Körkép: német, prémium középkategóriás modellek az újautó-piacon

Mindjárt az elején leszögezem, hogy nem kívánok egyik német prémiumautó mellett sem kardoskodni, hiszen egy új autó kiválasztásakor többnyire nem csak az észérvek döntenek. Főleg akkor, amikor három ilyen nagy névről van szó. Mindegyik márkának megvan a maga rajongótábora és tudom, hogy nehéz őket meggyőzni az átpártolásról. Ám most mégis szeretném valamelyest objektívebben szemlélni a kategóriát, illetve az Audi, a BMW és a Mercedes-Benz harcát. Mégpedig úgy, hogy megnézem az árszabást, illetve, hogy mit kínálnak az árukért. Természetesen bővíteni is lehetne a keresett autók listáját, ugyanis nem csak a német luxusmárkák palettáján található kiváló középkategóriás szedán, de tény, hogy itthon a három vizsgált autógyár termékei rendelkeznek a legnagyobb presztízzsel.
[BANNER type="1"]

Kezdjük az Audival, szépen ABC-sorrendben. A négykarikás márka középkategóriás típusa, az A4 jelenlegi, tehát ötödik generációja 2015-ben debütált a piacon. Azonban három év elteltével, pont tavaly végeztek rajta egy kis ráncfelvarrást, ám csak idén kerülnek a márkakereskedésekbe a friss modellek. Gyorsan hozzáteszem, hogy szüksége is volt erre a típusnak, hiszen a BMW teljesen új 3-as generációval száll ringbe, de erről később. Szóval tavaly módosítottak kicsit az Audi A4 lökhárítóin, új könnyűfém felniket kapott a 16 és a 19 col közötti méretosztályban, valamint, új S Line és S Line Competition csomagok is rendelhetők hozzá, amelyek segítenek sportosabbnak feltüntetni az amúgy elegáns limuzint. Létezik belőle persze kombi és emelt kombi is allroad quattro néven, ám most koncentráljunk csak a négyajtós változatra.

Motorpalettája négy tagot számlál. Kettő benzinest és kettő dízelmotort. A 35 TFSI jelölés egy soros négyhengeres, turbós benzinmotort takar, 150 lóerős teljesítménnyel, míg a 40 TFSI ugyanennek 190 lóerős változata, sőt ebben az Audi saját Valvelift rendszere is helyet kapott, ami lényegében egy szelepemelkedést vezérlő rendszer, és röviden annyi a feladata, hogy növelje a teljesítményt, miközben csökken a fogyasztás. A dízeleknél szintén egy 150 és egy 190 lovas (2,0 literes) változat kérhető, utóbbi azonban összkerékhajtással is.

Egy A4-eshez a beugró 9 600 780 forintnál kezdődik a Basis felszereltséggel. Választható még két másik szint, a Sport és a Design 10 294 200, illetve 10 289 120 forintért.

Tudni kell azonban, hogy a dízelmotoros változatok csak automatikus sebességváltóval rendelhetők. Itt már 10 488 040 forintról indulunk, és a középső szint is 11 millió forint felett jár. A két alapszínen, a feketén és a fehéren kívül 345 440 forint a különböző színek ára. Alaphangon 16 vagy 17 colos könnyűfém keréktárcsa jár az autóhoz, a nagyobb méretekért már kőkemény felárat kell fizetni. Mindazonáltal rendkívül gazdag az alapfelszereltség.

Jelenleg a BMW kínálja a legfrissebb technikát, ugyanis nemrég debütált a 3-as sorozat hetedik generációja. Ez meglátszik az árakon is, mert a belépőmodell 11 610 000 forintról indul. Ez egy 320d limuzin hátsókerék-meghajtással. Ezzel pedig el is árultam a bajor márka egyik legfőbb különbségét az Audihoz képest, hiszen a négykarikás márkánál fronthajtású autókat kínálnak az összkerékhajtásúak mellett. Utóbbiból persze a BMW palettáján is akad.

