Okostojás - ez a Chevrolet Tacuma

A nevetséges autók toplistájának valahol az élén jár, természetesen csak a Fiat Multipla és a SsangYong Rodius után, értékelni csak az tudja igazán, aki valamilyen véletlen folytán közelebbi kapcsolatba került vele. Nem egyszerű megérteni, hagyni kell neki időt, hogy kibontakozhasson, megmutathassa igazi arcát. Nem a szebbiket, mert olyan nincs, belső értékeivel viszont lehengerlő lesz. A kétezres évek elején nagyon nem ment a formabontás az autógyártóknak, mindig úgy éreztem, hogy a legnagyobb zsákutcákba nagyjából 10-15 évvel ezelőtt haladtak a tervezők. Előtte szép autókat terveztek, és nagyjából most ér be mindenki egy olyan pontra, ahol minden kategóriában tudnak ütőset alkotni.
A Tacumának ez nagyon nem ment, sem akkor, sem most, sem amikor megkapta a Chevy masniját, bár kétségtelen, hogy a Daewoo-archoz tartozó bálnaszáj eldobásával egy kicsit barátságosabb lett. Vonalai viszont még így sem futnak sehová, minden pontján elindul egy ív, vagy vágás, aminek a túlsó vége valami egészen oda nem illő részlet. Tojásforma, széles test, behúzott kerekek, ráadásul még az orra is felfelé áll. Sokaknak mégis vonzó volt, vagy csak megsajnálták szegényt, nem tudom, mindenesetre ők tudtak valamit; hogy rengeteg kellemes pillanatot fog nekik szerezni. Főszereplőnk egy elsőtulajos Tacuma a gyártás végéről, 2007-ből, lassan 10 éves, de szinte egyáltalán nem látszik rajta a kor. Olyan tekintetben, hogy rozsdáról még nem is hallott, a fényezése aránylag szép állapotban van, persze egy polírozás ráférne már, egyedül az alufelniken jelent meg némi korrózió.
Bemutatóautóként kezdte pályafutását, nullkilométeresen került gazdájához, csak mert páran ültek benne a kereskedésben, több mint egymillió forintos kedvezménnyel gurult ki a szalonból. Ráadásul közel minden benne van, amit anno Tacumához kérni lehetett. A Comfort felszereltség digitális klímát, négy elektromos ablakot, elektromosan billenthető és nyitható napfénytetőt rolóval és állítható magasságú kormányt jelentett, meg persze alufelniket. Távirányítós CD-s rádióval - aminek kijelzőjén még mindig ott a gyári fólia – könyöktámasszal, ködlámpával és távirányítós központi zárral szerelték. Ezekre nagyjából vágyik, aki új autót vásárol, és a mai napig hibátlanul működnek is benne.
[BANNER type="1"]
Kritika nem érheti a belsőt, most az anyagminőséget ne nézzünk, akkor senki nem tudott normális minőségben építkezni ebben a szegmensben, viszont a Tacumában még így sem a legborzasztóbbakkal találkozunk. Foszlanak az ajtóbehúzók, és a bőrutánzatú kormány is kopott már, ezeken kívül pedig csak a műszerfal repedt meg egy helyen, ahol az alvázszámot hozzászegecselték.

A hátsó üléssor három külön fotelből áll, mindegyik egyenként hajtogatható és kivehető, nélkülük egy raklapot, vagy 3-4 biciklit is bepattinthatunk.

Alapból viszont nem túl nagy, mindössze 325 literes, azaz ma már kisautósnak számító a csomagtartója, persze egy komolyabb bevásárlás eredménye még simán befér, nyaralni már szűkös, főleg négy személynek. Nagyon kényelmes, a vezető pozíciója elég magas, az említett könyöktámasz sokat dob a komfortérzeten, de a legtöbbet a hatalmas ablakai adnak. Hátul is óriásiak, a világos kárpittal senkinek sem lesz bezártságérzete. Utazni nagyon jó vele, vezetni már nem annyira. A család nagyon jól elvan, a gyerekek játszhatnak az óriási hátsó térben, még kihajtható asztalkáik is vannak, amíg apa küzd a meg nem értett zsenivel. Vannak furcsa mozgásai, gázadásra hanyatt vágná magát, fékezésre meg szinte orra bukik, de ez újkorában sem volt máshogy. Hozzá kell szokni, meg kell tanulni vezetni, és akkor nem lesz gond.
Motorja az Opel-féle 1.6-os benzines 109 lóval, tud menni, de azt a sofőr jellemzően nem akarja, mert olyankor képes 9 liter fölött enni, 8 alatti átlag egyébként sem jellemző. Viszont megbízható, a kötelezőkön kívül alig néhányszor járt szervizben, és csak egyszer kellett trélert hívni hozzá, akkor egy nyest okozott galibát, beindult a Tacuma, de nem tartotta az alapjáratot. Mivel gazdája máig márkaszervizbe hordja, kellemes pillanat volt, mikor az Opel házhoz küldte tréleresét, és költségmentesen beszállíttatta az autót a szervizbe, ahonnan még aznap délután elhozható volt a Tacuma. Ezen kívül egy elkopott kábel okozott problémát a csomagtérajtónál, illetve egy stabilizátor pálca, még egészen az autó karrierjének elején. Akkumulátorcsere épp a napokban volt esedékes, meghalt a gyári, 9 év után.
Használtan már bőven egymillió alatt is kapni, vannak sokat futott darabok is, amiknél nem is az a csodálatra méltó, hogy ennyit kibírt, hanem hogy valakinek volt kedve ennyit a kormánya mögött tölteni. Viccet félretéve, jó bolt egy ilyen Tacuma annak, aki nem autózik sokat, de időnként cuccolna, esetleg a családdal kiruccanna valahová. Okos megoldásai vannak, a rengeteg pakolórekeszt a padló és az ülések alatt még nem is említtettem, ügyesen variálható és nagyon kényelmes, jól tartja magát, ha gazdája figyel rá, és nem lesznek bosszantó pillanatok havonta, ahogy a fenntartási költsége sincs az egekben, leszámítva a tankolásokat.