Az utolsó első szériás Superbek közül való ez a 172 ezer kilométert megtett, futását meghazudtoló állapotú példány. Egy különleges, régivágású, de újszerű autó

Keddi cikkünkben olvasóink és egy szerelő véleménye alapján közvetítettük, hogy a modernkori Skoda Superb első, 2001-ben megjelent és 2008-ig gyártott generációja jó autó. Viszont egy autót nem az igazi csak elmondások alapján látni, jobb magunk vezetni, vásárolni is csakis olyat szabad, amit mi magunk érzünk jónak, hiszen mi fogjuk használni, minket kell kiszolgáljon. Az élet pedig épp egy igen érdekes Superbbel hozott össze, egy olyan sorozatvégi példánnyal, amit 2008 júliusában, tehát már a sorozat gyártásának befejezése után helyeztek forgalomba, a konkrét példány egyébként még 2007 végén készült, de ennyi raktáron parkolás bármelyik autónál lehetséges.

Tagadhatatlanul nem egy mai, de nem is elavult, klasszikus limuzinos a forma. A fart gyári tolatóradar mutatja parkoláskor, a hátsó üvegek sötétítése sem utólagos, belülről észrevehetetlen

A most második tulajdonosától épp eladásra kínált, szervizkönyves Superb kapcsán nem titok, hogy élete első 4 évében bérautó volt. Viszont nem napokra, hetekre kiadott, hanem tartós bérletben végig egy cégvezetőt szolgáló, utána pedig előbb bérelni kezdte, majd meg is vette egy másik cégvezető, azaz a mostani tulajdonos. Egyértelműen látható, hogy mindketten család, gyerekek nélkül hajtották a Superbet. Az utastér döbbenetesen jó állapotban van. Kopás az első üléseken sincs, a műanyagokon egy helyen, a kritikusnak számító sofőroldali ajtóbehúzón lehet találni, viszont ott sem vészes mértékben. A szép rajzolatú, kellemes és ma is hibátlan fehér megvilágítású műszerblokk által írt 172 200 kilométeres óraállás az állapot tükrében hihetetlen. Simán lehetne ott az írt szám fele, ismét leírjuk tehát: el kell szakadni az óraállás vizslatásától, az állapot a lényeg. Azt pedig a használat, illetve a karbantartás határozza meg.

Letisztult, egyszerű, puha anyagokból épülő a műszerfal. A váltó csak ötfokozatú, de hosszúra áttételezett, a kar megvezetése lehetne jobb. Tempomat, ülésfűtés, elektrokróm tükör - minden van

Mindegyik Superbnél hámlani kezd előbb-utóbb az ajtóbehúzó, itt csak a sofőroldali, az is minimálisan, jól látható, hogy zömében egy ember, hosszú távokra használta az autót

Ezt az autót zömében hosszú távokra, túlnyomórészt autópályán hajtották. Motorja úgy jár, ahogyan egy PD TDI-nek kell: a mai legfinomabb common rail egységekhez mérten kicsit zajosan, kicsit darabosan és bizony van alapjárati rezonancia is. Viszont nincs semmi rendellenes hang, nem csak a motor felől, a futómű irányából sem. Az a 205/55 R16-os, gyári alufelnire húzott Pirelli téli abroncsokkal kényelmesen csillapít, kotyogás, lógás nincs benne, pedig állítólag hozzányúlni sem kellett még az évek során. Nincs gond az autós stabilitásával sem, a Superb egy józan autó, 4,8 méteres hosszával és 2,8 méteres tengelytávjával négy nagyobb termetű felnőttnek is kényelmes utazóautó. Hátsó sorában sem fog panaszkodni senki sem, hogy kevés lenne a lábtér, sőt, talán ott még kényelmesebb is utazni, mint elöl. Abban is biztosak lehetünk, hogy a gyerekülésbe tett csemeték nem fogják elérni az első támlákat, s így összerugdalni sem fogják azokat. Bár az ülésen jelölve nincs, a hátsó szélső helyeken van Isofix csatlakozó is. Jó mélyen, de azért el lehet érni őket, ha pedig egyszer beraktuk a gyerekülést, az stabilan áll. [BANNER type="1"]

