Miért utálatosak a kiváló japán autók?

Sokat lehet mesélni a finomabbnál finomabb technikai vívmányokról, a tartósságról és a megbízhatóságról, a legtöbb vásárlónak a megnyerő, kézzel tapintható minőség és a felhasználóbarát kialakítás számít. Ebben pedig temérdek japán modell jelentős elmaradásban van.
Kár értük, hiszen apróságokon veszíthetnek sok-sok vevőt az amúgy műszakilag, használhatóságukat tekintve egyáltalán nem rossz autók. Apró, de bosszantó hibák ezek. Nézzük közülük néhányat pontról pontra!
Fedélzeti számítógép pöcökkel
Amikor még tekercselős kilométer-számlálókat építettek az autókba, akkor volt értelme a napi számláló nullázását egy, az óra alá épített pöcökre bízni. A digitális műszerek és kijelzők korában azonban érthetetlen akár a napi számláló nullázóját kényelmetlenül, a kormányon átnyúlva vagy azt megkerülve elérhető helyre tenni. Még fájóbb, de a japánoktól egyáltalán nem ritka példa, ha a teljes fedélzeti számítógép ilyen pöcökkel vagy ilyen pöckökkel vezérelhető. A megoldás nem csak kényelmetlen, balesetveszélyes is, ennek ellenére Nissantól Suzukin át Toyotáig találkozhatunk vele.
Rádió csak kulccsal
Sok mai japán autó nem engedi, hogy kulcs nélkül rádiót hallgassunk bennük, pedig már nem csak az európai, a valaha a japán autók másolásából élő koreai márkák is megtanulták, az autóban maradó utasok is szívesen hallgatnak rádiót, de maguk a sofőrök is sokszor végighallgatnak egy hírt a motor leállítása és a kulcs kihúzása után is. Ezért aztán jó funkció, ha a kulcskihúzás helyett az ajtónyitásra programozzák a rádió kikapcsolását és hálás, ha utána az egység kulcs és gyújtás nélkül is visszakapcsolható.
Központi zár –kapcsoló nélkül
A legtöbb gyártó már rájött, hogy jó dolog az induláskor záró, belülről a kilincs meghúzására oldó központi zár. A rendszer esetleg lehet programozható is, hogy mely ajtók kilincsére nyíljon, de ez nem nagy trükk, a hátsó ajtókhoz eleve minden autóba kerül gyerekzár. A sebességfüggően záró, programozható zárat ugyan nem várnám el minden autótól, de az azért fájó, hogy a japánoktól simán akadnak olyan középkategóriások is, amelyekben nincs külön kapcsolója a központi zárnak, az csak az ajtók (rendszerint a kilincs tövébe épített, hajtogatós) reteszelőjével zárható. Mondjuk ez is megszokható, az azonban számomra egészen egyszerűen mindig meglepetést okoz, ha a kilincs nem oldja a zárat, hanem (akár a vezető oldalán is), külön kell feloldani a reteszelést. Sokszor nekem is kényelmetlen, de például ha valaki útközben száll ki az autóból, mindig néhány fölösleges másodpercet jelent ez a megoldás, ami egy „pillanatos” megállásnál bizony fájó tud lenni.
Ülésállítás karral
Hosszú utazáskor kellemes, ha a háttámla dőlése finoman szabályozható, én legalábbis viszonylag sokszor szoktam módosítgatni. Nos, ez az, amit a karos ülésállítással nem igazán lehet, a tekerőshöz mérten ugyanis eleve csak nagyobb fokozatokban állítható a támla, de az állítás ráadásul nagyon körülményes is, egy-egy fokozatot nehéz eltalálni, sokszor akár a végállások között is körülményes megállni, könnyű hanyatt esni az üléssel.
