Milliárdos buli a Lázár-blokkoló árnyékában

A vízcsapból is a Lázár-blokkoló botrány folyt a héten. Közben Pártunk és Államunk bölcs vezetői röhögettek a markukba, valahogy véletlenül (?) a lehető legjobbkor pattant ki ez a botrány, rágtuk is szorgalmasan a csontot, senki nem foglalkozott már tegnapi hírrel. Pedig egy nappal előbb nem egy vidéki főcsinovnyik luxus-juttatásáról és vélhetően szabálytalan közlekedési szokásairól szóltak a hírek, de nem ám! Ennél kevésbé bulváros, de sokkal nagyobb dobásról olvashattunk. Történetesen kiderült, a Pintér-minisztérium bő egymilliárd forint közbeszerzés nélküli költekezésre kért, és kapott engedélyt. Hirtelen rájöttek ugyanis, hogy lehetetlen néhány nemzetközi konferencia biztonságos lebonyolítása, ha nem vesznek hamar 1 008 000 000 (egymilliárd-nyolcmillió, azaz ezernyolcmillió) forintért biztonsági eszközöket. A kiszivárgott dokumentum szerint nagyon kell egy 11 milliós bombaruha, meg „akkreditációs rendszer” 293 millióért – de ezek megítélése nem a mi asztalunk, (bár ismerős informatikusok véleménye szerint ennyiből még a…). Itt van viszont 12 darab „különleges felszereltségű csapatszállító mikrobusz” 173 millióért, 60 darab „nagy teljesítményű rendőrségi speciális motorkerékpár” 260 millióért, és 100 darab „komplett speciális motoros öltözet”. És hogy mi ezzel a baj? Hát, baj az van több is! Egyrészt, számomra nem tűnik igazán életszerűnek, hogy mindezekre a felszerelésekre, 12 mikrobuszra, 60 darab rendőrségi motorra csupán néhány, a „második negyedévben megrendezésre kerülő” konferencia biztonságos lebonyolításához lenne szükség. Márpedig erre hivatkozva kapta meg az engedélyt a minisztérium a közbeszerzés mellőzésére. De ha elfogadjuk ezt az érvelést, akkor nem lett volna olcsóbb például erre a néhány hónapra bérbe venni a járműveket – főleg ezekben a válságtól terhelt időkben, amikor az emberek nyugdíjra összerakosgatott filléreire is szüksége van a költségvetésnek? Az igazán nagy baj azonban maga az eljárás, a közbeszerzés kikerülése. Mert mire is találták ki ezt az ellenőrzött beszerzési rendszert? A közpénzek korrekt és takarékos kezelésére. Korrekt. Mert bármelyik törvényesen működő kereskedő, szolgáltató egyenlő eséllyel pályázhat, így kizárható (de legalább is csökkenthető a lehetősége) a közpénzek bármilyen okból előnyben részesített cégek számára való kiosztása. Magyarul, nem lehet a haveroknak, a lekötelezetteknek, ne adj isten a pártkassza támogatóinak, vagy a beszerző saját zsebét kitömőknek juttatni megrendeléseket. És takarékos. Mert a pályázat kiírói kötelesek az egyik legdöntőbb kritériumként figyelembe venni az árat. Nos, ez esetben sikerült mindkét korlátot átugrani. Nem tudhatjuk meg, kitől vásárolja meg a minisztérium a felsorolt eszközöket, és nem tudhatjuk meg, a reális árukhoz képest mennyiért. Hiszen a 14,5 milliós darabonkénti áron beszerzett „különleges felszereltségű csapatszállító mikrobusz” megfogalmazás ugyanúgy takarhat megkülönböztető jelzéssel felszerelt hatmilliós kilencülésest, mint húszüléses páncélozott járművet. A motorok esetében sem egészen mindegy, hogy mondjuk négymillió forint értékű gépeket szereznek-e be hatmillióért, vagy éppen a 60 darabos megrendelésre tekintettel listaáron kilencmilliós motorokat sikerült ennyiért leboltolni. Ugyanígy, egy komplett motoros ruháért sem tűnik éppen reálisnak a 720 000 forint, főleg nem 100 darabos megrendelésnél. Tehát könnyen lehet, hogy minden a legnagyobb rendben van ezzel a beszerzéssel kapcsolatban, ám ebben hinnünk kell, mert információt nem áll jogunkban megkapni. Márpedig a demokrácia, a nyilvánosság megkövetelné, hogy tudjuk, mire, és kinél költik el a hivatalnokok az állam, azaz végső soron a mi pénzünket! Nem csak a havi hatszázezer forintért bérelt luxus-sportkocsik, hanem a milliárdos járműbeszerzések esetében is. Sőt…