Valós, szervizkönyvvel is igazolt az óraállás, az autó állapota szerint pedig akár a fele is lehetne. Igényes és 5 éve kifutott modellnél igencsak ritka a műszerfalra író rádió

Az izzítást alig igénylő PD, azaz adagolófúvókás TDI egy sajátos világ. Félúton van a hagyományos és a közös nyomócsöves dízelek között. Járásával, viselkedésével és karbantartási igényével is. Hangja nem bántóan, de egyértelműen dízeles. Az itt dolgozó 115 lóerős verzió 1750 1/percnél hozza 250 newtonméteres nyomatékcsúcsát, s érdekessége, hogy simán fogadja a nagypapás stílust is: 1200 1/perctől terhelhető, így azt sem veszi zokon, ha már a „szédítő” 1500-as fordulatnál feljebb, épp az 1200-as tartományba váltunk. Viszont bírja a dinamikus vezetést is: forgatható 4000-ig, s húz is addig. A mai dízelekhez mérten szélesnek számít az 1500-4000 közötti „vehemens” tartomány. Gazdája szerint a Superb télen-nyáron, városban vagy autópályán egyaránt 6,5 litert fogyaszt. Én is mentem vele egy tesztkört: a mintegy 50 kilométeres, teljesen vegyes, autópályás 130 km/órás tempót is tartalmazó etap átlaga 6,1 liter lett, ami egészen közel van a gyári, 5,8 literes vegyes értékhez.

Nem csak elöl, hátul is kifejezetten tágas, ott teljesen újszerű az utastér. Komoly kopás a kritikus helyeken, a könyöklőkön, a kormányon és a váltógombon sincs. Közeli fotó mindenről látható a cikk aljáról elérhető galériánkban

Nem gondoltam volna, szinte bevallani is fáj, de a kevéssé praktikus Superbbe bizony kicsit beleszerettem. Nem ültem még ennyire egyben lévő 172 ezer kilométert futott autóban. Fájó, de le kell írjam: saját 169 ezer kilométernél járó Renault Grand Scénicemnél érezhetően újabb autónak tűnik, pedig mindkettő 2007-es gyártású, a Scénic picivel kevesebbet futott. Hét ülés vagy független székeket adó második sor nincs a Superbben, van viszont benne egy csomó finomság: a kormányról vezérelhető rádió az órák között is mutatja az éppen hallgatott adót, automata a klíma, a kulcs távirányítójával pedig az ablakok is húzhatók fel vagy le, onnan nyitható a csomagtér külön is, de az tanksapkához hasonlóan a sofőr ajtajáról is oldható, fedelét pedig igényesen gázteleszkópok emelik. Mivel utóbbiak záráskor nem befele fordulnak, a 462 literes tér színültig pakolható, s ami igazi extra: nem csak síalagút, hanem gyári sízsák is van az autóban, amibe úgy tolhatjuk be a léceket, hogy azok biztosan nem fogják a kárpitot összekoszolni.

Nem kicsi, de nem is óriási, 462 literes, a szedánok körében egészen nagy nyílással pakolható, és nagy utastéri átjáróval, Csehország nemzeti sportjához hűen síalagúttal, ráadásul gyári, integrált sízsákkal bővíthető csomagtér

Akinek elég négy ülés, nem kell óriási csomagtér, s kellemes utazóautót keres, annak bizony nagyon ajánlható a Superb. Ezen példány nem olcsó, de a sorozat végéről való, korrektül felszerelt, futásához képest újszerű és tényleg, már-már hihetetlenül jó. Hogy mindez ne tűnjön alaptalan ömlengésnek, egy taxist is megkérdeztem (lásd a keretes anyagot), hogy milyen a Superb taxiüzemben. Na az az igazán hihetetlen!

