Milyen egy Scénic ötödik, hatodik éve?

Francia autó? Renault? Sokan viszolyognak tőle, pedig gondoljunk csak a legfrissebb ADAC hibastatisztikára, mely szerint egyáltalán nem rosszak a franciak, nem rossz a Scénic sem. Például az Scénic, amit vakon vettem meg, bízva a lekérdezett előéletében és persze a szerencsében, valamint értékelve azt, hogy újkorában kortársaival, az Opel Zafira B-vel és a Volkswagen Tourannal összevetve a legjobb egyterű volt, s bizony ma is az a használtak között. Én 5 évesen, jól láthatóan alsó hangon két korábbi használó után, lízingből visszavett autóként vettem meg. Viszonylag olcsón, azzal kalkulálva, hogy itt bizony még el fog férni, ha kell rá költeni. A vásárlás óta mostanra 10 ezer kilométert tettem meg vele, itt az idő tehát megnézi az eltett számlákat, s megnézni az összegeket, hogy miért és mennyit kellett ezen idő alatt az átlagosan 6 litert fogyasztó, tehát a 10 ezer kilométer alatt - a legolcsóbb kutakon tankolva is - uszkve 250 ezer forintnyi gázolajat elégető Scénicre.[BANNER type="1"]
Rögtön az elején nyitottunk a 160 ezres szervizzel, mikor is ajánlott a hajtókarcsapágy cseréje, továbbá a hátsó lengéscsillapítókat is cserélni kellett. Munkadíjjal, szűrőkkel, olajjal (ami nem olcsó, hiszen részecskeszűrőhöz való 5W-30-as, fullszintetikus kell hozzá) nagyjából 170 ezer forint volt a revízió. Márkaszervizben, ugyanis abból is van jó és tűrhető árú, pláne, hogy a Renault kedvezményt ad az 5 évnél idősebb autókhoz. Egy tömítéscserét és töltést igényelt a légkondi is, ha pedig már klímajavítás, érdemes volt szétszedetni és kimosatni a hűtőket, hogy ne rozsdásodjanak szét a közéjük jutó sótól - újabb 30 ezer forinttal lett karcsúbb a tárcám bankszámlám. Kellett továbbá vegyek gumikat, ősszel téligumi-tesztünk eredményén felbátorodva elsőként Kléber Quadraxer négyévszakosakat vettem (205/55 R16 méretben), ami ugyan nem a gyári /60-as, de még engedélyezett váltóméret. Télen csak hóban volt gyenge, zömében jól szolgált, tavaszi nyárigumi-tesztünk aztán újabb gumivásárlásra sarkallt, bevásároltam az ott legjobb Bridgestone abroncsokból is egy garnitúrát - csak gumira is 160 ezer ment el tehát. Vettem továbbá első-hátsó parkolóradart és rablásgátlót, autóelektronikára tehát 80 ezer forintot költöttem. Kapott autókozmetikát is rendesen a kocsi, polírozást, kárpittisztítást, de még kerámiabevonatot is, a nagyjából havonta megejtett mosásokkal ennek az értéke is bőven 100 ezer forint feletti, de ezt nem írtam az alábbi táblázatba, ugyanis mindezt - az ingyenes prémium külső-belső mosást 60 szerencsés olvasónk számára is nyújtó - mosópartnerünktől, az EZWash-tól némi reklámért cserébe sikerült megkapni.
Hiba szerencsére nem sok volt, ami igen, az bizony elektronikai. Az egyik zsebben hordható, Renault-nyelven "szabadkezes" kártya először a zsebből nyitást és zárást, majd a bedugás nélküli indítást "felejtette el". Végül egyáltalán nem indított. Becsületére legyen mondva, hogy ez utóbbit épp a felni- és gumisérüléssel is tarkított nyaralás után, otthon tette. Nem kellett messzire mennem a pótkártyáért, de azonnal orvosolni kívántam a problémát, hiszen akkor tényleg nagy bajban lennék, ha a pót is megadná magát. A márkaszerviz kártyacserével és 50 ezer forint körüli árral riogatott. Még szép, hogy túrtam inkább egy keveset az internetet, s találtam egy záras műhelyt, ahol az intelligens autózárra is specializálódtak már, s a kártya szétszerelésével, újraforrasztásával 8500 forintért orvosolták a problémát, a javított kártya azóta is hibátlanul működik, a beavatkozás mondjuk kicsikét látható rajta, de ennyi szépséghibát hajlandó elnézni az ember uszkve 40 ezer forintért.
Hibaként említhető, hogy néhányszor, néhány percig kigyulladt a sárga SERVICE figyelmeztetés, s a "Check Injection" felirat, ezt egyelőre egy 1745 forintos Liqui Moly befecskendezőrendszer tisztító üzemanyag-adalék orvosolta, az egyelőre meg nem látogatott szerelő szerint EGR-szelep lehet a háttérben. Elektronikai, de nem Renault problémaként említhető, hogy az utólag beépített Steel Mate parkolóradart igencsak megviselte a kánikula. A nem túl bölcsen kapcsoló nélkül beépített első radar előbb időnként folyamatos, indokolatlan jelzésbe kezdett, majd a négyből három szenzor megadta magát - háromnegyed év alatt. Garanciában javította a problémát a beszerelést végző Deák Autóelektronika, s bekerült a kapcsoló is, hogy legközelebb véletlenül se kelljen percekig hallgatni a sípolást, ha ismét meghibásodna a radar.
Persze reméljük, hogy nem fog, ahogyan továbbra is bízom a Scénicben, amit az egész család kedvel lágy, kényelmes, persze dülöngélős futóművével, remek kilátást adó - nyár elején B-oszloptól hátrafelé 32 ezer forintért lefóliáztatott - üvegeivel, temérdek pakolóhelyével, (az idősebbeknek saját tapasztalat és immár az ADAC véleménye szerint is remek) magas üléspozíciójával, s egészen baráti fogyasztásával, valamint kielégítő menetdinamikájával. Jól szolgál a hétköznapokon, nem egész 4,5 méteres hosszával és működő radarokkal könnyű vele parkolni, jó vele hosszabb távú túrákat tenni, hiszen városon kívül fixen 6 liter alatt fogyaszt, csomagtere temérdek cuccot elnyel, s ha úgy jön ki, akár heten is beleülhetünk. Eddig mondjuk mindösszesen kétszer hajtogattuk ki a harmadik sori üléseket, egyszer azonban egy szegedi nagyszülő-látogatáskor, s a gyerekek bizony élvezték az ott utazást, mögöttük pedig mindenkinek elfért a hétvégi cucca, hiszen még hét ülés mögé is tehető két fedélzeti bőrönd. Mi így szeretjük, mondhatni rajongunk érte, lehet mondani, hogy milyen sokba került és kerül, de egy dolgot kérünk, csakis hasonlóan összeírt költségekkel tegye bárki! Legalább látni fogja, hogy bizony az autózás igencsak drága dolog.