Különleges oldtimereket láthatsz, melyekről sosem hallottál

Augusztus 19-20-án kerül megrendezésre a London Concours, ahol kifinomult stílusú ritkaságokban gyönyörködhetnek a látogatók. Az eseményhez készült kedvcsinálóból kaphatunk ízelítőt a ritkaságok felhozatalából. A kiállított darabok között számos, már megszűnt autómárka érdekesebbnél érdekesebb modellje is ott lesz. Például a Facel Vega HK500, ami egyedi kombinációja a francia eleganciának és az amerikai szabadszelleműségnek. Mindössze 500 példány készült ebből a túrakupéból 1959 és 1961 között, ami 160 km/h-s végsebesség elérésére is képes volt, hála a Chrysler Hemi V8-asnak. A tulajdonosok, akik közül sok híresség is volt, a Chrysler automata váltóját, vagy egy francia négysebességes kézit választhattak kocsijukhoz. [BANNER type="1"] Giotto Bizzarrini az Alfa Romeo tesztpilótájaként kezdte autós pályafutását, de odáig vitte, hogy a Ferrari 250 GTO fejlesztésében is közreműködött. Mint sok más autóipari szakember, ő is saját márkát alapított Bizzarrini néven, és az érzelmes olasz stílust amerikai technológiával ötvözte. A P538 versenyautót is egy Chevrolet V8-as hajtotta, ami középre helyezett vezetőülésével olyan jól sikerült, hogy még a 24 órás versenyen is indult Le Mans-ban 1966-ban. [BANNER type="2"] A Jensen márkáról talán már többen halottak, C-V8-as túrakupéjuk 1962 és 1966 között az egyik leggyorsabb négyüléses utcai jármű volt, még a Lamborghini Miurát is megelőzte a 0-100-as sprinten. Eredetileg W J Smith & Sons Limited néven indult a cég 1922-ben, később váltottak a Jensen névre, az elegáns C-V8-as modelljükben pedig a Chrysler V8-as erőforrását párosították üvegszál erősítésű karosszériával. A kiállított darabok egyik legrégebbike az Alvis Speed 25, melyet a '30-as évek legjobb autói között tartottak számon. 3571 cm³-es motorja akkor erősnek számított, bár mai mércével nyilván kevésbé tűnik gyorsnak a 11 mp-es 0-80 km/h-s gyorsulás, vagy a 150 km/h-s végsebesség. A fotón látható példányt egy szerencsés hölgy kapta 21. születésnapjára, bár az eredeti dokumentumok tanúbizonysága alapján félkész állapotban, több alkatrészt is utólag kellett az autóra szerelni. Az 1960-as évek egyik különleges sportautója volt a Unipower GT, amit Carlo Abarth, a megegyező nevű olasz sportautó-márka alapítójának munkássága inspirált. Mindössze 72 példány készült a kupéból, ezekből is csak 40 maradt fenn az utókor számára, melyek nagy része ma Japánban van. Az aerodinamikus, középmotoros sportautó olyan alacsony volt, mint a Ford GT, az aerodinamikus kialakításnak és a pillekönnyű, 590 kg-os össztömegnek köszönhetően pedig jó menettulajdonságokkal bírt - a kiállításra kerülő Unipower GT ráadásul a legelsőként legyártott darab. [BANNER type="3"] 1959-ben, Észak-Walesben alapították meg a Marcos nevű autómárkát, ami falemez alapú sportautóiról lett híres. Nehézkesen működött a cég, 1971-ben és 2000-ben is csődbe ment, 2004-ben azonban ismét feléledt a TSO GT2 prototípusával. Az akkori újságírók beszámolói alapján kifejezetten élvezhető volt az autó, és bár a motorja egy brutális Chevrolet V8-as volt, a futóművet az amerikaiaknál érzékenyebb mérnökök tervezték, így könnyen irányítható maradt a klasszikus túrakupé formájú sportkocsi.