Kemény elvű automata klímavezérlés
Ez a pont talán nem is kifejezetten a japán autókra szól, hanem az automata klímákra általában. Automata és manuális klímás autókat felváltva használva vallom, hogy utóbbi a kényelmesebb. Sok esetben egy lyukas garast sem adnék a vezérlő elektronikáért, azok ugyanis gyakorta nem tudnak olyan funkciókat, amiket szeretnénk. Például a legtöbbel nem lehet egyszerre a testre és az ablakra is levegőt fújatni, sok közülük nem tud légkondicionáló nélkül vagy nem teljes erővel az ablakra fújni. Pedig nem ritka az olyan eset, amikor nem az azonnali párátlanításra, hanem csak a párátlanság megőrzésére szeretnénk használni a szellőzőrendszert, akkor pedig jól jönnének ezek a funkciók.
Lámpaoltás helyett csak sípolás
Koreai és olasz autókban, akár a legolcsóbb modelleknél, évtizedek óta is megszokott funkció a motor leállítására elalvó fényszóró, manapság ezt már gyakorta úgy programozzák, hogy a motor-stop után a helyzetjelző még égve maradjon, majd az, az ajtónyitásra kapcsoljon ki. Ha mégis szeretnénk jelzőfényt, egy ki-be kapcsolás a lámpakapcsolón és marad a pilács. A japók e helyett sok esetben csak sípolnak és akár még a főfényszórót is égve hagyják.
Gombos kulcs nélküli nyitórendszer
Ha már kulcs nélküli nyitórendszer kerül egy autóba, érthetetlen, ha azt gombbal kell vezérelni és nem úgy működik, mint az e téren úttörőnek számító Renault esetében, azaz a kártya közelsége esetén nyitható az autó, egyébként (normál esetben, buherálás-mentesen) nem. Azonban több japán gyártó is nyomógombot szerel az első kilincsek mellé és a központi zár reteszelését arra bízza. Már ez is bosszantó, hiszen fölösleges feladatot ad, ezen kívül azonban még egy hibát el tudnak követni, akár középkategóriás, nívós modelleknél is a japánok (és egy-egy esetben az európaiak is). Ez pedig a gombos motorindítás beépítése mellett a kulcsos önindító-kapcsoló helyének már-már barkácsoltnak tűnő dugózása.
Csomagtér-kilincs helyett távirányító
Filléres dolog lehet, egy, a csomagteret nyitó kilincs, ám még ma is vannak japán autók, amelyekből kispórolják ezt és csak távirányítóval, rendszerint a sofőr ülése mellé szerelt karral vagy kulccsal nyitható a csomagtér. Ez sokszor kényelmetlen és legtöbbször magában hordozza a kulcs bezárásának lehetőségét is. Ezen rendszereknél ugyanis a csomagtér zárja rendszerint nincs a központi zárra kötve, azaz ha véletlenül rácsapjuk az ajtót a kulcsra és az ajtók még zárt állapotban vannak, akkor a csomagteret is csak a pótkulccsal fogjuk tudni kinyitni.
USB-csatlakozó a hamutartóban
Ma már nem csak az MP3-olvasós CD-rádió, a fejegység USB-csatlakozón keresztüli, azaz pendrive-ról etethetősége is alapvető bármely új autó esetében. Ezt ma már a legtöbb friss modellbe be is építik a gyártók, az azonban már nem ilyen egyértelmű, hogy a csatlakozó jó helyre kerül-e. Akadnak elérhetetlenebbnél elérhetetlenebb helyre, például a hamutartóba tettek vagy épp az utastér lábterébe lógók is.
Kár ezekért az apróságokért, melyek az autók napi használati élményét jelentősen tudják rontani. Mindezek mellett a japánok technikai fölénye sok esetben nem annyira érezhető, mint volt az 20 évvel ezelőtt. Akkoriban ugyanis egy japán és egy európai tömegmodellt egymás mellé téve bárki megmondta, hogy a japán a finomabb. Mára azonban sokat tanultak az európai gyártók, egyre elmosódnak az autók közötti különbségek. Ezért aztán igenis sokat tud számítani egy-egy amúgy apróságnak tűnő hiba is.