Kár, hogy elsöpörte a háború - Skoda Sagitta

A második világháború előtt az autó jóformán csak a gazdagok játékszerének számított. Néhány kivételtől eltekintve kis darabszámban készültek, illetve a jelentős adóterhek is felsrófolták az áraikat. Igen ám, de az „arany ’20-as évek” optimizmusát egy szempillantás alatt elsöpörte az 1929-es gazdasági világválság, ami az autógyártó manufaktúrákat is érzékenyen érintette.

A Skoda azonban nem esett kétségbe. Pont a válság előtt néhány hónappal nyitották meg a modern futószalaggal felszerelt új üzemüket Mladá Boleslavban, ahol már dolgoztak egy népautón, amely szélesebb vásárlóközönség számára is elérhető.

Ez lett a 418 Popular, amely 1934 februárjában debütált, és a 420 Standard modell adta az alapját. Már a Standard is olcsó és takarékos járműnek számított. A 750 kilogrammos masinát négyhengeres, 995 köbcentis, 20 lóerős motor hajtotta, amely kedvező adókategóriába tartozott. Ám későn érkezett, mert addigra a konkurencia is elkészült a saját népautóikkal. Ezért finomítottak tovább az autón, ami végül Popular megjelenéséhez vezetett. Megtartották a központi csővázat, de még kisebb motort kapott. A 902 köbcentis, 18 lóerős motor maradt elöl, de a háromfokozatú váltó közvetlenül a hátsó tengely előtt, a differenciálművel egy blokkban kapott helyet, így a tömeg tovább csökkent 650 kilogrammra.

Az 1934-es esztendő áprilisára azonban megérkezett a 420 Popular a 995 köbcentis motorral és annak ellenére, hogy 650 koronával többet kellett fizetni érte, még mindig versenyre kelhetett a konkurenciával.

A modern gyártósornak köszönhetően 29 800 márkáról 18 800 koronára tudták csökkenteni a Popular árát úgy, hogy közben a felhasznált anyagok minősége sem romlott. Igen, ám de az idő előrehaladtával a Popular egyre nagyobbra nőtt és még az alapváltozatok árát sem tudták annyira alacsonyan tartani, hogy megőrizzék a széles vásárlóközönséget. Ezért egy új, kisebb és megint csak gazdaságosabb autó kifejlesztését tűzték ki célul. [BANNER type="1"] A prototípus a Sagitta nevet viselte, ami nyilat jelent, utalva a márka emblémájára. Az első mozgóképes Sagitta 1936 áprilisára készült el, méretei tényleg egy pici népautóié voltak. Mindössze 3,4 méter hosszú, 1,32 méter széles és 1,42 méter magas autót alkottak a cseh mérnökök. A 2,1 méter tengelytávú gép bár kétajtós kasztnit kapott, mégis négyülésesnek szánták. Ugyanarra a csővázra épült, mint a Popular, és ahhoz hasonlóan független felfüggesztést és keresztirányú laprugókat kapott. Maradt a háromfokozatú váltó transaxle elrendezése is, amellyel a Skoda megelőzte a korát, hiszen jóval később a sportautók kedvelt építési módjává vált. Ez a megoldás amellett, hogy nagyobb lábteret engedett az utasoknak, az autó súlypontját is lentebb helyezte, ami javított a tapadáson a burkolatlan, sáros, homokos utakon. Sőt, a 16 colos, keskeny gumis kerekek a hóban is kevésbé csúsztak. A Sagitta üresen csupán 580 kilogrammot nyomott a mérlegen, ezt egy léghűtéses, 844 köbcentis, 15 lóerős motornak kellett mozgatnia. A maximális teljesítményt 3000-es fordulatnál adta le, 55 kilométer/órás végsebességet érhetett el, miközben a fogyasztása 5,5 liter maradt átlagosan. Ígéretesen indult tehát a Sagitta élete, ám hét prototípus elkészülte után sajnos a német hadsereg megszállta Csehországot, az olcsó kisautó pedig eltűnt egy időre a színről. Kettőt azonban ott őriznek a Skoda múzeumában. Az egyiket már teljesen restaurálták, a másikon még dolgoznak.

Azért annak ellenére, hogy soha nem került sorozatgyártásba, a Sagitta megoldásaiból örökölt néhány dolgot az 1938-ban színre lépő Liduska, a Popular kisebb változata.

Bár a 3,8 méteres hosszával nem volt annyira kicsi, mint a Sagitta, de ezt kedvező áron tudták forgalmazni. Ám hiába, mert a világégés után a kereslet finoman szólva sem alakult jól. A 22 lóerős, 85 km/h tempóra képes kisautóból csupán 1478 darab készült 1946-ig.