Polski Fiat 126p? Nem, a fehér index árulkodik, hogy ez eredeti olasz verzió
Kezdetben Polski Fiat embléma került az FSM gyárból kigördült autók elejére
Valóságos maratoni karrier a Polski Fiat 126p története, hiszen gondoljunk bele, sokkal többről van itt szó, mint a lengyelországi gyártásról – jegyezzük meg, ez utóbbi önmagában is 27 esztendőt jelent. Bármilyen furcsa, de gyakorlatilag az 1957-ben bemutatott, Dante Giacosa által konstruált Fiat 500 indítja a sztorit, amely megteremtette a kétajtós, kéthengeres farmotorral jellemezhető műszaki alapot. Ezt a bűbájos kisautót több, ám nem igazán mélyreható változtatással 1972-ig készítette a Fiat, hogy aztán átadja a stafétát a Torinói Autószalonon leleplezett, voltaképpen az 500-as műszaki tartalmára épülő, de a kor divatja szerint szögletesebb karosszériával rendelkező, és belül igényesebben kivitelezett 126-osnak. Arról, hogy Lengyelországban is készül majd az autó, igen gyors - és a jelek szerint előre egyeztetett - döntés született, mert a licence gyártásban már járatosnak mondható lengyelek vadonatúj üzemmel várták az apróságot. A varsói FSO bőven kapott elfoglaltságot a 125p modellel, a Warszawa már kifutásban volt, az öregedő Syrena pedig éppen oda készült, ahol a 126p jövőjét is nagy reményekkel alapozták – az új FSM gyárba, amelynek székhelye Bielsko-Biala.
Kispókkal is lehet porolni, szó szerint
Még csak a torinói porondon pörgött az eredeti 126-os, amikor 1972-ben elkészült a gyár. 1973. június 6-án pedig szóltak a fanfárok, peregtek a dobok, mert újabb mérföldkőhöz érkezett a lengyel ipartörténet, mikor is az első Warszawához kísértetiesen hasonló módon, de most szovjet helyett olasz alkatrészekből elkészült az első Polski Fiat 126p, hazai becenevén Maluch, azaz kicsi – ez később annyira ráragadt az autóra, hogy a Fiat elfogadta és engedélyezte a használatát Lengyelországban. Július 22-én aztán beindult a sorozatgyártás, és óvatos bejáratás után mintegy 1500 darab Kispók robogott ki az üzemből. A lengyelek büszkék voltak – és szegények. A pöttöm kis járgány 69 ezer zlotyiba került, míg a havi átlagbérek 800 és 3500 zlotyi között mozogtak, kvázi a jobban keresőknek is két év kellett volna ahhoz, hogy evés-ivás-létfenntartás nélkül kigazdálkodják. 1975-ben bekapcsolódott a gyártásba Tychy, a Fiat idegenlégiós üzeme, és 1977-ben eljött az ideje mellőzni a gyengécske 600-as motort, amely 1978-ra szép csöndben el is tűnt, ezzel pedig egyeduralkodóvá vált a 650-es, 24 lovas erőcsomag. Tychy négy év után köszönte, de mellőzte a Kispókot, tehát 1979-től az FSM gyártotta 126-os P betűvel kiegészített változatát. Egy évvel később az olaszok nem is foglalkoztak többé a 126-ossal otthoni szinten, hiszen Lengyelországban zajlottak az események. Az egymilliós határt 1981-ben, a hárommillióst 1993-ban érte el a típus, igaz, közben picit korszerűsítették a karosszériát (1984), és megjelent a 0,7 literes, vízhűtéses motorral szerelt 126-os, a BIS.
Nem sok Kispolszkinak vágták ki így a tetejét, bezzeg a régi Fiat 500-ashoz anno szériatartozék volt hatalmas, nyitható tető
Sokan csak buliból tartanak Kispolszkit, bár érzésünk szerint itt most nem a kisautóra nézve kellemetlen az átalakított frontrész... Ügyes munka!
Ugyan az utódnak szánt orrmotoros, fronthajtásos Cinquecento menetrendszerűen érkezett a Fiattól, a 126p gyártása tovább folyt, 1992-től a Fiat Auto Poland keretein belül. A hattyúdalra végül 2000 őszén került sor: 3,3 millió lengyel és 1,35 millió olasz kisautó legyártásával a léghűtéses-kéthengeres-farmotoros, őskövületnek is beillő kombináció kihalt, bár viccesen lehetne kontrázni, bezzeg a Porsche tűzön-vízen át kitart mellette – igaz, már vízhűtéssel. Lengyelországban 500-500 darab piros és sárga, Happy End néven futó limitált szériával, no és persze könnyekkel búcsúztatták a kisautót, amelyet lehet imádni, lehet gyűlölni (vajon melyik táborban lehetnek többen?), de igazából mindegy, mert az életünk része volt évtizedeken át. Egy mai tinédzser, aki a mindentudó okostelefonjával zsebre vágja a világot, szörföl az interneten, fészbúkozik, csetel, videókat tölt le és hasonlók, szóval ő soha nem fogja már megérteni, hogy volt időszak - nem is olyan nagyon, de nagyon régen -, amikor egy Kispolszki az álmok megvalósulását jelentette egy fiatalnak, a korlátlan szabadságot, a megfizethetetlen élményt, amit csak egy autó adhat. Igen, szűk volt, kellemetlen, hangos és rázós, voltak idióta, bosszantó dolgai, mégsem lehet elfelejteni, különösen narancssárgában. Ja, és fehér lakókocsival, lengyel rendszámmal. Emlékszünk?
Köszönjük együttműködő partnerünk, a Polski Fiat 125p Klub segítségét!