Nem patika a motortér, de talán pont ez a jó: a gépháztetőt nemigen kell nyitogatni. Arra azonban oda kell figyelni, hogy a hosszú, 30 ezer kilométeres olajcsere-ciklus utolsó harmadában szinte mindegyik PD TDI kíván némi olaj-utántöltést

Milyen a Superb taxiként?
A mostani próba előtt régen, még gyártási ideje alatt, annak is első felében vezettem Superbet. Halvány emlékeim voltak csak, hogy egy korrekt autó. A néhány napra megkaparintott példány azonban tényleg elképesztően kellemes csalódás volt, s be is ugrott, hogy utoljára utasként, Metál Zoltán, az Országos Taxis Szövetség elnökének autójában ültem egy tüntetés kapcsán készített interjúkor. Bizonyára nem véletlen, hogy a szövetség elnöke Superbet használ, adja magát taxinak a Skoda csúcsmodellje: fiatalabb példányaival megfelel az új fővárosi előírásoknak is, iszonyatosan tágas, továbbá gazdaságosnak is ígérkezik. Vajon valóban az, milyenek a taxis tapasztalatok? - tettem fel a kérdést Metál Zoltánnak, aki mosolyogva egy kollégájához irányított, az ő taxija ugyanis már-már szerény futásúnak számít. Polinger Sándoré azonban már 600 ezer (!) kilométer felett jár. Természetesen az 1.9 PD TDI motor alapváltozatával, úgy, hogy azt még nemhogy megbontani nem kellett, de még befecskendező-rendszeréhez sem kellett nyúlni.
Mennyit fogyaszt? Taxiüzemben is hozta eleinte a 6,5 literes átlagot, ma már 7,5-8 liter között eszik, persze csakis rövid távokon, a kuncsaftért legtöbbször rohanva. Nem meglepő, hogy taxiüzemben viszonylag hamar, 150 ezer kilométer után kimúlt a gyári kettős tömegű lendkerék (hosszabb távokra használt Superbnél hallottunk már 300 ezret kibírót is), azóta Sándor jobban vigyáz rá, az akkor berakott Valeo már 400 ezer kilométerig bírta, azaz 250 ezer kilométert teljesített, a 400 ezres óraállásnál pedig egy vékony csavarrugós kuplunggal társított Sachs került az autóba, ami állítólag az eddigi legjobb, s ugyebár már most 200 ezer kilométer felett jár. Egyetlen igazi galiba történt eddig a 2005 decemberi, azaz csaknem 8 éve szakadatlanul taxiként szolgáló autóban: 435 ezer kilométernél a befecskendezők gumiágyának kiszakadása miatt a karterbe ment az üzemanyag: hengerfejcserével kellett orvosolni. Sándor azóta mindenkinek azt javasolja, hogy a 240 ezer kilométeres szerviznél cseréltesse ki az említett, néhány ezer forintos gumiágyakat.
A többi cserélendő alkatrész abszolút sokat bírt. Generátorból például 330 ezer kilométer után kellett új, az önindító taxiüzemben is 500 ezer kilométer fölé ment, akkor is csak fel kellett újítani, azóta is szolgál. A fékbetétek taxiüzemben is 80 ezer kilométert bírnak (nyilván a megfelelő sofőrrel), tárcsából rendszerint minden második betét (160 ezer km) után kell új, de volt olyan, ami három betétnyit, tehát több mint 200 ezer kilométert is szolgált. Lengéscsillapítóból eddig csak hátul, ott is csak egyszer, 440 ezer kilométernél kellett új, 555 ezernél néhány lengőkart, külső kormányösszekötő gömbfejeket kellett beszerezni, de a belsők még a gyáriak. Amit a tulajdonos a "lehetne jobb" jelzővel illett, az az utastéri ventilátor: Sándor egyet már cserélt, a másodiknak tűri a zaját. Az elektromos irányjelző hangpanelje időnként (30-60 ezer kilométerenként) kiakad és folyamatosan kattog; segít a tisztítás és az erőteljes ide-oda kapcsolás. A megkérdezett taxis összességében telitalálatnak tartja a Superbet, hiszen elmondása szerint a 600 ezer kilométer nem csak az autó futásán, még utasterén is alig látható. Egyedül a helyhiány miatt nagy kézzel cserélhetetlen fényszóróizzókat és a gyorsan mattuló, fényvesztés miatt már többedszerre cserélendő fényszórókat tartja elhibázottnak. Ha ilyen autót lehetne kapni újonnan, gondolkodás nélkül is ezt venné ismételten, e lehetőség hiányában egy zsenge egy-kétszázezret futott példányra kívánja majd 1-2 éven belül váltani mostani munkaeszközét, amit ezúton is köszön a Skodának.

Vajon ez már Audi? Skoda Superb Combi használtteszt

Milyen egy exbérautó Skoda Superb 172 ezer kilométer után?