Milyen egy 10 éves olasz? Fiat Bravo használtteszt

Hoztunk már használttesztet Fiat Bravóról, az viszont egy "új", 2009-es modell volt már ötajtósan, pedig ugye az első, eredeti, 1996-ban Év Autójának választott szériából Bravo csak fiatalos háromajtós lehetett, míg a praktikusabb, méretesebb csomagterű kivitelt Bravának hívták. Szó mi szó, jelen cikkünk főhőse egy 2001 végi, facelift utáni, 1,2 literes benzines alapmotorral szerelt példány órájában korához képest nem sok, 106 ezer kilométerrel, egyetlen - elégedett - tulajjal és olyan állapotban, hogy a kocsi(ról készített képek) láttán nyilván sokak reakciója a heveny homlokráncolás. De a látszat csal. [BANNER type="1"]
Viharvert. Ütött-kopott. Több sebből vérző. Csupán a rozsda tartja össze. Tán ilyesmik juthatnak eszünkbe a tesztautót vizslatva, azonban utóbbi egyáltalán nem igaz rá, előbbiek meg arról tudósítanak, hogy tulajdonosának mediterrán módra nem szokása javíttatni a karosszériahibákat. Különben a családból többen okozták a horpadásokat, húzásokat és karcokat, egyszer pedig őzzel randevúzott Enzo - így hívják ugyanis az annak idején félig-meddig szerelemből, újonnan 2,2 millió forintért vásárolt olasz kompaktot.
A hiányzó dísztárcsákat a hátsó szélvédőn Real Madrid-címer pótolja, az utastér bezzeg szinte kopásmentes, csak piszkos, na. A mediterrán hangulatot beivódott cigifüst fokozhatná, de - nagyon helyesen - sosem dohányoztak az autóban. Elöl kényelmesen (az ülés és a kormány is magasságában állítható), átlagtermettel hátul is egész jól elférni. A poggyásztér 280 literes, bővítve több mint egy köbméternyi cucc is bemegy. A bővítésnek a következő a sorrendje: fejtámla ki, ülőlap fel, (osztottan dönthető) támla le - néhány másodperc, nem több. A padló sík, a nyílás kellően nagy.
Olasz autókhoz általánosan társított szétesésérzet nincs, zavaró mértékű zörgés-nyikorgás sem jellemző. A műanyagok kemények, a dizájn mai szemmel régimódi - de milyen más is lehetne. Tíz év alatt rengeteget fejlődött az ipar, az igények is az egekbe szöktek. Klíma van, központi zár van, szervokormány van, elöl, a vezető oldalán le-föl automata elektromos ablak van, villanyos tükörállítás van, kazettás magnó szintén, hogy legyen hová dugni a klasszikusokat. Mi kéne még? Minden működik, sosem volt semmi váratlan kis meghibásodás, tán izzót sem kellett még cserélni.
Enzo szervizelésére odafigyeltek, kapott olajat, szűrőket, gyertyát, amikor kért. Mindazonáltal jelenleg sajnos tökéletesen produkálja a Bravo fő-fő típushibáját, ami a szenzációs, a teljesség igényével szerkesztett kluboldalon írtak szerint is így hangzik: "Az 1.2 16V leggyakoribb hibája az ingadozó alapjárat, súlyosabb esetben alapjáraton fulladás, leállás, amit a fojtószelep elkoszolódása okoz." Remélhetőleg hamarosan kigyógyul betegségéből, s még sokáig szolgálja gazdáját, aki egyáltalán nem tervezi kedvence eladását.
Telente nem igen, egyébiránt meg főleg országúton, kíméletesen használja. A modellfrissítéskor bevetett 1,2 literes alapmotor ereje számára bőven elég − érzetre most is megvan még mind a 82 ló. Az 5 fokozatú váltó meglepően pontosan kapcsolható, a kuplung és a kormány pihekönnyű − a Bravo vezetése, parkolása is gyerekjáték. Tény, hogy aprók a külső tükrök, cserébe a tartóoszlopok nem vaskosak, jól kilátni minden irányban. A rugózási komfort átlagos, az egyenesfutás megfelelő, húzósabb kanyarban a karosszéria oldaldőlése jelentős.

A motor, amikor épp nem fullad, szívesen pörög, 100 km/h-s sebességre a gyári adat alapján fürgén, 12,5 mp alatt gyorsítja fel az üresen alig több mint 1 tonnát. Autópálya-tempónál már kissé zajos és a fogyasztása is megugrik, ám országúton igazolja a hivatalos értéket (5,3 l/100 km), s vegyesben, városi és sztrádás szakaszokkal is elvan a 100 km-re jelzett 6,8 literből.
Fenntartása nem drága mulatság. Ha valakinek tetszik, s kellő körültekintéssel kifog egy gondosan karbantartott, hasonló évjáratú és motorizáltságú, a Használói vélemények többsége szerint is remek kis kocsinak titulált Bravót, 400-500 ezer forintért guríthatja haza. Jó pár évig autó marad még, botorság tőle félni azért, mert nem német vagy japán. "Megy az, mert olasz" − jelenti ki Enzo tulajdonosa egészen pontosan nem tudni, milyen analógiára − lényeg, hogy a fulladásos típushibától megszabaduljon, a Real Madrid címer helyett meg azért illendő volna mondjuk egy juventusost kitenni.
Utóirat: időközben Enzónak két gyertyakábelét cserélték, kipucolták a fojtószelepet, s megint tökéletesen egyenletesen jár a motor. Rövidesen gyertyacsere is lesz, hogy a (régivágású, rendes) szaki szavaival élve "százszázalékos" legyen, sőt a kasztnihibák terén is drámai előrelépések várhatóak, mert a családban még évekig számítanak az autóra.