Ezekkel pótolhatod a BKV-t, de olcsó az nem lesz

A szerencsésebbeknek szinte teljesen kimarad az életéből a tömegközlekedés, a nagy többség viszont vidéken és a fővárosban is azzal kezdi az iskolába és munkába járást. Aki a kelleténél jobban nyitott az autózásra, annak persze viszket a tenyere, hogy teljesen mindegy, milyen autóval, csak négykeréken járhasson, ne kelljen buszra, villamosra, metróra szállni. Álmos reggelen lecammogni a megállóba, ahol már az átlagosnál nagyobb tömeg várakozik, és amiből már sejthető, hogy a járat késik, továbbá biztosra vehető, hogy ha megérkezik, azon millióan lesznek. Kinek kell ez? Nyilván senkinek, autóba ülni viszont csak egy bizonyos rétegnek van esélye és lehetősége, de mi az a pont, ahol már megéri, vagy jobb választás belefektetni egy rakás pénzt egy autóba, amivel megoldhatjuk a napi munkába járást?
Sok összetevős a dolog, rengeteg váltózótól függ és persze azt sem szabad kihagyni, hogy szükség van-e az autóra, vagy csak kényelmi szempontból kéne. A szükség is relatív, de bármiféle egészségügyi probléma, ami miatt a sétálás, járművön állás, kapaszkodás nehézkes, már jó ok lehet arra, hogy autót vásároljunk. A szélsőséges munkarend, amikor éjszaka végzünk, vagy kora hajnalban kezdünk, szintén indokolhatja, hogy elgondolkozzunk a vásárláson, aminek persze a legfontosabb tényezője, és amitől az egész függ természetesen, hogy keresetünkből, spórolt pénzünkből futja-e rá, megengedhetjük-e magunknak. Egy forró nyári napon, amikor a levegő 40 fokos, az aszfalt bőven 50 feletti, a légkondimentes járművön pedig 60 fok felett is lehet a hőmérséklet, és tudjuk, hogy pár százezer forint lapul a bankszámlánkon, egyből rávágjuk, hogy igen, futja, és kell egy kocsi, ez már nem mehet így tovább. Megvenni viszont a legegyszerűbb és legolcsóbb lépés, a járulékos költségekről is érdemes tudomást venni.
Először is, nézzük át, mibe fáj egy éves budapesti tömegközlekedés. Alapvetően annak, aki a belvárosban él és dolgozik, teljesen értelmetlen autót fenntartania, hiszen még éjszaka is sűrűn járnak a buszok. Akik az agglomerációból járnak be, vagy éppen ki a városból, azoknak már nagyobb kérdés, így a bérletárakat is az ő esetükre tekintve nézzük. A teljes budapesti tömegközlekedési hálózaton és még a közigazgatási határon kívülre eső vonalakon is érvényes bérlet természetes személyek esetén 217 960 forint, egy évre. Hogy az idegeskedésnek, a kellemetlen, kényelmetlen utazásnak, a késésnek milyen szorzója van, az sajnos nem pénzzé tehető, pedig súlyosbító tényezők tudnak lenni. Jogos lehet a megjegyzés, hogy ennyiért más autót vesz, de ha ennyiért vennénk, jócskán túllépnénk az ésszerűség határát, ha csak pusztán közlekedőedény vásárlásáról van szó.
[BANNER type="1"]
Hogy az átíratás összes járulékos költségével, kötelező biztosítással, kisebb szervizzel egybekötve beleférjünk a 218, de legyen az egyszerűség kedvéért 220 ezer forintos költségvetésbe, nagyjából 100 ezer forint körül érdemes nézelődnünk. Persze, így máris más a leányzó fekvése és az érvényes, legalább egy éves műszaki vizsgával rendelkező, még éppen ésszerű és vállalhatónak tűnő eladó autók köre is igencsak szűk. A példa kedvéért kicsit beletúrtam a Használtautó.hu kínálatának legaljába, a 80-120 ezer forintos listában pedig akadt is néhány használható járgány. Swiftek, Cinquecentók, Lada Samarák, meg egy-két komolyabbnak mondható. A légkondit felejtsük, az még itt se lesz, nemhogy a felújított 3-as metrón, de legalább nem lesznek egyszerre 80-an az auránk legintimebb zugában. Szervokormányra viszont már van esélyünk, példaként egy 1992-es, első generációs Renault Clio, amit 100 ezerért hirdetnek, már kormányrásegítéses, ráadásul nyitható napfénytetős és a hátsó ablakok is buktathatóak, annak ellenére, hogy csak háromajtós, tehát nem feltétlenül sülünk meg benne a nyári hőségben. Az 1,4-es motor faék egyszerűsége még néhány évig biztosan problémamentes közlekedést ígér, a 75 lóerővel pedig még haladni is lehet, ez persze nem minden.
Amennyiben semmiféle kibúvóra nincs lehetőségünk a biztosítás olcsósítása érdekében, tehát első autó birtokosaként a saját nevünkre íratjuk a Cliót, úgy annak költsége 53 750 forint, erre a legolcsóbb kötelező biztosítás értéke jelenleg 43 181 forint. Tehát megközelítettük az autó értékét az első járulékos költségekkel, közel járunk a 200 ezer forinthoz, és még nem estünk át az első szervizen. Tegyük fel, baráti alapon sikerül lecseréltetni az olajat, szűrőket, esetleg még a fékbetéteket is, el is értük az éves BKV bérlet értékét. És akkor jöhet az első tankolás, és mivel nem túl friss a technika, bőven számolhatunk 7 literes átlagfogyasztással. Ha napi 50 kilométeres átlaggal számoljuk az ingázást, akkor az éves üzemanyagköltség megközelíti a félmillió forintot, már ha persze hétvégente is használjuk az autót. Tehát ha nem jön közbe semmi váratlan probléma, akkor egy 25 éves Clióval kb 700 ezer forintért autózhatunk az első évben munkába járás szinten. Az átlagos fizetésnek ez nagyjából a fele, és akkor még nem beszéltünk az élet további dolgairól, mint esetleg az albérlet, rezsi, és egyéb költségek.
Szóval nem. Ha nem spóroltunk össze eleget, akkor nem éri meg BKV-ról autóra váltani, csak azért, hogy ne kelljen buszra szállni. A kiszemelt Clio is csak ideig-óráig lesz megoldás. Persze, ott nem zavar a tömeg, jó esetben nincs dögmeleg és nincs késés, bár utóbbi egy égve felejtett lámpa miatt akár elő is fordulhat, rövid idő alatt feltűnnek majd a problémák, a végletekig kopott és elhasznált részletek, és folyton eszünkbe juttatja majd, hogy ennyi pénzért a már ismert gondokkal együtt közlekedhetnénk, de a pénzünk beleborítása nélkül. Ennyi pénzért csak a kínálat legalja érhető el, ami tényleg csak abban a helyzetben lehet megoldás, ha nagyon nincs más.