Egyelőre csak a dízelmotorhoz társítható az xDrive összkerékhajtás és kizárólag a Steptronic automatikus váltóval, amelynek a Sport változata is kérhető extraként.

A 320d jelölés egy soros, négyhengeres, 1995 köbcentis, duplaturbós dízelmotort takar, 190 lóerővel. Emellett egy benzinmotor, a 330i jelölésű, négyhengeres, szintén duplaturbós, de a számozással ellentétben kétliteres egység választható 258 lóerővel. Viszont ehhez kizárólag az automatikus váltó társítható, és az alapára is 13 029 000 forint.

Felszereltségi szintek terén eggyel többet nyújt, mint az Audi, viszont mindegyik feláras. Az Advantage a legalsó szint 430 000 forintért, fölötte a Sport Line következik 1 171 000 forintért, majd a Luxury Line 1 715 000 forintért, végül az M Sport modell 2 062 000 forintért. Szintén két alapszín, a fehér és a fekete választható felár nélkül, a többi 304 000 forintos extra. Az alap kerék 16 colos könnyűfém, nagyobbat csak a felszereltségi szint váltásával lehet kérni a konfigurátor szerint. Alapból szövetkárpitok járnak, ahogy az Audinál is, de az alapfelszereltség ugyanolyan gazdag és különböző csomagokkal bővíthető.

A Mercedes-Benz C-osztály a legöregebb a trió tagjai között a 2014-es debütálásával, ám az Audihoz hasonlóan tavaly frissítettek rajta. Ugyanakkor a legkedvezőbb árcédulával is ez rendelkezik, valamint a motorválasztéka is szélesebb. A C 160 alapára 7 928 000 forint, de egészen 22 184 000 forintig elmehetünk, ha a csúcs, AMG változatra vágyunk.

A legkisebb motor itthon a soros, négyhengeres benzines, 129 lóerővel. Utána következik C 180 jelöléssel a 156 lóerős, majd a C 200-as 198 lóerővel, ha a benzines vonalon maradunk.

A C 300 még mindig kétliteres, négyhengeres, de már 158 lóerőt ad, a C 400 viszont hathengeres, 333 lóerővel és ugyanez a háromliteres motor dolgozik az AMG változatban is 390 lóval. Dízel fronton a 180 D a legkedvezőbb, 8 733 000 forintért. Ezt egy négyhengeres, 1,6 literes dízelmotor hajtja 122 lóerővel és a BMW-hez hasonlóan a Mercedesnél is a hátsókerék-hajtás az alap, ám rendelhetők összkerékhajtású modellek is, de nem minden motorváltozathoz.

A C 200 és a C 200 d az első a lépcsőfokok között, ahol már elérhető a 4x4-es hajtás. A dízeleknél ez már kétliteres motor 150 lóerővel, míg a 220 d ugyanennek a 194 lóerős változata. A csúcsdízel a 300d összesen 245 lóerővel. Felszereltségi szinteket tekintve a fekete zongoralakkot és szövetkárpitot kínáló alapváltozaton kívül rendelhető Avantgarde és AMG line csomag, illetve ezek vegyíthetők is, például AMG line külső az Avantgarde belsővel. Szériában 16 colos könnyűfém kerekek járnak az autóhoz, a fényezések között csak a fehér és a fekete felármentes. A többi színért 312 400 forintot kérnek, de akad három designo fényezés, amikért még többet kell leszurkolni.

A márkák hivatalos oldalán a konfigurátor megmutatja részletesen a felszereltségek pontos tételeit, amelyeket itt most „hely hiányában” nem szándékoztam részletezni. Úgy vélem azonban, hogy nagyjából érzékeltetni tudtam a három német márka középkategóriás autói között fennálló különbségeket az árszabást tekintve, figyelembe véve persze a motorizáltságot és a frissességet is. Érzelmek nélkül azonban valószínűleg csak a flottakezelők tudnak választani közülük.