személyi kár is keletkezhet.
Míg az automata, elektromos rögzítőfékek az emelkedőn elindulást legtöbb esetben visszagurulás-gátlással is segítik, a kézifékes manőverek (kanyar, megfordulás) játékát elveszik a sofőrtől. Aki ilyesmivel gyakran élne, annak - főként egy dedikált élményautó esetén - érdemes a fékrendszert a manőverezéshez alakítania. Rendszerint első lépés a racsnis rögzítőrendszer száműzése, azaz a kézifék átalakítása úgy, hogy csakis a kar húzásának idejére fogjon. Noha az ilyen átalakítás nem szabályos, versenypályán, zárt terepen sokszor jól jöhet. Ha pedig már átalakítás: a kar buherálása után következhet annak komplett, akár jobban megragadható függőlegesre cserélése, a rendszer hidraulikusra alakítása a jobb adagolhatóság és a jelentősebb fékhatás érdekében - ha pedig már itt tartunk, akkor akár a fékek cseréjére is sor kerülhet. Dobfék helyett jöhet a tárcsa, tárcsa helyett a hűtött tárcsa akár többdugattyús féknyereggel - ha a felni engedi - nagyobb átmérővel. Utóbbiak azonban már inkább általában a fékrendszer, semmint a kézifék tuningjának számítanak – a kézi kapcsán végezetül csak egy örök igazság: sose bízzunk meg benne teljesen.