Vajon ez már Audi? Skoda Superb Combi használtteszt

Egyértelműen örültem, hogy az új Skoda Superb prágai premierjére nem repülővel, hanem autóval utaztunk. Titkon reméltem, hogy "kifutó" Superbbel mehetünk. Így is lett, én persze már a leleplezés előtt réginek neveztem, amin a márka PR-osa csöppet megütközött, hiszen még most is ez kapható (a raktárkészlet erejéig), s a sorozat két évvel ezelőtt frissült. Hazafele végig én vezettem, Pesten még a kollégákat szétszórtuk a városban, úgy kanyarodtunk vissza a forgalmazó parkolójába. Nem volt kérdés, hogy a közel kétéves, már több mint ötvenezer kilométert futott autó csaknem 1200 kilométeres próbájából bizony használtteszt kell szülessen. [BANNER type="1"] Megjegyzem, egyik jelentős, már tavaly előtti használtautó-élményem is egy Superbhez kapcsolódik, egy háromszor ennyit futott első generációs 1.9 PD TDI-hez, használtteszt róla itt. Az is remek autó volt, ez persze sokkalta komolyabb, s a harmadik Superb majd minden bizonnyal még komolyabb lesz, de most egyelőre ezzel vannak élmények. Ez bizonyíthatta, hogy remek utazóautó. És az a vicces, hogy egy pont ugyanilyen példányt teszteltünk másfél évvel ezelőtt, s az Audihoz hasonlítás már akkor előjött, s most belőlem is, még mielőtt belenéztem volna abba az írásba. Ez persze szerintem még messze nem Audi. Ebben is abszolút megvan a "jóautó" érzet, de még messze nincs meg az a prémiumosság, ami a négykarikás márkánál. Sebtiben mégis sikerült a négykarikások szalonja előtt fotóznom az autót – mert ott volt hely és fény, de egyértelmű, hogy most ez a Superb még nem egy A6 alternatíva, az új már jó eséllyel az lesz. A Superb józanabb választás, mint egy A6.
Utastere például tágasabb, elképesztően tágas, a minőséggel sincs gond, de nincs olyan cizelláltság. Baj ez? Kevéssé, hiszen menet közben inkább az utat nézi a sofőr, a hátsó utasok az előttük lévő fejtámlákat, s a Superbben opcióként olyan főnöki opció is szerepel, mint a jobb első ülés hátulról vezérelhető elektromos mozgatása, a bal hátsó ajtóból előhúzható esernyő. Már itt is lehet ülésfűtés a hátsó szélső helyek számára is, a próbált autóban volt is, hasznos. A klíma bezzeg "csak" kétzónás, hátra csak elvezetett, de onnan nem szabályozható. A sofőrt az első-hátsó parkolóradaron és a parkolóasszisztensen túl egyéb segéd nem támogatja. Tragédia, ugye? Bevallom, én a parkolóasszisztenst se használtam, az viszont igen jó extra, hogy az egész utasteret panorámatető fedi, s annak első fele nyitható, hátratolható. A Superb Combi így már-már kabriós élményt is adhat, legalábbis közel olyan szintűt, mint sok mai kabrió. Rugózása kényelmes, futása stabil, mi kell még?
Például az, hogy 50 ezer kilométer után még újszerű legyen. Ez pedig a sokak által használt tesztautó esetén is pipálható, nem zörög, nem csörög, egyben van. Alcantara kárpitja, de még kormánykereke, pedálgumijai is kopásmentesek, a világos árnyalaton minimális a tisztítással minden bizonnyal eltüntethető színeződés. Távolságtartós tempomat ugyanúgy nincs benne, mint holttérfigyelő, viszont a bő 4,8 méteres kombi jól átlátható és radaros tempomat nélkül is remek utazóautó. Hogy miért? Mert a 170 lóerős 2,0 literes TDI a DSG hatodik fokozatában 130 km/óránál 2400 1/perc fordulaton, csendesen jár, onnan visszakapcsolás nélkül is jól tud gyorsítani. Városban amúgy érdekes módon extrém alacsony, akár kevéssel több mint 1000 1/perc fordulaton is dolgoztatja a motort a DSG. Ott érezhető rezonanciával, de elviszi a másfél tonnás autót, amúgy finoman - legalábbis az utastérből - csendesen jár a gázolajos. Ami miatt viszont nagyon komoly és pozitív meglepetést okozott, az az étvágya. 130-140 km/órás tempó között hajtva, józan mércével tempósan közlekedve 5,8 l/100 km fogyasztással hozott haza Prágából háztól házig, azaz kevés várossal, sok-sok autópályázással. Ez a menetdinamikához (0-100 km/óra gyorsulás 8,7 s) és a méretekhez, a tömeghez mérten bizony igen jó érték.
Aztán ért egy újabb meglepetés is, az ár, a Superb használtan sem olcsó. Ez a jól felszerelt példány újonnan 13 millió forintot kóstált, most bő 5 millió forinttal listaára alatt, kereken 8 millió forintért kínálja ezt és a hasonszőrű példányokat a Das WeltAuto. Kínálat bőven van, lehet böngészni a Használtautón. És igen, megjegyezhető, hogy ennyiért akár újonnan, akár DSG váltóval is kapható 2,0 literes Superb. Csak épp nem ilyen gazdag felszereltséggel, profi hifivel, első-hátsó ülésfűtéssel, nagyképernyős navigációval, elektromos csomagtérajtóval, hanem azok nélkül, "rongyüléssel". A kétéves Superbek jellemzően 6 millió forintos ártól érhetők el. Nem kizárt, hogy most, a modellváltáskor inkább nullkilométerest, mintsem használtat érdemes venni. Persze el kell dönteni, hogy a "pukimentesség" vagy a komoly felszereltség ér-e többet. Egy biztos: a Superb, legalábbis a második generációs Superb még használtan sem a szegény ember nagyautója. Talán egyszer majd az lesz, remélhetőleg akkor is olyan vonzó paraméterekkel, mint most, közel kétévesen, már több mint ötvenezer kilométerrel.